Szavak múzeuma

A ház tája csendes, csendes újra,
Elzúgtak forradalmai.
Bár fáradt az idő, az óra hajlott,
az igaz ügyért itt Petőfi állt,
És nem Salvador Dali.
Hogy mi vagyunk a lámpafény?
Izzunk. Bennünk cekász huzal ég.
Poharamba fényt a csapos szűr.
Reális. Inni minden szót, amit a
magyar ember ír. Ki CD-re,
Ki vécére viszi az irodalmat.
Kotlani.
Morzsa kutyánk,
Nyakadon rozsdás lánc a fém.
A száj megfeszül,
a vicsor néma.
Azért imádkozok, hogy
ne legyek blaszfém.
Úgy fütyülsz, ahogy a mikró csippan.
Más csicskája nem leszel.
Szívben a tűz jelentése elszelel.
Elszelel, de esküszünk.
Orrodra politikát nem!
Biztosítást, áruhitelt sem kötünk!
Talpra magyar!
Valaki hív!