azért ez a kép egy picike mosolyt csalt a szám szélére
Bejegyzések
Bánkitó a Sirályban
Érdemes vetni rá egy pillantást:
http://nol.hu/lap/kult/20091124-jol_bannak_bankkal
Mert én is benne voltam a műsorban.
http://nol.hu/lap/kult/20091124-jol_bannak_bankkal
Mert én is benne voltam a műsorban.
Kurtizánok
Ahol éji fények süllyednek hullám sírba,Pihés est-éji pillák súlya alatt nyögve,
Kurtizánok szerelme kelt kénes vágyakat,
És húsod kiszívva hagynak el, némán sírva.
Lázas síkságok mocskait halkan üríted,
Ordító sötétbe, szendén széjjel tépve.
Idegen emlékképet, izzadt lepedőket
Betakar, magányuk kéjjel éhítő kíncse.
Ahogy égi lények büntetnek, szádra írva,
Kit és miért árultál egyszer el s örökre.
Úgy, ki látott nevetve verhet rád vádakat,
Tudván hogy az éji gúnyád mindezt kibírja.
Sikítva bújnak testréseid mély zugába,
Vigasztalni, langy-hazug szenvedésben égve.
Mi rájuk hagyjuk szerelemtől dúlt ágyunkat,
Hogy új erő költözhessen vágyuk udvarába.
Két ilyen lapos?
Vajon te érezted-e már, hogy foggal-körömmel próbálsz olyat nyújtani, ami igazán egyedi, új és utánozhatatlan? Vajon te hogy állsz hozzá az észrevételekhez, amit másoktól kapsz?
Én úgy érzem, hogy kétszínű véleményeket kapok az irodalmi és színházi munkásságommal kapcsolatban. Fogalmam sincs, hogy jó vagyok-e benne, vagy sem. Egyeseknek tetszik amit csinálok, másoknak pedig nem. Nem tudom, hogy erőteljes és firss, vagy pedig egyszerűen dilettáns-e. S azt sem érzem, hogy lenne bárki, aki olyan véleményt mondhatna, ami egyértelművé tenné ezt számomra. Így tehát nekem kell meghatároznom önmagam, és kiállnom mellette. Ehhez viszont túlságosan függök mindenkitől. Ezért is van, hogy a rajongóimtól azt várom el, hogy őszintébbek legyenek, azoktól akik nem ismernek el azt várom, hogy megértsenek, azoktól pedig akik még nem mondtak véleményt azt, hogy végre döntsenek! Mert egyre dühösebb leszek.
Kabát-ka-lap-zárta
Utolsó nap be-virradt színes éjszakába
Hajnal pírja lila kék vörös narancs illat
Orromba extatikus bombaként robban
Feromonnyi éhes nyálam forr a hús szagára
Érted jöttem el, utolsó éjjel dobogva úszó
Könnyben, izzadságban sósan érlelődő
Fiatal testként mit sem sejtő egy életű,
Te szerelmes, ragaszkodó makacs paraszt
Kapard körmeid vastag húsok oldalába
Fogaid idegével csontba, gyökérbe, fába
Kapaszkodj, ragadd meg, merevedj ki!
Koponyád kupájából vedeld nyirkod cseppjeit
Dobhártyádba kedves hangok atom-bomba
Látványtervek vésik vaskos kontúrjaink
Létérvényét tíz parancsként szegve meg
Szülj odvas fák kérgeibe, temess el újra
Bújj vissza az ősanyába. Bújj vissza a méhbe
Nem kellett, de megkaptam, eressz vissza végre!
Lápos szervek tépett ajkát terítsd újra körbe
Idegenné hasított ostor-forrta éhes testre!
