Ami nincs a helyén

{ Máté }
Ami nincs a helyén
Kincs volt még a legelején
A fogyasztói
Társadalom
Kidobni mikor fogja?
Nem szúrja
A látószervét?
A szagról nem is szólva
Venni kell még
Csomagolja
Színes műanyagba
A polcról a szatyorba
Csak az lesz a szemét,
Ami nincs a helyén

{ Vera }
-ami másnak szemét,
valakinek kincs lehet
hogy semmiség-e vagy
történelmi lelet egy
behúnyt homokszempár alatt
megbúvó
kicsi kavics, ha
valakiként elemelem és
nem tudja senki, mert
kinccsé teszem, de
a homokszemét is kiszúrja, hisz
senki más, csak
egyvalaki tudja, hogy
helyén van az-

{ Máté }
...ami kincs volt a legelején?
De én
Gyűjtöm a vasat, a fát,
a csavarokat, drótokat,
a kerékpár alkatrészeket.
A szekrényeket is gyűjtöm,
hogy ez a sok hasznos dolog
mind beleférjen.
Egyre több melléképület készül.
A falu is szepen bővül.
Lassan felavatjuk a metrót.
Embert küldünk a Marsra.
De az út mellől nem szedjük fel
A Helles doboz a kutyának sem tűnik fel.
Hisz senki más, csak egyvalaki tudja, hogy helyen van az...

{ Vera }
... a nap végén, a legelején, mióta
világ a világ, benne az ember, én a peremén állva nézek vissza rá,
ha tágra nyílt pupillákkal egy
pillét lesek, de
lepkehálót mégsem hoztam magammal, mert ő itt él, ahol
virág a virág,
hogy fut levelélben az ér,
ahogy minden egymással össze-,
harmóniában,
a lepke, virág, kavics, levél,
vas, fa, vagy éles drótkötél,
ott van helyén,
ahol a madár is jár, megcsillogtatja
az ember szemét ...

{ Máté }
... rebegteti szempilláját,
mi nem mű, csak anyag, melyet
a természet így teremtett,
s "mennyi kedves állat nyomja hozzád
nedves orrát, ez mennyország"
{ V } mennyország
{ M } mennyország
{ V } menyország
Ami nincs a helyén
Kincs volt még a legelején
Hogy mi maradt belőle?

{ Vera }

...mi alatt benőve

a föld legmélyén

izzó magma hatalma

tör fel, ha az ember már nem

tudja hol marad a 

{ M } pokol

{ V } pokol

{ M } pokol

utolsó körébe szánt valóság, hol

helyes lett a helytelen, 

szent helyén húnyja le két szemét...

{ Máté }
Ami nincs a helyén
Kincs volt még a legelején
A fogyasztói
Társadalom
Kidobni mikor fogja?
Nem szúrja
A látószervét?
A szagról nem is szólva
Venni kell még
Csomagolja
Színes műanyagba
A polcról a szatyorba
Csak az lesz a szemét,
Ami nincs a helyén

...

{ Vucskó Vera és Kotroczó Máté }

Mégsincs súlya

Nem tépheted le az összeset.

Akkor sem ha szeret.

És akkor sem, ha nem.

1 0 1 0 1 1 0

Bitang egy felismerés, hogy

mégsincs súlya a levegőnek.

15 éves az odaLÖKött KÖLtészet

Megint egy est, ahol nem nyerek sem grand, sem sima szlemet.
De ha ti léptek a dobogóra, a győztes úgy is én leszek.

Nem csak azért, mert a részvétel a fontos, és egyéb ilyen közhelyek, amiben senki nem hisz. Hanem azért, mert 15 éve Kálóczy Misivel és Horváth Anikóval belevéstük magunkat Veszprém történelmébe. Bár jobbára csak mi tudunk róla. Akkor az meg milyen történelem? Na mindegy. Mi hárman elég exhibicionisták voltunk ahhoz, hogy meg akarjuk mutatni a világnak, hogy vagyunk valakik!

"Alapítód voltam, véredből lettem.
Alapítód voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl."

