Szilánk
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
Bejegyzések
Handicap
HANDICAP
Tavasz, fény s más hasonló ügyek
szíven találnak, ha ablaknyitok:
lágy terroristák a parkban a rügyek,
ropognak mint a Kalasnyikov.
Én futópadomon önjáróbeteg,
-nem maradt más, csak szótlan bambulás-
hogy ne szakítsunk, ma is távol leszek,
ó Szerelem, te gyilkos ambuláns!
Számládra végül is nincs mit írjak,
épp csak potom huszonhét évem
hagytam ott nálad mint vizitdíjat,
s mint most is, a vágy üres kórtermében
csak ülök s nézem, ahogy a neonok alatt,
mint arany tólószék végiggördül a nap.
/ Závada Péter /
Plakátmagány
Árnyékoló szem-golyók, fémhideg rév-buszban
Plakátmagányban fázó bérletek
Üresen hagytad a metrón a rámpát
Alkoss hát rémeket
Ugorj a sorsod elé! Vakítson halálba a fény!
Hangot nem hallató szikrák sikítása: gördülj elém!
A képzelet reccsen; koponyám utolsó csodálkozása mikor leesik az állam.
Pástétom szénporral kormos festéke a mélynek.
Vattacukorrá olvadt gyerek-korom bűzös könnyei a véres
Alagút falára körmeimmel morzejelet rejt a halál.
Puffasztott rizsszemek pattognak, a nejlon zacskó reccsen.
Két nő feketén fehérre váltan nem várták, hogy egy srác csak így profán a sínek közé essen.
Vértócsában ázó tavalyi bérlet, műanyag tokban.
A peron mellé a jól szituált pszicho thriller DVD tokban kávé egy cukorral, elvált férfi toppan.
Reggel ő is látta felkenődni önmagát egy forró tűzön szenesre vált kenyér oldalára.
Apolló – toll a lyukas ingzsebből a párnára emlékező gyomor most jócskán kialvatlan hideg kőre írja jegyzőkönyveit.
Ásítva mit se mond a két nő a tollba, mégis nevük és koruk...
(Korgó gyomor reggeli kávé után enni is kéne, de itt ez a felfordulás)
A fiatalabb tán egykorú az elhunyt égi dalba foglalta vagy száz este száz versbe, mégse tudott róla.
Bettina a szép hölgy bár hideg futkos egyenes a háta.
Nem sejtve gerincvelőmmel egyszínű a szája (gerincvelőmmel egyszínű a szája).
Az idősebbik hűlve bár de öreg nem irul-pirul látva biztos úrnak motoszkál az inge gomb nyakára.
Vastag zsák, slagcsövek és cövek kifeszített; a látott balul esett férfi kabátja is foltos.
Régen varrt mint kiderül Mancika az édes csak szép munkára adja fejét (és kezét) a minőségre kényes.
Fércműveit foltozgatva halálra szívja bagóját (halálra szívja bagóját),
Füstjelek jelzik a félredobott festett haj ízét a jelre ugrik is Apolló.
Már nem is fontos a katasztrófa, az elhunyt többé Esztert nem rója sorba. Sem semmilyen Katát strófába.
Párosan ellibben a félisten és a varró nő; a drága Bettina ott marad; padon ülve;
Mit hagyott ki, nem tudja, más a vágya.
Tán éhes ő is, feljön a nap ha elmúlik a hajnal.
Indítja izmait és íz bimbóit energia itallal.
A koporsóban üres papírt temetnek az éjbe.
Hogy miért tette, nem tiszta, de nem jött többé érte
Sem villamos se troli, most már a BKV is hallgat
Fiatal volt, nagyszájú, „darabokra szakított a tény hogy engem senki többé soha meg nem hallhat”.
Többé senki meg nem halhat (senki meg nem halhat).
Árnyékoló szem-golyók, fémhideg rév-buszban
Plakátmagányban fázó bérletek
Üresen hagytad a metrón a rámpát
Alkoss hát rémeket.
Plakátmagányban fázó bérletek
Üresen hagytad a metrón a rámpát
Alkoss hát rémeket
Ugorj a sorsod elé! Vakítson halálba a fény!
Hangot nem hallató szikrák sikítása: gördülj elém!
A képzelet reccsen; koponyám utolsó csodálkozása mikor leesik az állam.
Pástétom szénporral kormos festéke a mélynek.