Tömd halállal medencédet, ízleld a füst
Szétfeszített vénákba telítetlen szurkát
Csokoládét két marokra, bőröket letépve
Sötét szobát áhítozva törtél fel a fényre
Epéd levével tintapacát ejtsél le gondos
Móddal dob membránná feszített bőrödre
Férgek örök emésztése legyen nyelved,
Utolsó könyved egyetlen üres lapja
Amit ősidőkből lopott sorokkal töltesz
Látod, végre eljött ez a nap, ha vártad
Most az egyszer bűn-tudatlan ölhetsz
Oltsa ki az utolsó fényt kérem,
…kabát kalap zárta.
Lapzártára
Ó-halált várva rohansz át Metró sávokon
Adrenalin nem fér benned, a sárga sáv rokon
Érzelmeket tévesztve szikkadt vizet vérezne
Benned a téveszme, és mégis rád hagyom
Mozgón balul fut a reklám, kettesével követem
Közel a szerkesztőség; csontig húzott öveken
Pepitára lépked bábum, "toáré" trippet éhezve
Kergetem a vadat várva; minden lapom kör legyen
Mozgó ajtón vészkijárat, pofon csapott szárnyas árnyak
Harsannak el fülemen, cédulára árva
Számokat vés; a közvélemény kutat-ás
Az eszkalátor mélysége; a hírek magas-ára
Nyomtató-szalon-cukor, másolja le kérem
A kedves szerző gondolatát; valósága képen
Képen töröl számla száma, összeszedve Álmos
Hajtott magyar belvárosa: izzadt terítéken
Én úgy érzem, hogy kétszínű véleményeket kapok az irodalmi és színházi munkásságommal kapcsolatban. Fogalmam sincs, hogy jó vagyok-e benne, vagy sem. Egyeseknek tetszik amit csinálok, másoknak pedig nem. Nem tudom, hogy erőteljes és firss, vagy pedig egyszerűen dilettáns-e. S azt sem érzem, hogy lenne bárki, aki olyan véleményt mondhatna, ami egyértelművé tenné ezt számomra. Így tehát nekem kell meghatároznom önmagam, és kiállnom mellette. Ehhez viszont túlságosan függök mindenkitől. Ezért is van, hogy a rajongóimtól azt várom el, hogy őszintébbek legyenek, azoktól akik nem ismernek el azt várom, hogy megértsenek, azoktól pedig akik még nem mondtak véleményt azt, hogy végre döntsenek! Mert egyre dühösebb leszek.
Kabát-ka-lap-zárta
Utolsó nap be-virradt színes éjszakába
Hajnal pírja lila kék vörös narancs illat
Orromba extatikus bombaként robban
Feromonnyi éhes nyálam forr a hús szagára
Érted jöttem el, utolsó éjjel dobogva úszó
Könnyben, izzadságban sósan érlelődő
Fiatal testként mit sem sejtő egy életű,
Te szerelmes, ragaszkodó makacs paraszt
Kapard körmeid vastag húsok oldalába
Fogaid idegével csontba, gyökérbe, fába
Kapaszkodj, ragadd meg, merevedj ki!
Koponyád kupájából vedeld nyirkod cseppjeit
Dobhártyádba kedves hangok atom-bomba
Látványtervek vésik vaskos kontúrjaink
Létérvényét tíz parancsként szegve meg
Szülj odvas fák kérgeibe, temess el újra
Bújj vissza az ősanyába. Bújj vissza a méhbe
Nem kellett, de megkaptam, eressz vissza végre!
Lápos szervek tépett ajkát terítsd újra körbe
Idegenné hasított ostor-forrta éhes testre!
Tömd halállal medencédet, ízleld a füst
Szétfeszített vénákba telítetlen szurkát
Csokoládét két marokra, bőröket letépve
Sötét szobát áhítozva törtél fel a fényre
Epéd levével tintapacát ejtsél le gondos
Móddal dob membránná feszített bőrödre
Férgek örök emésztése legyen nyelved,
Utolsó könyved egyetlen üres lapja
Amit ősidőkből lopott sorokkal töltesz
Látod, végre eljött ez a nap, ha vártad
Most az egyszer bűn-tudatlan ölhetsz
Oltsa ki az utolsó fényt kérem,
…kabát kalap zárta.
