Kifújom a füstöt 3.

Nyissátok ki a füzetet. Írjátok fel az óra címét. Ezerkilencszáznyolc, a Monarchia bekebelezi Boszniát és Hercegovinát. A füzet szélére firkálok. Két, szép kerek mell. Ilyen még a valóságban sincs. Próbálom betartani a természetes arányokat, de nem ismerem. Ahhoz egy valódi modell kellene. Kínai manga figura lesz belőle. Vékony csípő, keskeny, csámpás lábak és óriási csillogó szem. A legnagyobb gondot a puncijára fordítom. Ne legyen se túl hosszú a vágás, se túl rövid. Szőr nélkül úgy néz ki, mint egy műanyag játék. Úgyhogy kap egy kis szakállat. A tartományok közigazgatását a közös pénzügyminisztériumnak rendelték alá. Árnyékolom is. Teljesen valóságosnak néz ki. Mindjárt kilép a füzetemből és hastáncot lejt az egész osztály szeme láttára. De hát ezt így nem lehet. Vékony tüllszoknyába öltöztetem. Selymes, átlátszó anyagba. Így még izgatóbb. A háttérben a Nagy-Magyarország térképe. Mindenki őt bámulja. A srácok csorgatják a nyálukat. A lányok irigykednek. Minden mozdulatnál megvillan a csípő és a mell. A tanár torokhangon énekel. Valami ősi és titkos nyelven, amit mindannyian értünk és egyszerre ringunk vele. Valaki kopog. Belép az ajtón. Csókolom, az Szőllősi igazgató úr küldött, hogy szedjem össze az színjátszó csoportot, mert rendkívüli próbánk lesz. Az Eszter. Szép jó napot kívánok kedves hölgy. Ez teljesen meghibbant. A Lázárra lenne mindenképpen szükségünk, tudná nélkülözni az óra hátralévő részében? Hát nem tudom, hogy fogjuk túlélni nélküle, de valahogy csak kibírjuk. Na, szedje a holmiját és távozzon. Te teljesen hülye vagy? Színjátszóba? Én? Most mi van? Örülj, hogy nem kell odabent rohadnod. Ennyire azért ne örülj nekem. A francba. Úgy áll a farkam, mint a zászló. Így korzóztam végig a teremben? Jobb is, ha lelépünk. Most mit röhögsz? Jól van, föláll. És akkor mi van? Teljesen természetes dolog. Hallottál már a péniszirigységről? Az meg mi a tököm? Na hát ez az. Hogy neked nincs tököd. És ez zavar. Ugyan már, ez hülyeség. Na persze. Kíváncsi vagyok hogy Freud bácsi mit szólna az álláspontodhoz. Hagyjuk már ezt a marhaságot. Ilyenkor meg hagyjuk. Mert nincs egy jó ellenérved. Hova megyünk? Nincs kedvem megint a Pingvinnel bájologni. Hát akkor? Kimászunk a tesi terem mögött. Én arra nem megyek. Akkor hol menjünk ki? A kolesz portáján. Na az a banya biztos hogy nem enged ki minket. Nyugodj meg, csak szépen nézünk rá és már kint is vagyunk. Hova, hova fiatalok? Merre lesz a séta? A köcsög Müller. Megállít minket a B épület előtt. Hogy száradna le a mája. A tanár úr megkért, hogy vigyünk neki krétát. És ehhez két ember kell? És térképet. Nincs térkép az osztályban? Nincsen, mert ellopták. Ki lopta el? Nem tudjuk. Bocsánat, sietünk. De maguk nem is egy osztályba járnak! Csukd már be az ajtót. Vissza kéne menni. Jaj, ne legyél már ilyen puha pöcs. Nem vagyok. Ezt inkább hagyjuk. Csókolom, legyen szíves kiengedni, az édesanyám vár a parkolóban, utánam hozta a tesicuccomat, mert otthon hagytam. Csak kilépek és már jövök is vissza. Jól van, de siessen. Hé, maga hova megy? Jöjjenek vissza! Rohanunk. Inunk szakadtából. Még életemben sosem futottam így. Menekülünk, mint a börtönszökevények. Minden izmom megfeszül. Nyelem a