The Lost Vikings

Te mikor játszottál először számítógépes játékkal?
Én az általános iskolában. Akkoriban még csak DOS volt a számítógépeken.
De a szórakozás nem maradhatott el.
Az első játék, amire emlékszem, az a The Lost Vikings nevű volt, ahol 3 különböző képességű viking indul el az egyre nehezebb pályák útvesztőin, hogy kijussanak, és hazaérjenek családjukhoz.
Ha ismerős a játék, és kipróbálnád, akkor innen ingyenesen le is töltheted: http://www.oldschooldos.com/thelostvikings.php
A játékhoz azonban egy régi DOS-ra is szükséged lenne, és talán egy régi gépre is. Ezt helyettesíti a DosBox emulátor, amit innen tölthetsz le:
http://www.dosbox.com/
Csak annyi a dolgod, hogy a dosbox elindítása után beírod a parancsorba, hogy
mount c: d:\games\
így a c: meghajtó gyökere a te vinyód d:\games\ mappája lesz.
ez után már csak futtatod a setup.exe-t
d:\setup.exe
végiglépkedsz enterrel a telepítőn, és futtatod a vikings-et
d:\vikings.exe

Ez a játék ugyan régi, de csodálatos. Ajánlom mindenkinek.
A játék élmény szerintem nagyon jó. Ez első sorban a stratégiai, és ügyességi képességeket veszi igénybe. A játék közben a vikingek beszélnek is egymáshoz, mókás, ahogy egymással veszekszik ez a három ősember, de mégis barátként vészelik át a gondokat.
Minden pálya elején kapsz egy kódot, ami azért jó, mert ha később újra akarsz játszani, akkor csak ezt a kódot kell megadni.
Még arra is emlékszem, hogy az utolsó pálya kódja: MSTR, de oda én kis koromban még nem jutottam el, de most szerintem végig fogom vinni. :)
Ha először ülsz a játék előtt, ne az MSTR-el kezd!

Játszódjatok vala...

Feritől kaptam.
"1. Linkeld be azt az embert a blogodba, akitől a körkérdést kaptad.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Válassz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ők a kiválasztottak."

Ha megszakad a lánc, attól sem fog elhagyni a szerencse, nem hal meg a rákos kisfiú, és ugyanúgy felhív éjfélkor valaki, hogy szeret, nyugi. Szóval kedves kiválasztott bloggerek, ha gondoljátok adjátok tovább a stafétát hét embernek, ahogy én is tenni fogom a bejegyzés végén, de előbb a lényeg.

1. Nekem nincs 7 blogger ismerősöm, ezért kevesebb embernek fogom elküldeni. A láncleveleket utálom, és miden lehetséges eszközzel irtom. Ilyen lánc-blog bejegyzést még sosem csináltam, ezért részt veszek benne. Azonban valószínűleg hosszú távon ezt is utálni fogom, úgyhogy csak csinnyán ezekkel az izékkel.
2. Régen azt hittem, hogy Batman is tud repülni, úgy mint Superman. Aztán meggyőztek az általános iskolás osztálytársaim, hogy ez nem így van. Azóta nem bírok aludni.
3. Szerintem a világegyetem sokkal tágasabb annál, minthogy az összes hülye ember elférjen benne. Ugye megérted...
4. Hiszek a reinkarnációban. Bizonyítható regressziós hipnózissal. Olvasd el Brian Weiss könyvét, a Lélektársakat, és ez után egy pár Müller Péter könyvet is fogj kezedbe. Ha mindez megtörtént, akkor nagyjából olyan gondolati síkon leszel, mint én.
5. Túl sokmindenben akarok jó lenni, de ahhoz nincs türelmem, hogy egyetlen dologban valóban kitűnővé váljak. Így válik belőlem igazi pop-polihisztor.
6. Feri barátommal egyetemben számomra is a Kispál az a zenekar, ami örökzöld. Én is rengeteg fajta zenét hallgatok, mindenevő létemre.
7. Ma sültcsirkét ettem ebédre, ami egyben a reggelim is volt. Meg vagyok fázva, és ma nem mentem próbára, hogy kipihenhessem a betegségemet. Már jobban vagyok, mézes teát iszom, és blogolok. Megnéztem az ágyban a Ghost In The Shell filmeket, és - bár a téma érdekes volt - nem igazán jött be, túl sok benne az unalmas rész, túl sokat magyaráznak, a valódi cselekedet (akció) helyett. Valóban a Matrix gondolatvilágához kapcsolható bizonyos tekintetben, de a hatás sehol nincs a Mátrix trilógia élménygazdagságához képest.