Vattacukorrá olvadt gyerek-korom bűzös könnyei a véres
Alagút falára körmeimmel morzejelet rejt a halál.
Puffasztott rizsszemek pattognak, a nejlon zacskó reccsen.
Két nő feketén fehérre váltan nem várták, hogy egy srác csak így profán a sínek közé essen.
Vértócsában ázó tavalyi bérlet, műanyag tokban.
A peron mellé a jól szituált pszicho thriller DVD tokban kávé egy cukorral, elvált férfi toppan.
Reggel ő is látta felkenődni önmagát egy forró tűzön szenesre vált kenyér oldalára.
Apolló – toll a lyukas ingzsebből a párnára emlékező gyomor most jócskán kialvatlan hideg kőre írja jegyzőkönyveit.
Ásítva mit se mond a két nő a tollba, mégis nevük és koruk...
(Korgó gyomor reggeli kávé után enni is kéne, de itt ez a felfordulás)
A fiatalabb tán egykorú az elhunyt égi dalba foglalta vagy száz este száz versbe, mégse tudott róla.
Bettina a szép hölgy bár hideg futkos egyenes a háta.
Nem sejtve gerincvelőmmel egyszínű a szája (gerincvelőmmel egyszínű a szája).
Az idősebbik hűlve bár de öreg nem irul-pirul látva biztos úrnak motoszkál az inge gomb nyakára.
Vastag zsák, slagcsövek és cövek kifeszített; a látott balul esett férfi kabátja is foltos.
Régen varrt mint kiderül Mancika az édes csak szép munkára adja fejét (és kezét) a minőségre kényes.
Fércműveit foltozgatva halálra szívja bagóját (halálra szívja bagóját),
Füstjelek jelzik a félredobott festett haj ízét a jelre ugrik is Apolló.
Már nem is fontos a katasztrófa, az elhunyt többé Esztert nem rója sorba. Sem semmilyen Katát strófába.
Párosan ellibben a félisten és a varró nő; a drága Bettina ott marad; padon ülve;
Mit hagyott ki, nem tudja, más a vágya.
Tán éhes ő is, feljön a nap ha elmúlik a hajnal.
Indítja izmait és íz bimbóit energia itallal.
A koporsóban üres papírt temetnek az éjbe.
Hogy miért tette, nem tiszta, de nem jött többé érte
Sem villamos se troli, most már a BKV is hallgat
Fiatal volt, nagyszájú, „darabokra szakított a tény hogy engem senki többé soha meg nem hallhat”.
Többé senki meg nem halhat (senki meg nem halhat).
Árnyékoló szem-golyók, fémhideg rév-buszban
Plakátmagányban fázó bérletek
Üresen hagytad a metrón a rámpát
Alkoss hát rémeket.
Váz-a
lazulj be balzsamoznak férgek
füvet nyírsz, vagy hajat vágsz
fényes pengédnek úgyis mindegy
munkából két hétre haza vágysz
füstös karma virág váz-a végzet
füvet nyírsz, vagy hajat vágsz
fényes pengédnek úgyis mindegy
munkából két hétre haza vágysz
füstös karma virág váz-a végzet
Maszk
Hogy játszam el, hogy útálok valakit, csak azért hogy ő megszeressen?
Annyi mindent játszok, de ehhez nincs gyomrom.
Emberi játszmák?
Akkor inkább gyerek maradok.
Leszünk barátok?
Nem.
Nem leszünk.
Nekem többé nem lesz barátom.
Csak kurváim lesznek.
Az se rossz. Ki lehet színezni a szájukat és divatos ruhákat adni rájuk. Majd az egyikre ráerőszakolok egy esküvői ruhát is.
Hogy a félelemtől elálljon a szája.
S hát a hallgatás. . . az beleegyezés.
Annyi mindent játszok, de ehhez nincs gyomrom.
Emberi játszmák?
Akkor inkább gyerek maradok.
Leszünk barátok?
Nem.
Nem leszünk.
Nekem többé nem lesz barátom.
Csak kurváim lesznek.
Az se rossz. Ki lehet színezni a szájukat és divatos ruhákat adni rájuk. Majd az egyikre ráerőszakolok egy esküvői ruhát is.
Hogy a félelemtől elálljon a szája.
S hát a hallgatás. . . az beleegyezés.