Lapzártára
Ó-halált várva rohansz át Metró sávokon
Adrenalin nem fér benned, a sárga sáv rokon
Érzelmeket tévesztve szikkadt vizet vérezne
Benned a téveszme, és mégis rád hagyom
Mozgón balul fut a reklám, kettesével követem
Közel a szerkesztőség; csontig húzott öveken
Pepitára lépked bábum, "toáré" trippet éhezve
Kergetem a vadat várva; minden lapom kör legyen
Mozgó ajtón vészkijárat, pofon csapott szárnyas árnyak
Harsannak el fülemen, cédulára árva
Számokat vés; a közvélemény kutat-ás
Az eszkalátor mélysége; a hírek magas-ára
Nyomtató-szalon-cukor, másolja le kérem
A kedves szerző gondolatát; valósága képen
Képen töröl számla száma, összeszedve Álmos
Hajtott magyar belvárosa: izzadt terítéken
mr. Evidencia
A legegyszerűbb, ha olyan párt keresel magadnak, aki olyannak szeret, amilyen vagy.
Rendben.
Most mond el, hogy te milyen vagy!
Na ezzel lesz egy-két probléma.
Rendben.
Most mond el, hogy te milyen vagy!
Na ezzel lesz egy-két probléma.
(Levél egy baráttól)
Tízezer-nyolcszáz-negyvenkilenc
Vagy hogyan is írják. most utána nem nézek.
De kötőjel kell bele tagolni valahogy mert ugye 2000 feletti.
Mindegy. Nekem ő csak a tíz-nyolcnegyvenkilenc.
Ő az, ahol 20 percnyi.. mit húsz.. háromszor ment villamos,
az akkor.. 18as menetrenddel számolva 40 perc.. széép..
tehát ennyi vergődés után beláttam hogy
a Művészetek Palotájában az említett szereposztással
nincs meg amúgy se létezik Nibelung gyűrűje előadás.
Az egy tetralógia gyűjtőneve.
Alcímből meg ergo van négy...
ahol egyikben sem szerepel a keresett Matti bácsi.
Vagyis.. írtam sms-t, írtam levelet,
kiírtam cetlire hogy ez egy problémás rekord,
aztán a leszarom életérzés tovasodort
a 10848-asra, mert ugyebár visszafelé megyek.
Tízezer-nyolcszáz-negyvenkilenc
Vagy hogyan is írják. most utána nem nézek.
De kötőjel kell bele tagolni valahogy mert ugye 2000 feletti.
Mindegy. Nekem ő csak a tíz-nyolcnegyvenkilenc.
Ő az, ahol 20 percnyi.. mit húsz.. háromszor ment villamos,
az akkor.. 18as menetrenddel számolva 40 perc.. széép..
tehát ennyi vergődés után beláttam hogy
a Művészetek Palotájában az említett szereposztással
nincs meg amúgy se létezik Nibelung gyűrűje előadás.
Az egy tetralógia gyűjtőneve.
Alcímből meg ergo van négy...
ahol egyikben sem szerepel a keresett Matti bácsi.
Vagyis.. írtam sms-t, írtam levelet,
kiírtam cetlire hogy ez egy problémás rekord,
aztán a leszarom életérzés tovasodort
a 10848-asra, mert ugyebár visszafelé megyek.