A bloggerek, akiknek továbbítom:
Ollókezű, és Aliz

Rendszer

...mellesleg ez az első képem Adobe Illustrator-al.

Az új pehök logo...

http://vehok.uni-pannon.hu/

Ez lett az új PEHÖK logo.
Mi a véleményetek róla?
Szerintem azon kívül, hogy 5 karból áll az egyetem, nem fejez ki az ég egy adta világon semmit.
Beindítsam az ellen akciót? Álarcos matricázás keretében...?
Ha telenyomnám az egyetemet a saját logómmal? Hatás... ellenhatás...
Az ellenállás képe:A grafika pályázatra a Neonomád, Magyarország, CatsMayCry képeket küldtem be.
Jövő héten kedden délután 6-kor lesz az eredmény hirdetés.
Majd posztolom, hogy mi lett.

Ghost In The Shell

Ma elkezdtem letölteni a Ghost In The Shell anime filmeket. Sok hasonlóság van a történetben, és a képi világban a Mátrixxal. Az alábbi pixelhalmazt én hegesztettem össze. A középen lévő kék egy filmből vett kép. Hátteret akartam belőle. Talán túl sok rajta a képi elem. De gondoltam, hogy a szürke árnyalat valahogy leegyszerűsíti, és összefogja a sötét háttér elemeit... ?

red

GYERTEK! Szentivánéji Káosz

Melyiket a pályázatra?

Neonomád:
Magyarország:
Szupermen:
Kaukázus:
Cats May Cry:
A Pannon Egyetem kiírt egy grafika pályázatot.
Minden ember csak 3 képpel indulhat.
Én nem tudok választani eme 5 kép közül.
Ti melyikre tippelnétek?

Eddigi szavazatok:
Neonomád:
x x x x x x x
Magyarország:
x x x x x
Szupermen:
x x x
Kaukázus:
x x x x x
Cats May Cry:
x x x x x x x

Nárcisztikuss

Aliz kedvenc verse.
Nekem is tetszik.

József Attila: A bűn

Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.

Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.

Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szívem nem kemény.

És meg is lelelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.

Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.

Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.

Elmondom. S várom (várni kell)
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tűnődik el;
ki retteg boldogan.

És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...

Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem.

Kirakós

Furcsa azt felismerni, hogy az emberi lét mennyire be van korlátolva.
Ezekkel az ujjakkal ezeket a szavakat írom.
Ha mégsem ezt tenném, akkor is csak véges számú más dolgot csinálhatnék.
Olvass el egy csomó drámát.
Nézz meg egy csomó filmet.
Mindben ugyanaz van, a sok szerető, unalmas, őrült ember.
Fura hogy ha rohadtul más akarsz lenni, mint ez sok melák, akkor is pont olyanná válsz.

Az élet olyan, mint egy kirakós játék, és az a sok hülye gyerek gumikalapáccsal püföli össze a darabokat...

... és az is milyen szánalmas, hogy mindenki ezt a hülye játékot próbálja megfejteni, és ezer meg egy metaforikus választ talál a kérdések kérdésére.
... és az is milyen szánalmas, hogy mindezt tudják magukról, és mégis csinálják...

Lászt Nájt

Mindez szép.
Na de ilyen spontán, ilyen rágcsáló képet még soha...

Kicsit-A'rt (Szuper Men)

A kicsi képeket SonyEricsson P910i-vel rajzoltam.
A nagy egészt pedig Adobe Fotóbolttal.
Az már pop-art, ha alap színeket használok, és pixeles a vonalak határvonala?

OpenArena Eee-n

Ha elindítod az OpenArena-t, vagy a Quake3-at az 1024x600-as felbontással bíró Eee Pc-n, vagy akármelyik másik laptopon, akkor a játék felbontása nem fog beleférni a gyári értékekbe. A 4:3 és 16:9 közti felbontást a configfájlban való értékek módosításával érhetjük el.

seta r_customheight "600"
seta r_customwidth "1024"
seta r_mode "-1"

Ma rajzoltam.
Eredetileg a Danaidák címet adtam volna neki.
De ahhoz túl színes lett.

miért van az, hogy más barátnőjével őszintébben beszélsz önmagadról, és a problémáidról, mint a saját szerelmeddel?
párkapcsolat: akkor vagy igazán őszinte valakivel, ha nincs mit vesztened, nem létezik az a dolog, amit kockára tennél azzal, ha csalódnak benned, nem függessz tőlük. tudod, hogy nem kaphatod meg, ezért olyan baráttá válik számodra, mint akár a legjobb fiú barátod.
mégis...:
család: nem lehetsz bizalmas viszonyban valakivel, ha nem függessz tőle.

tanulság: úgy keress barátnőt, hogy kurvára nem akarsz tőle semmit.
22-es csapdája.
azért majd próbálkozom.

6 láb mély

az életed egy több száz-ezer oldalas digitális dokumentum.
amikor meghalsz, akkor ez akképpen pörög végig a szemed előtt, mint mikor az egérrel akarod kijelölni a több száz-ezer oldalt, és csak pörög szakadatlan, pörög meg nem állva ...

a szerelem: amire nincs szükségem. csak bonyodalmat hoz. sok embert szeretek, és sok megszerzett tudást.
ismered a passzív-agresszív kifejezést? na valahogy ehhez hasonlóan vagyok én társas-magányos féle. a társaságban mindenkit szeretek. ez jó.

de most beszéljünk rólad.
te miért olvasod a blogomat? mit akarsz tőlem? vagy voltál már a társaságom, vagy jelenleg is vagy, vagy még nem teljesen vagy, de esetleg szeretnél.
ím előtted áll egy kutató. egy bájos kutató, aki szereti önmagát. a másoknak való megfeleltetés egyre inkább alakul át bennem dühbe, és mondatja azt velem, hogy nem érdekel mások véleménye, mert én szép vagyok így ahogy vagyok!!! szóval dühös vagyok, de a sarkamra állok. akinek így nem tetszek, arra szálljon ezer átok. :)

A Danaidák /Babits/

Lenn a csöndes alvilágban, szellőtlen, bús alvilágban, asphodelosok
között, hol asphodelos meg se moccan, gyászfa nem bókol galyával,
mákvirág szirmát nem ejti, mert a szél ott mélyen alszik, alszik
asphodelos ágyban, mélyen alszik, nem beszél,

hol a tók acéltükörként mozdulatlan elterülnek, pillák könnyen
szenderülnek, mert a pillák legyezője, habszövetnek fodrozója
sohase jár ott, a szél;

óriási amphorákba, alabastrom amphorákba ötven asszony, bűnös asszony
karcsu vázát megmerítve, majd merítve, majd ürítve kárhozott bús
ötven asszony mindörökre töltöget,

ötven kárhozott bús asszony óriási alabastrom amphorákba mindhiába
töltögeti drága nedvét, drága Léthéből merített sohasem elég
vizet.

Óriási karcsu gyászfák ágaikat sohse rázzák: - minden águk egy-egy
lélek, öngyilkos bús régi lélek, mely most néma fán tenyész

érzőn, mégis öntudatlan nyujtja lombát mozdulatlan, mozdulatlan és
sötéten, át a réten,

át a réten, hol a Léthe (mert e rét a Léthe réte) száz belémosott
bünöktől szennyes vízzel, elfelejtett ős bünöktől szennyes vízzel
körbe folyva nem enyész,

nem enyész, nem ér tengerbe, hanem hétszer körbe-körbe, vissza
önmagába: ottan ötven asszony kárhozottan ötven órjás amphorába
mindhiába, mindhiába tölti könnyét és vizét,

majd merítve, majd ürítve, mindhiába, mert az ötven bűvös edény
tölthetetlen, mint a tenger önmagától megapad és elhúzódik és az
ötven bűnös asszony Léthe vizét alabastrom amphorákba mindörökre
csak hiába tölti szét.

Ötven asszony, alabastrom testtel, ébenszínű hajjal érzőn, mégis
öntudatlan öntögetve szakadatlan félig értett dalra kel,

ötven kárhozott bús asszony felvilágból lehozott és lelkeikbe
visszajáró félig értett félemléket fojtott hangon énekel:

»Meggyilkoltuk férjeinket, ötven daliás nagy férfit és szerettünk,
csak szerettünk, Isten tudja, kit szerettünk, vágykancsóból
merítettünk, merítettünk, űrítettünk, fenn a zöldvilágu földön,
az aranyos nap alatt -

»Régi szavak járnak vissza elsötétült lelkeinkbe, mint sötétben nagy
szobákba utcáról behullott fények; mit jelentenek? hiába próbálunk
rá emlékezni; mit jelent az, hogy: szeretni? mit: kívánni? és
ölelni? a homályban mindhiába kérdezzük az árnyakat.

»Csak daloljunk: Meggyilkoltuk - s emlékezzünk: férjeinket
csak daloljunk, bár nem értjük, és merítsünk és ürítsünk; úgy sem
tudjuk abbahagyni; és daloljunk, bár nem értjük, mert különben
némaság van, és a némaság oly félős! néma, rengeteg sötétség: a
sötétség nem beszél - «

Igy dalolt az ötven asszony, ötven kárhozott bús asszony, egymáshoz
mind oly hasonló ébenfürtü, alabastrom testü ötven testvérasszony
így dalolt a Léthe-réten, lélekfák közt, mákvirág közt, óriási
amphorák közt, Léthe mellett, hol a szél

lenn a csöndes alvilágban, szellőtlen bús alvilágban alszik
asphodelos-ágyban, mélyen alszik, nem beszél.

Danaidák: Danaos argoszi király 50 leánya, kik apjuk parancsára férjeiket, Aigyptos király 50 fiát a nászéjszakán meggyilkolták.
Aszfodélosz: az alvilágban növő liliom féle növény.
Alabástrom: márványhoz hasonló, annál könnyebben megmunkálható fehér vagy áttetsző finomszemcsés gipsz.
A Léthe az alvilág folyója, a felejtés folyója. (Párja a Mnémoszüné, ami az emlékezés folyója).
A 7-es szám a határtalanság, káosz, befejezetlenség száma.
Gyászfa: jázminféle fásszárú, sárga virágú növény.

WHO-LAND vol.02.

Tánc, jó és rossz között

A Bécsy Tamás Egyetemi Színház első produkciója Mihail-Bulgakov regényét, a Mester és Margaritát dolgozza fel. Ha két szóval kellene jellemeznem Komáromi Sándor legújabb rendezését, a „sokrétűséget” és az „egyszerűséget” választanám.
„Bulgakov írásának különös világából építkezve olyan alakok népesítik be a színpadot, akik a legfurcsább képzelet szüleményei, mégis igazi emberi vonásokkal bírnak. Ebben a különös világban bolyong egy, a hatalom által elhallgattatott színpadi szerző, aki magát csak hontalannak nevezi, és saját elméjébe zárva keresi a kiutat ebből a pokolból.”
A rendező szavai világosan jelzik, hogy a világirodalom egyik leghíresebb mitikus nagyregényének elsősorban az atmoszféráját kívánja megszólaltatni. Azt a világot, amelyben sok szinten keveredik a képzelet, az emberi gyarlóság, és az őrület állapota! Ebben a korántsem egységes, de mindig érdekes hangulatban keresztezik egymást a cselekmény szerepösszevonásokkal egyértelműsített szálai:
Az egyik értelmezési szál a harmincas évek beli Moszkva kísérteties, groteszk világa. A második szál Ponczius Pilátus, és Ha-Nocri (Jézus) történetének filozófiai olvasata. A harmadik pedig az író (Bulgakov, a Mester) és szerelmének (Margarita) életrajzi vonatkozású története.
A szerepösszevonások (Ha-Margarita-Nocri, Pilátus-Sztravinszkij) a jó és a rossz keveredésének mintáját is követik, miként a Mester személyisége sincs jóként, vagy rosszként meghatározva, hanem valahol a kettő között van. A jó, és a rossz határvonalán „táncol” Pilátus alakja is, aki önmaga gyávaságát leküzdve végül megbosszulja a Jézust eláruló Júdást.
Fehérre festett arcok, vörös ingek, fekete nadrágok töltik be a kampusz színházzá vált épületének üres terét. Ráfeszülnek a színpad közepén álló fából készült állványról lógó kötelekre. Megfeszülnek, amikor egy kerekeken guruló kádat tologatnak a színpadon, éppúgy amikor csak egy helyben állnak. Szinte minden mozdulat kitartott, kifeszített, pontos. A kontakttánc elemeire épülő mozgás magával ragadja a közönséget is, egészen a finálészerű zárásig.
A néző együtt feszül az előadással, a váltakozó mozgásos, és klasszikus színházi jelenetek tökéletes átkeverése azonban mégsem oldja fel teljesen a nézőben keltett feszültséget. Ez azonban nem baj, mert olyan ajándékkal engednek minket utunkra az előadás után – ami minden színházi előadásnak kötelessége – mely elgondolkodtatásra ösztönöz, ezzel biztosítva a maradandó élményt számunkra.
A „fináléban” egy dél-koreai thiller, az Oldboy (2003) zenéjére a szereplők, egy szintre kerülnek egymással – mint színészek, vagy mint egy csapat – a zene és a lágy mozdulatok elrepítik őket abba a világba, ahonnan érkeztek, és ahol a mesék születnek.

Kotroczó Máté – Veszprém, 2008.11.03.

... Kiss Gabriella tanárnővel való konzultációm után eképpen javítottam az első kritikámat.