levegőt. Egymás mellet rohanunk. Még egy sarok. Kiköpöm a tüdőmet. Menjél, menjél, menjél! Futunk tovább. Jól van, most már elég lesz. Még egy sarok. Baszki. Álljunk már meg. Köhögök. Ő is. Tiszta nyuggerek vagyunk. Zihálok, mint az állat. Egymásra nézünk és kitör belőlünk a nevetés. Ez marha jó. Na húzzunk a francba. Nem sietünk sehova. Csak sétálunk a városban. Ragyog a nap. Friss tavaszi idő van. Most nem fogja meg a kezem. Rágyújt. Kérsz? Bond? Inkább nem. Mélyre szívja a füstöt. Köhög. Aztán legyűri. Erősebb a füstnél. Én is rágyújtok. Együtt szívjuk. Ránézek. Olyan az arca, mint egy modellnek. Le kellene rajzolni. Rám mosolyog. Elfordulok. Jó napot, Guszti bá'! A város csövese. Mocskos és alkoholista. De mindenki ismeri. Folyton vigyorog. Alig van pár foga. A sétáló utca még mindig romokban áll. Ezer éve építik. Nem lesz ebből semmi. A kórházhoz érünk. A sürgősségin most még többen vannak. Lift. Második. Kétszáztizennégyes szoba. Üres. Biztosan átvitték egy másik kórterembe. Jó napot, elnézést! A kétszáztizennégyesben volt egy fekvő beteg. Ismertétek őt? Ismertük? Mi történt? Elhunyt. Reggel. Micsoda? A Gyökér? Györök Sándor? Biztos hogy ő volt? Az nem lehet. A barátotok volt? Fogadjátok őszinte részvétem. Elnézést kérek, de most mennem kell. A Gyökér. Meghalt a Gyökér. Leültem. Ő is, és átölelt. Hosszú percekig ültünk ott. Némán. Otthon Anyám, mintha minden rendben lenne. Mi történt a suliban? Semmi. Semmi nem történt. A suliban nem történt semmi. Magamra zártam az ajtót. Elővettem a füzetemet és elkezdtem radírozni.

Kifújom a füstöt 2.

Kinyitom a szemem. Mindjárt hét. Csak még egy kicsit. Megint ránézek, aztán már háromnegyed. Nem baj. Harmadszor is átállítom az ébresztőt. Fél kilenc. Már nem érek be matekra. Inkább bekapcsolom a gépet és elhúzom a függönyt. Föl kéne öltözni. Beleszagolok a zoknimba. Még jó lesz. A farmerom is. Terep mintás, úgyhogy a mocsok amúgy sem látszik. Felhúzom. A bal vádlim még mindig csíp. Lenyúztam a tűzlétrán. Azt álmodtam, hogy Gyökérrel Las Vegas utcáin kurvázunk. De a lányok fején gorilla maszk van. Mi a faszt jelent ez? Találomra berakok egy amcsi reppet. Dübörög a ház. Összerakom az ágyat. Pénteki cuccal a táskámban éppen elérem a hármast. Jó reggelt kívánok. Elnézést. Tudja fiam, mi az az elnézés? Mikor akció közben megfogja hátulról a kecske két szarvát, és elnéz köztük. Hú de nagy poén. Humor Herold megint elemében van. Mi van a Gyökérrel? Azt mondják felmászott a tesiteremre és betört alatta az ablak és leesett. Leszarom. Hülye gyerek. Valaki kihívta a mentőket. Nem volt egyedül. Kivel volt? Azt nem tudják. Túlélte? Zsibong az egész osztály. Mintha szünet lenne. Lázár, álljon föl. Nem fordul meg a tanár. Ír tovább a táblára. Miért hallom mindig a maga hangját? Meg sem szólaltam. Na most már érdekes vagyok. Rám néz. Az osztály elkussol. Persze hogy nem maga volt. Sosem maga az. Ha ennyit beszél, biztosan azt is meg tudja mondani, hogy mikor jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia. Szalkai, ne súgjon. Ezernyolcszázhatvanhét július huszonnyolc. Nagyszerű, fiam. Kitűnő a hallása. Persze, a hallásom. Kapja be. Kicsöngetnek. A tanár még mondja. Egyik fülemen be, én meg ki. Beszélni fogok az osztályfőnökével. Ez így nem mehet tovább. Figyeljen rám. Hova megy? Angol óra lesz. Röpdoga. Na jó, ennyi. Ma is Pingvin a portás. Hova, hova fiatalember? Gyakorlatom lesz. Melyik osztályba jár? A tizenegy cébe. Eszter a semmiből előtűnik, mint a macskanő, belém karol és azzal a lendülettel nyitja a bejáratot. A túlméretezett öltönyben úgy vigyorog rá a portás, mint egy félkegyelmű. Csorgatja a nyálát, mi meg már kint is vagyunk. Még mindig a karomat fogja. Mi van Gyökérrel? Honnan tudjam? Te voltál vele pénteken. Úgy volt, hogy szombaton találkozunk. Már hogy úgy igazából? Vagy csak a hülye csetszobátokban. Most mit szívatsz? Nem érdekes. Van egy cigid? Azt hittem nem dohányzol. Ne pofázz. Majdnem ezer egy dobozzal. Jól van majd visszaadom. Persze, majd valami olcsó Bondot. Hagyjál már. Na, mi van vele? Te is hallottad nem? Igen, tudom. Leesett. Te voltál, aki kihívta a mentőket? Szerinted? És jól van? Honnan a fenéből tudjam? Te meg a hülye kérdéseid. Neked tudnod kell. Én sem láttam péntek óta. Ne idegesíts. Menjünk el a kórházba és keressük meg. Mert szerinted beengednek hozzá? Fel sem tűnne, hogy suli időben ott lófrálunk. Akkor is tudnom kell. Jól van, menjünk. Úgy szívja a cigarettát, mintha az élete múlna rajta. Kiveszi a dobozt a zsebemből és láncban rágyújt egy másikra. Nagyokat lép. Mint egy katona. Alig bírom követni. A városban ezren jönnek szembe. Mit nézel, köcsög? Ha te lóghatsz az utcán, munka nélkül, akkor én miért ne? Zombi az összes. Csak mennek előre, mint akik mit se látnak. Bámulják a földet, meg a cipőjüket. Eszter megfogja a kezem. Ránézek. Ő csak megy tovább. A kórháznál megállunk. Hátul kéne bemenni. A sürgősségin. Ott nem figyel ránk a kutya sem. Visz magával. Bent annyian vannak, mint a nyű. Mi van ezekkel? Most tört ki a harmadik világháború? Egy öregasszony üvöltözik, egy másik meg nyög és ráadásul olyan szag van, mintha mindegyik becsinált volna. Gyűlölöm ezt a helyet. Én tudom merre lesz, nagymutert is itt kezelték. A kezemnél fogva húz maga után. Előttem lépked a lépcsőn. Formás a segge. Kinyílik a lift és beránt magával. Elengedi a kezem és megnyomja a kettest. Mereven bámulunk magunk elé. Csöngetés. Az ügyeletes nincs a helyén. Megkeressük a szoba számát. Itt van. Alszik. A nyaka körül szivacs. Mellette egy pumpa jár fel és le. A lába felpolcolva. Életben van. Bámuljuk egy darabig. Eszter tétovázik. Nem mer hozzáérni. Rám néz, aztán mégis közelebb lép. Megsimogatja a kezét. A fejem mellett csöpög az infúzió. Szépen lassan összegyűlik a víz és csepp lesz belőle. Lezuhan. Beülünk a mekibe és rendelünk két bigmeket. Szótlanul rágunk. Szürcsöljük a kólát. Hazakísérem. Az ajtóban csak bámuljuk egymást. Este rám ír fészbúkon. Fél kettőig beszélgetünk. Mi a kedvenc színed? Milyen filmeket nézel? Voltál már külföldön? A testvéreim. A testvérei. Anyu. Apu. Ő a vígjátékokat szereti. Volt egy kutyája, de elütötték mikor tizenegy volt. Azóta csak kaktuszokat tart. De azok is mind megdöglenek. Ebben én is magamra ismerek. Na jó, szia. Holnap találkozunk. Mi lesz az első órád? Nekem angol. A francba. Holnap is benézünk a Gyökérhez? Persze. Lefekszem és bámulom a plafont. Öt óra alvás. Elég lesz.

Kifújom a füstöt 1.

Ezt megszívtam. Csak helyeseltem. Közben egy szót sem szóltam. Csak bámultam a földet. A talpam alatt fekete csíkok éktelenkedtek. A linóleum ezer éves. Gyűlölöm ezt a helyet. Meg kellene tőle szabadulni. Mondjuk, őrült diákok felrobbanthatnák. De ezek akkor is kitalálnának valamit, amivel megnehezítik az életemet. Tuti. Szóval csak bólogattam, mint az amerikai filmekben az autó szélvédőjén azok a béna kutyák. Rám nézett Feri bá, a rendezetlen, nikotintól barna bajusza alól végezetül csak ennyit mondott: "Csalódtam benned." Persze. Nem halt meg senki. Most ez ilyen nagy ügy? Mintha más diákok nem csinálnának ilyen vagy még ilyenebb akciókat. Kitört az a hülye ablak? Kit érdekel? A Gyökér pont alatta járt esőtáncot, amiről persze megint nem én tehetek. Még szerencse, hogy az esőtáncot csukott szemmel kell járni, mint a bennszülötteknél. A végtelenített dobszó közös utazásra szólítja ilyenkor a törzs tagjait. Közös révüléssel az ősanya hívó szavára közös orgiába kezdenek. Mert ezek így szokták. Mi pedig csak ülünk itt a geciben. A semmi közepén. Rohadt nagy beton falak között. Jól van most meg söpörhetem össze ezt a rakás üvegszilánkot. Odajön hozzám a Gyökér. Kimegyünk a dohányzó mögé elszívni egy tigrist. Neked is megadta a Müller a kettest? Leszarom. Persze hogy leszarod, hiszen az anyád mindig mindent elintéz. Ja. Akinek ilyen vörös szájú anyucikája van, annak könnyű. A pofádat befogod. De nem fogja be. Csak löketi a lökött szót. Aztán mi lesz? Este találkozunk? Ja persze, de anyámnak megígértem, hogy elintézem a bevásárlást. Szóval ma is ez lesz. Hazamegyek tök fáradtan, erre anyám még arra kér, hogy cihelődjek végig tök nagy izzadságban a fél városon, és annyi cuccot vigyek haza, ami még öt embernek is sok lenne. Jó. Végül is. Mást úgysem teszek otthon. Este felé találkozunk és tekerünk egy jó cigit. Te, hallottad, hogy mivel kereskedik a Pöce? Az meg ki a tököm? Tudod, az a srác aki múltkor megkínált minket a piros marlbijából, az éjjelnappali előtt. Mi van vele? Na szóval neki van füve. És hoztál? Ja. De keressünk valami nyugisabb helyet. Másszunk fel a tesi terem tetejére. Pont oda? Jaj, ne már. Tök buli lesz. Bemásztunk a kerítésen, hátul a tujafák mögött. Világosban mindig jobban kell figyelni, nehogy meglássanak. De az úton már elnyomtunk egy cigit. Teljesen bekékültem tőle. Szabályosan bekékülök a fűtől. Anyám nyáron meglátott egyszer hogy ilyen fejjel mentem haza. Azt mondtam neki, hogy csak a fáradtság teszi. Én soha nem bukok le. A profik profi módon csinálják. Már megint tiszta lila a fejed. Úgy nézel ki, mint egy fasz. Elmész te a jó anyádba. Onnan jöttem. Akkor jó. Bemászunk és azzal a lendülettel fel is kaptatunk a tűzlétrán, egészen a tetejéig. Megy le a nap. A tetőablakokat nézve olyan, mintha egy tóparton ücsörögnénk. Minden csillog. Ragyog még egy keveset, aztán átkapcsol teljes sötétségbe, ahol az ablakok már a város fényét verik vissza. Olyankor meg tiszta karácsony. A kocsik piros lámpája. Az épületek tetején a jelzőfények, az átkelőhelyek és a közlekedési lámpák fénye. Gyökér már a harmadik cigit tekeri. Egész jól bevette magát ebbe a zugba. A tetőn, a középső napelem tövében ücsörgünk. A szürkületben már alig látja a papírt. Megfontoltan szórja bele a zöldet. Veszprémben sosem lehet tudni, mikor gondolja meg magát a szél, és fújja ki az egész cuccot a kezedből. Végignyalja. Ráhajt egyet, aztán letépi. Mostanában csak kifordítva teker. Hogy a káros anyagok minél kevésbé jussanak be a tüdőnkbe. Így sem egy életbiztosítás, de ennyi kell. Mint amikor fater felveszi a földről a mustárban úszó virslit, határozottan ráfúj, mint aki valami szent és mágikus szertartást végezne, majd visszateszi a hotdogba és csámcsog tovább. Az ablakokon a lemenő nap utolsó sugara a tesiteremben pont a reggel kitört ablakot világítja meg. Ez marha jó! Nézd az ablakot! Ez Isten akarata! Nekünk most ide kellett jönni. Gyökér mélyet szív a cigibe, majd előveszi a mobilját és lefotózza. Ez a hülye mindent lefotóz. Reggel a csajokat fotózza, azt mondja, pornó oldal lesz belőle. Gyökér meg majd odamegy a csajokhoz és kiosztja a részesedést. Na persze. Pont ő, aki még a matek órán sem képes egy árva szót sem szólni az Esztikéhez. De a cseten álnéven írogat neki. A csaj is oda van érte. Szóval összeillenének. De mind a kettő olyan szerencsétlen, mint egy lópatkó. Esztinek megígértem, hogy küldök egy képet. Nincs elég rólad? Folyton a tükörben fotózza magát, mint a csajok. De ez így misztikus. Feláll, és a tetőablak tükrében lefotózza magát. Átnyújtom neki a cigit. Lehajol. A kezében villan a mobil. A vaku megvakít. Megszédül. Ráesik az üvegre. Hülye a frászt hozza rám. Az üveg bereped. Tompa puffanás. Kifújom a füstöt.