A Legjobb Windows 7 Tűzfal (azt hitte)
A SPHINX Windows 7 Firewall Control (link) ingyenes verziója is tökéletes (lenne)! A beépített windows tűzfalat használja! Nem telepít fel saját izéket (kernelt), mint a Kerio vagy a ZoneAlarm netán a Comodo. Ezért kicsi a rendszerigénye és tökéletes az alkalmazások hálózati szabályainak megadására. Ráadásul egyszerű és mint mondtam és ingyenes. Ezt kerestem mióta megvan a Win7.+ infó:
Ha nem tudod bezárni az ablakot, és nem hajlandó eltűnni a tálcáról, akkor a beállításokban vedd ki a pipát a "Windows 7 Taskbar integration" mellől.
! frissítés:
Már lassan egy hónapja használom, és időnként lefagy a rendszer (kék halál). Nagy valószínűséggel ez a program okozza a hibát. A szoftver fizetős verziójáról olvastam hasonló tapasztalatokról, így talán nem tévedek ha ezt hibáztatom. Szóval kereshetek egy újabb ostoba tűzfal programot. :[ Elegem van.
frissítés 2:
Kijött a legújabb 3.5 RC verzió:
http://vistafirewallcontrol.freeforums.org/the-latest-betas-releases-t6.html
Annyira szerelmes vagyok ebbe a progiba, hogy adok neki még egy esélyt. :D
.jpg)
Ötszászötvenkettedik Plágium
Hasogat a hasonló, fákat keresztekké
Cipeled a hátadon, de mégse vagy keresztény
Gyűlölöd a pszichókat mert az élet katalógus
Ide fel kell jelentkezned, hogy a mennybe feljuss
Mondod és érzed, hogy másolat az elmém
Mert álarcokat teszek közzé, plágiumba pert mér
Perpatvarba pityereg gyerekké olvadt kender
Petőfi és Ady szavát fogd, majd felejtsd el
Fogd el szárnyas jószágaid, mint cukrot régen csentél
Hogy mi a kő? Jézust kérdezd: mi tesz minket szentté?
Szentély az ól, Tyúkanyó! S te mégis bepiszkítod:
Mindegy hogy mi az élet, s hogy milyen tollal, mely papírra írod
Cipeled a hátadon, de mégse vagy keresztény
Gyűlölöd a pszichókat mert az élet katalógus
Ide fel kell jelentkezned, hogy a mennybe feljuss
Mondod és érzed, hogy másolat az elmém
Mert álarcokat teszek közzé, plágiumba pert mér
Perpatvarba pityereg gyerekké olvadt kender
Petőfi és Ady szavát fogd, majd felejtsd el
Fogd el szárnyas jószágaid, mint cukrot régen csentél
Hogy mi a kő? Jézust kérdezd: mi tesz minket szentté?
Szentély az ól, Tyúkanyó! S te mégis bepiszkítod:
Mindegy hogy mi az élet, s hogy milyen tollal, mely papírra írod
A költészet
Petőfi Sándor: A KÖLTÉSZET
Oh szent költészet, mint le vagy alázva,
Miként tiporják méltóságodat
Az ostobák, s ép akkor, amidőn
Törekszenek, hogy fölemeljenek.
Azt hirdetik föl nem kent papjaid,
Azt hirdetik fennszóval, hogy terem vagy,
Nagyúri, díszes, tündöklő terem,
Hová csupán csak fénymázas cipőkben
Lehet bejárni illedelmesen.
Hallgassatok, ti ál hamis proféták,
Hallgassatok, egy szótok sem igaz.
A költészet nem társalgó-terem,
Hová fecsegni jár a cifra nép,
A társaság szemenszedett paréja;
Több a költészet! olyan épület,
Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,
Mindenkinek, ki imádkozni vágy,
Szóval: szentegyház, ahová belépni
Bocskorban sőt mezítláb is szabad.
(Szatmár, 1847. augusztus.)
Oh szent költészet, mint le vagy alázva,
Miként tiporják méltóságodat
Az ostobák, s ép akkor, amidőn
Törekszenek, hogy fölemeljenek.
Azt hirdetik föl nem kent papjaid,
Azt hirdetik fennszóval, hogy terem vagy,
Nagyúri, díszes, tündöklő terem,
Hová csupán csak fénymázas cipőkben
Lehet bejárni illedelmesen.
Hallgassatok, ti ál hamis proféták,
Hallgassatok, egy szótok sem igaz.
A költészet nem társalgó-terem,
Hová fecsegni jár a cifra nép,
A társaság szemenszedett paréja;
Több a költészet! olyan épület,
Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,
Mindenkinek, ki imádkozni vágy,
Szóval: szentegyház, ahová belépni
Bocskorban sőt mezítláb is szabad.
(Szatmár, 1847. augusztus.)
Születésnapodra
/ József Attila után szabadon /
Százöt éves költemény,
rímmel oltott képregény,
csecse
becse:
Önmagam is meglepem,
a szándék számít, szertelen
kaland
maradt
Egy kávéházi szenvedély
töltőtollal írt kemény
szöveg
tömeg.
Lehettem volna rendhagyó,
nem ily türelmes hallgató,
szegény
legény.
De nem lettem, mert eleven
vészmadár ül fülemen
puha
ruha
Tolla csillogó és sötét
Nincsen kenyér, nincs ebéd
a gond
kivont
ellenembe minden szót
idézetet, mély altatót
mesél
elmém:
„Ki nem dolgozik, ne egyék”
Így szól értem szép beszéd
harsog,
sajog
Fejem behúzva piszkosul,
a költő nyelvtant miért tanul
elég
serény
De én népemet nem fogom
sem padban, se hangfalon
taní-
tani!
Százöt éves költemény,
rímmel oltott képregény,
csecse
becse:
Önmagam is meglepem,
a szándék számít, szertelen
kaland
maradt
Egy kávéházi szenvedély
töltőtollal írt kemény
szöveg
tömeg.
Lehettem volna rendhagyó,
nem ily türelmes hallgató,
szegény
legény.
De nem lettem, mert eleven
vészmadár ül fülemen
puha
ruha
Tolla csillogó és sötét
Nincsen kenyér, nincs ebéd
a gond
kivont
ellenembe minden szót
idézetet, mély altatót
mesél
elmém:
„Ki nem dolgozik, ne egyék”
Így szól értem szép beszéd
harsog,
sajog
Fejem behúzva piszkosul,
a költő nyelvtant miért tanul
elég
serény
De én népemet nem fogom
sem padban, se hangfalon
taní-
tani!
Hollónak
Bábudat faragó sorsod: vudu dolgaVidáman feketén járod az utcákat
Nyakadon keselyűk vész teljes tolla
Szemedben csillog a baráti jégfáklya
Jégcsapként töröd le a part menti fákat
Ha dal lennél, örökre elhallgatnálak
Felképelt szerető
Lyukat beszél a hasadba a romantika rabja,
Kit szeretsz, bár csibész s épp akkor tűnik el,
Mikor az ajkához érnél a rácsokon keresztül.
Kalóz a ruhátlan, csak azt vesz el, mi kell
Te mégis neki adnád az összes kincseid,
Mit édesapád hagyott rád, mielőtt tengerre vitt
Egy őzgerinc hajót, az ifjú nimfa ébent,
hogy az éj feketében édesanyád
zajló fürtjein lángokba merüljön
S Te szeretődnek hajót adtál
édes hangjaid vitorláin
széllel szembe tíz némber sikít.
Míg bőrét téped az utca fia téged képel fel, mert feleselni mertél.
Mert szenvedni csak nászi éjjel hagyod
Édes bűneid
Olykor üres vagy, mint meg nem írt könyv, mint ki nem lehelt szusz,
És arra vágysz hogy mocskos legyen, lovász fiú, fájjon tőle ágyad
Azon is túl, míg az éjjel hajnalba nem bágyad.
Elaléltál, mint napraforgó folyton folyvást keresed a Napot,
Mikor köt ki édes urad végleg, s veszi le a táblát:
"Vénlány maradok."
Kit szeretsz, bár csibész s épp akkor tűnik el,
Mikor az ajkához érnél a rácsokon keresztül.
Kalóz a ruhátlan, csak azt vesz el, mi kell
Te mégis neki adnád az összes kincseid,
Mit édesapád hagyott rád, mielőtt tengerre vitt
Egy őzgerinc hajót, az ifjú nimfa ébent,
hogy az éj feketében édesanyád
zajló fürtjein lángokba merüljön
S Te szeretődnek hajót adtál
édes hangjaid vitorláin
széllel szembe tíz némber sikít.