Szóval az egyetemi kulturális élettel szárnyra kapott a veszprémi slam. Igazi sláger volt egy darabig, aztán Ancsa végzett az egyetemmel, majd Misi is és én maradtam a szervezők közül egyedül. Néhány év egyedülálló apakánt, aztán még pont megünnepeltük az óriási ötödik születésnapot, amikor Exnek és Rolcsinak átadtam a vezetést. Aztán lekoptam. Mint a sörösüvegről a matrica.

Megint egy est, ahol nem nyerek sem grand, sem sima szlemet.
De ha ti léptek a dobogóra, a győztes úgy is én leszek.

Mi maradt belőle? A gyermek önálló életre kélt és meghaladta mesterét. Nem mindha bármi közöm is lenne a teremtményemhez. Mit is kaphatott volna tőlem? Vajon a Latinovits Zoltánt utánozni próbáló nagyemberkedésemet? Vagy azt, ahogy próbálok minden témába valami mélységet vinni, pedig a kulturális érzékem olyan felszínes, mint egy könyv borítója? Amiből biztos sokat láthattam, de nem vágták a lapok véresre az ujjaim, nem úgy mint a Vucskó Verának. Sőt, neki még a nyelvét is felvágták azok a lapok! Meg a Morvai Leventének. Meg egy csomó más új igazi tehetségnek. Hát mit is tudnék a világról? Olyan vagyok a szlemben, mint a Rádió 1 az éterben. Mindenkinek szól a semmiről, de arról sem igazán.

"Alapítód voltam, véredből lettem.
Alapítód voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl."

Na de nem minden fellépő Levente vagy Vera. Ha valami gyenge, vagy béna, vagy érdektelen? Azt ki mondja ki? Ki meri a szemembe mondani? Mert ugye, a slamben mindenkit megtapsolunk? Még a bénákat is! Mert hát ez egy nagy család! Itt bárki elmondhatja! Nagy ölelés, a részvétel a lényeg! Ugyan már! Tök jó, hogy engem felengedtek a színpadra, de ég a pofám, hogy még senki nem zavart le innen.

Megint egy est, ahol nem nyerek sem grand, sem sima szlemet.
De ha ti léptek a dobogóra, a győztes úgy is én leszek.

És ha már 5 éves korában elhagytam gyermekem, és a tartásdíjat sem fizettem - csak most egy kicsit, visszamenőleg, hogy a Fotonban egy ezres a beugró - milyen jogon akarom a gyereket most újra látni? A 10 éves szülinapján ott voltam. Na bumm. Most meg a 15.-en, de miért is ismerne fel az utcán, mellettem elszaladva, ha eddig úgy szartam a fejére, mint a szarka, Kossuth Lajos kalapjára?

"Alapítód voltam, véredből lettem.
Alapítód voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl."

Hat nevet emlíettem eddig, akik valamennyire fontosak. De azt szokták mondani, hogy akik kimaradtak, azok az igazán fontosak. Vagy csak azt remélem titkon, hogy lesz merszük számon kérni, hogy róluk miért nem beszéltem!? De nem lesz. Nem lesz merszük. Hisz pont leszarja mindenki, hogy mit gondolok. Az élet pont olyan, mint ez a rakás szar: növényeket táplálja, de bele lépni nem jó, meg hallgatni se, a szagáról ne is beszéljünk. A gondolat pont ennyit ér, ezért inkább beszélek.

Megint egy est, ahol nem nyerek sem grand, sem sima szlemet.
De ha ti léptek a dobogóra, a győztes úgy is én leszek.

Pláne ha túlhúzom az időt, mert a három perc biztos hogy letelt. Micsoda hülye szabály! Ja, hogy mindenkire jusson idő? És nehogy pontot veszíts, mert akkor ezt a versenyt is elbukod. Hányszor álmodoztam nyilvános előadásokon, színházban vagy anyák-napján, hogy nézőként egyszer csak felpattanok és felkiáltok! Emberek! Ti miért nem vagytok a színpadon? Vagy csak odakiáltok a csávóra, aki Godóra, a jóistenre vár, hogy: Hé haver! Bakker! Ez az egész egy nyomor! Nincs Isten és nem fog jönni! Hagyd már abba a szenvedést!

De továbbra is mindenki hisz benne, hogy lesz valami.

"Alapítód voltam, véredből lettem.
Alapítód voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl."