Álltalános

Sziasztok. Álltalános érdektelenség ül a kezemen.
Nem vagyok túl gyorskezű blogger. De talán ha nem írok minden nap, tán azt hiszitek, hogy a néha-néha megjelenő cikk ér is valamit.
Érdektelen az életem. Ennyi. A regressziós hipnózisom sem sikerült a múlt héten, van egy mp3, amiben a pszichiáter csákó elvezet az előző életembe. Még sikerült is volna, ha nem zavarja meg az ellazulásomat a csörgő telefonom (ez után újrakezdtem), és egy galád szúnyog, ki ebben az őszi időben nem tudom, hogy honnan a csából került elő. Ezen a héten majd újra próbálom.
Egyenlőre betegségemmel nem állhatok ennek újra neki. De majd kiderül, hogy mi voltam ÉN.

1 egész

Az elején volt valami nagyon nagy egység.
Aztán jött az ősrobbanás. És szétszakadt az egység. Ámde azért megmaradt a magja, ami ma úgy hívnak sokan, hogy ISTEN.
Te életedről életedre azon fáradozol, hogy jobb legyél, és hogy egyre több dolgot érj el. Holott a végső cél, hogy megtaláld a békességet abban az állapotban, amiben éppen vagy. Ne keress se más helyet, se más időt, más környezetet ahhoz, hogy boldognak érezhesd magad.
A feladatunk, az életünk célja, hogy ezt belássuk. Ne legyenek vágyaink, hanem örüljünk annak amiben MOST vagyunk. Ne akarjunk tárgyakat, ne karjunk új mobiltelefont, új autót, új házat, új karórát, új vágyakat.
Mindez felesleges.
A lényeges, a fontos, amire oda kell figyelned, az TE vagy, és a VILÁGMINDENSÉG.
A többi vágy által keltett képzet nem lényeges, és szükségtelen.
Így visszakerülhetünk az egységbe, egyé válhatunk vele. Nem lesz több szenvedés, csak boldogság, tenger tudás, boldog élet.

PLACCS

... És nem vagyok kiszegezve a falra, és tisztogatva, mint ahogy általánosban, és középiskolában volt. Most csak szép mosollyal, nagy erővel hozzá vagyok baszva a falhoz, és addig oda tapadok, amíg el nem fogy az a nagy erő, amivel felkerültem. De az a baj, hogy ez a lendület már az 5-ből az első év végén elfogyott. Azóta azon küzdök, én a fényreagáns biomassza, hogy valahogy visszakússzak a falra, és odatapadjak. De ez legalább annyira sikertelen kísérlet, mint a hörcsög kaparása az üveg akvárium oldalán.
KÖSZÖNÖM NEKED, DRÁGA élet.

NEM!

A valódi konkrét problémáról beszéljek, vagy csak arról, hogy milyen szarul érzem magam emiatt (illetve ezek miatt). Mondjuk hogy kötelességem, hogy egyetemre járjak, és hogy ezt teljesíthessem, az is kell, hogy regisztrálni tudjak az új félévre. Ám ehhez az is kell, hogy ne legyen díjtartozásom (ismétlővizsgadíj). Komplex a problmám, de mondjuk ráfoghatjuk, hogy lustaság miatt nem néztem utánna hogy miként kell ezt elvégezni. Vagy mert béna vagyok, hogy nem vettem észre, NEM JÖTTEM RÁ, én az infótanár jelölt, hogy egy nyamvadt adminisztrációs rendszerben (NEPTUN) hogy tudom megnézni, hogy van-e tartozásom. DE MONDJUK MIÉRT NEM KÜLDTEK VALAMI ÉRTESÍTÉST, VAGY FELSZÓLÍTÁST, HOGY DÍJTARTOZÁSOM VAN!!!?
Mondjuk emiatt van agygörcsöm. Most sikerült a tartozásomat egyelníteni, illetve folyamatban van, aminek 6-8 nap az intézési határideje. Tök jó, hogy 5 nap múlva lejár a regisztrációs hét, és megint az órarendem összeállítása egy szopás lesz, mert a szemét BÜRÖKRÁCIA hurkait kell járnom, mint Sherlock Holmes.

Kór house

Egy képről asszociáld a lényeget. VAGY NE.
DR HOUSE, vesztettél!
--- másnap ---
Egy újabb rész után kiderült, hogy Dr House mégsem vesztett. Csak fejlődött egy kicsit, talán több türelmet és emberséget tud majd mutatni a jövőben. De nekem mindenhogy szimpatikus. Frankó ez a botos, sántikáló Istenfigura

Oda, ÁT!

"Fekete-fehér, sovány-kövér
Kit érdekel honnan jöttél.
Isten hozott nálunk testvér."
/Anima Sound System : Tekerd/

Folyosón sétálni, erdőben járni, időt másra szánni, lányokkal hálni, az égre kiabálni, hogy nem akarok semmit.
Séta a folyosón, séta a sötétben, séta a mátrixban, séta az éjben.
Nem baj, ha nem lesz semmi a világból, nem baj ha nem lesz más, csak-egy-pohár-por.
Ha koccintassz az égre, fogadd meg hogy többé nem nézel a fénybe.
Csak gondolatot szülsz, de nem ő fog majd téged, nem kell többé félned, nincsen több történet.
De addig még csak gondok vernek agyon téged, véres hús szagával altal el az élet.
Álmodhatsz a szépről, álmodhatsz a jóról, nem kell többé félned, kárpótol az ókor.
Miképpen születtél, miképpen éltél, vége már a mélynek, vége a mesének.
Csak egyetlen hang szól, gyere hozzám kedves, csak egyetlen mondja, ne te légy a tettes.