Míg bőrét téped az utca fia téged képel fel, mert feleselni mertél.
Mert szenvedni csak nászi éjjel hagyod
Édes bűneid
Olykor üres vagy, mint meg nem írt könyv, mint ki nem lehelt szusz,
És arra vágysz hogy mocskos legyen, lovász fiú, fájjon tőle ágyad
Azon is túl, míg az éjjel hajnalba nem bágyad.
Elaléltál, mint napraforgó folyton folyvást keresed a Napot,
Mikor köt ki édes urad végleg, s veszi le a táblát:
"Vénlány maradok."
Csavarok
Füledbe mászó csavarok,
mint fém férgek rágják maguk
vadalmává dermedt elmédbe.
Míg a természet tavasz tüzén
sütögeti enyhén véres,
szív alakú pecsenyéd.
S te éhezel ha
hússzagot áraszt
szemeid démoni tükre,
utca hírű könnyű
könnyű kurvák
langy keblébe nézve.
Őssé nevelt költőidet
keresztre verte
a tévé elektromos szmogja,
s hogy rátalálj
(te üres agyú),
a retro divat hozta.
Döntéseid öntik ki
azt a tiszta fémet,
mely forgó tárba téve
csavarként eltéved.
Keresni füleket,
szívekbe mártódva
repeszt majd szilánkká,
padlókon táncolna
csend szárnyú idegen,
sötét gúnyák rabja,
kányatoll fejdísze,
végzet a kalapja.
Kopog ha nem hallod,
köszön is,
hiába.
Üvegszemmel játszik,
nincs kezét kitárja.
[ Megjelent: Vár Ucca Műhely 29. 2010 / 2 ]
mint fém férgek rágják maguk
vadalmává dermedt elmédbe.
Míg a természet tavasz tüzén
sütögeti enyhén véres,
szív alakú pecsenyéd.
S te éhezel ha
hússzagot áraszt
szemeid démoni tükre,
utca hírű könnyű
könnyű kurvák
langy keblébe nézve.
Őssé nevelt költőidet
keresztre verte
a tévé elektromos szmogja,
s hogy rátalálj
(te üres agyú),
a retro divat hozta.
Döntéseid öntik ki
azt a tiszta fémet,
mely forgó tárba téve
csavarként eltéved.
Keresni füleket,
szívekbe mártódva
repeszt majd szilánkká,
padlókon táncolna
csend szárnyú idegen,
sötét gúnyák rabja,
kányatoll fejdísze,
végzet a kalapja.
Kopog ha nem hallod,
köszön is,
hiába.
Üvegszemmel játszik,
nincs kezét kitárja.
[ Megjelent: Vár Ucca Műhely 29. 2010 / 2 ]
Vérpumpa meg a reklámok
És ma végre megértettem a Magashegyi Underground slágerének szövegét. Eddig nem értettem a második szót. Ma ikszedjére hallva a Petőfin, az az abszurd gondolat támadt a fejemben, hogy az bizony nem is magyar. És tényleg.
"Szíved spam-mel van tele
Színes nyilakat lő bele
A délibábos porvilág
Szappanbuborék semmi más"
Eddig azért zavar a szöveg, mert nem értettem hogy mi az a kis piszok ott az énekes nő nyelvén. Most már azért zavar, mert tudom hogy mi az. Taszít ez a magyartalanság. Én is szoktam angol szerű szavakat használni slam szövegekben, de azt hiszem a legtöbb esetben indokolt helye van azoknak a szavaknak. Itt azonban nem tetszik. Hiába... a "kéretlen reklám üzenet" kifejezés egy egész sort elvett volna a dalszöveg írótól. Borzasztó.
Amúgy bírom a bandát.
"Szíved spam-mel van tele
Színes nyilakat lő bele
A délibábos porvilág
Szappanbuborék semmi más"
Eddig azért zavar a szöveg, mert nem értettem hogy mi az a kis piszok ott az énekes nő nyelvén. Most már azért zavar, mert tudom hogy mi az. Taszít ez a magyartalanság. Én is szoktam angol szerű szavakat használni slam szövegekben, de azt hiszem a legtöbb esetben indokolt helye van azoknak a szavaknak. Itt azonban nem tetszik. Hiába... a "kéretlen reklám üzenet" kifejezés egy egész sort elvett volna a dalszöveg írótól. Borzasztó.
Amúgy bírom a bandát.