Hangomban:
http://justlight.net/komate/sanzopolisz-10849.mp3
http://justlight.net/komate/sanzopolisz-10849-b.mp3
http://justlight.net/komate/
http://justlight.net/komate/
Figyelem! cenzúra gyanús! :)
Akárhányszor
hány verset szakított szét szívek fagyos mérge
hányszor hánytál édes, pornó képet nézve
hány álmot és rémes éjjelt bírtál olcsó
lotyók nélkül drága árat kérve érte
hányszor ürítetted zsebed régi mocskát
sokszor repedt véres húsok közepébe
hányszor számoltad kígyózó lépcsők sorát
jól fontolt okokkal, kettesével lépve
hányszor hitted, mindent láttál, itt lesz vége
hány rossz filmet tekertél a legvégére
hányszor vettél non-stop boltban extra olcsó
csoki rudat, hinni benne: ez megérte
hányszor hánytál édes, pornó képet nézve
hány álmot és rémes éjjelt bírtál olcsó
lotyók nélkül drága árat kérve érte
hányszor ürítetted zsebed régi mocskát
sokszor repedt véres húsok közepébe
hányszor számoltad kígyózó lépcsők sorát
jól fontolt okokkal, kettesével lépve
hányszor hitted, mindent láttál, itt lesz vége
hány rossz filmet tekertél a legvégére
hányszor vettél non-stop boltban extra olcsó
csoki rudat, hinni benne: ez megérte
Nullám
A folyamatjelző sávok vége kínosan távol
Postaládám üres, és elfogytak a feedek
A merev lemez csendben csak nullákat másol
Az üresség zajától a blogomból is kín lett
Postaládám üres, és elfogytak a feedek
A merev lemez csendben csak nullákat másol
Az üresség zajától a blogomból is kín lett
CENZÚRÁZVA!
Kávé
Az vagy, te önzően organikus költemény
Szemérmem nincs ajkadon, beérem
Szavaim búgását el-hallgatva fa-képpen
E kép(p) fogad ágyamból kikelve
Magam őrölte, pohárban kőkemény
Leforrázott kávé és cukor öl reményt
Szemérmem nincs ajkadon, beérem
Szavaim búgását el-hallgatva fa-képpen
E kép(p) fogad ágyamból kikelve
Magam őrölte, pohárban kőkemény
Leforrázott kávé és cukor öl reményt
Nyisd ki a szemed
számtalan százasok vegyített fémeit
tömitek szátokba friss kenyér helyett
szabadság harcosok fényképes fényeit
felejtsd el örökké, s nyisd ki a szemed
lencsék és, diplomák százait viseled
padban koptatod ősz hajad kócát
megoldasz ismerős egyenleteket
mint inkább fegyverként áruba dobnád
vibráló képkockák vénádba áradnak
bolondul bámulsz egy korosztály arcába
elhiszed tanulhatsz elfeledt védákat
s nem érted mi lesz az osztályharc ára
eszedet nyitod ki unalmas órákon
rejtvényt fejtesz, s ez neked kereszt
mutasd a megoldást, talán én jól látom
felesen rágódni de nagyon szeretsz
égesd el vásznaid, hátha majd fölhevít
s máglyára vethet az erkölcstelenség
pofonok sápasztják szemed gödreit
idődet félted, nem érted, az szentség
érzelmek húzzák a strigulát orcádon
ki meglát téged őrült, nem rajtad nevet
lázadj fel józanul mert ez a sors álom
számolj el háromig, s nyisd ki a szemed
tömitek szátokba friss kenyér helyett
szabadság harcosok fényképes fényeit
felejtsd el örökké, s nyisd ki a szemed
lencsék és, diplomák százait viseled
padban koptatod ősz hajad kócát
megoldasz ismerős egyenleteket
mint inkább fegyverként áruba dobnád
vibráló képkockák vénádba áradnak
bolondul bámulsz egy korosztály arcába
elhiszed tanulhatsz elfeledt védákat
s nem érted mi lesz az osztályharc ára
eszedet nyitod ki unalmas órákon
rejtvényt fejtesz, s ez neked kereszt
mutasd a megoldást, talán én jól látom
felesen rágódni de nagyon szeretsz
égesd el vásznaid, hátha majd fölhevít
s máglyára vethet az erkölcstelenség
pofonok sápasztják szemed gödreit
idődet félted, nem érted, az szentség
érzelmek húzzák a strigulát orcádon
ki meglát téged őrült, nem rajtad nevet
lázadj fel józanul mert ez a sors álom
számolj el háromig, s nyisd ki a szemed