Éjjeli Android

Éjfél múlt. A panel házban kattog az ágy,
a falakon túl repülő hangja korog az éjjel déli gyomrán.
A fáradt fül megtűrten sípol a többi csend között.
A láb, a kéz, a törzs már alszik, csak a szem,
és a hüvelykujj mozog,
az érintésre rezzenő képernyő felett.
A szobámba szentjánosbogár költözött.
Emlékszem még, hogy gyűlöltem az érzékelhetetlen,
gombtalan gombokat.
De most színes cukorkák pótolják a hiányt.
Ujjam alá egy-egy apró, édes ikon tapadt.
Ébren tart sok hasznos és sok új alkalmazás.
A legfrissebb appokat mind feltettem a telóra.
Nem is akármilyenre. Hisz ez már kagyló nélküli.
Drót és gomb nélküli.
Végre lejárt az eszetlen telefonok kora.
De már nem csak okos a kicsi, hanem bölcs is.
Bár az Anyám kétkedve nézi, netezik, és posztol rajt egy bölcsis.

Tányérok

Ide kerültek az árván maradt tányérok.
A pince mellett, az asztalon hevernek.
Az egyiknek hullámvonalas a széle.
Van mélytányér és van lapos.
Az egyik repedt, a másik szinte új.
Hasonló nincs.
A bögrék is ilyenek.
Az egyikbe kakaót kellene önteni.
A másikba teát.
A harmadik már nem is akarja hogy használják.
Benne csak a kiskanalak és jobb híján
egy agyonélezett kés áll.
Két lavórban felváltva áznak mind.
Az egyikben lemossuk a zsírt.
Aztán a mosószert.
Farönk szélén száradnak az öregek.
Hármas ikerpár kacag rajtuk:
"Egy rakás szánalmas vén fazék!"
Mind a három fényes borospohár.
Üvegből fújt, fiatal és kemény.
Rajtuk csillan a Nap.
Megszédülök és az asztal
megbillen.
A poharak koccintanak.

Csillannak szilánkok.
A tányérok hallgatnak.
Éljen az öröklét.

Pornográfia

Karikásak a szemeim, látod ma éjjel sem aludtam. Már bánom. Az egyik szememen tizenhatos, a másikon tizennyolcas karika. Kitágult a sötétben a pupillám. Mire fókuszáltam ennyire? Egy szép női testre. Minden este. És mit szólnak hozzá Ők? Mit szól hozzá az egyetlen? Nem érti. Szégyenli. Teszi fel a kérdést, ha Ő itt van, akkor ez miért kell nekem?

Az éjszaka miről szólt számomra? Virágokról, pórzókról és bibékről. Emlékszem, egyszer Ő is örömmel fogadta a virágok illatos nemi szerveit, egy csokorba kötve. Csányi Vilmos etológus erről szólt minap az Utas és holdvilág Antikváriumban. Az állatok viselkedését egyszerűen modellezhetjük. Sokszor hasonlítanak ránk, de ők nem emberek! Nem karcolnak fába átszúrt szíveket.

Pornográfia. Megvillan a boka és máris izzad a pofa homloka, mert a fantáziát megszállta egy förtelmes másvilág. Ahol izzadnak a szentek. És olyan dolgot mutatnak nekem, amitől felforr az agyvizem, és menten elhűlök. De ha Ő itt van, akkor más képébe miért menekülök?

A válaszom lehet egyszerű: esztétika. Na de mi a _ mentségem arra, ha Ő itt van? Kedvesem, te mindig itt vagy? A képed a telefonom kijelzőjén folyamatosan mosolyog rám. Megvillan. Bennem meg forr a férfi vér és feszül a nadrág. Titkaid megőrzöm. Hogy megcsalnálak? Soha. Hűséget fogadtam, de nem vakságot? A szememen mégis ott a tizenhatos, a másikon a tizennyolcas karika.

De ritka _ a tökéletes együttlét. Emlékszel, mikor a kelleténél korábban kiderült, hogy az izgalmam nem én tartom kordában? Sikerült megtennem az első lépést, de mint kiderült aznap este az volt az utolsó is. És még kérded, hogy miért nézek minden este, szépségeddel vetekedő, ezernyi szexképet? A sportoló miért edz? A színész miért jár próbára? A pornográfia jó, de tudd! A szívemet rajtad kívül más nem teheti próbára.

Próbáld a willendorfi vénuszt venni a szádra. A szemedből már rég kikopott, hogy voltak olyan korok, amikor a férfi ugyanúgy epekedett, mint ma. Háj a bőség anyja volt akkor, és a modern kor lesz a reklám relikviája? Minden terméket eladnak nekem mély dekoltázsú hölgyek, és elhitetik velem, hogy amire vágytam, a prosztata gyógyszerem. Mert nekem bármi eladható, ha nem nézek naponta pornót. Immunissá válni jó.
De ha Ő itt van?

Ha Te itt vagy, akkor megáll a világ.

De nem állhat örökké. Nem vár az öröklét. De tudod mit? Van itt egy kis csalás, egy kicsi cheat. Ha te tovább nem élhetsz, legalább örökíts! Lesz majd, hogy a facebookra posztolt fotón nem én vagyok, a gyermekem. Lesz majd, hogy észreveszem, hogy azzal játszik, amivel egyidős. A jobb kezében nem ólomkatonát szorongat, hanem egy vérbő hőst.

De ráhagyom. Hiszen a Belga is megmondta: akit az Istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek. És hogy én miért nézek pornót? Mert az Istenek szeretnek.

Apa haikuja

megint én nyertem
apu ma este nem bánt
veretlen vagyok

Játsszunk, Apa!

elgurult a labda apa
felveszem.
drága fiam hova lett a gyógyszerem
begurult az ágyad alá
félek én
a sötétben szörnyek laknak
sütemény

pisilni kell fussunk apa
már csorog
az ágyadnál álldogálnak rokonok
este anya téged tart
a kebelén
elszáradt és porrá tört
a méhlepény

apa játsszunk az ásóval
váramat
megépítem körte formás sáncodat
ott folyik majd benne a könny
végtelen
a játszótér sosem csendes
énekem

Gedeon Emlékére

Már egy hete csak a fodrászra gondolok
A fejemen a kócos tincsek jó nagyok
Mindig, meg nem állva
Rám se néznek a szép lányok, hiába.
Nem múlhat egy újabb nap, sem kettő
Hajmosás, mert megújulás lesz a Hétfő

Nyújtózom az ágyon, az agyam még henyél
Mint a látvány a tükörben, a dákóm oly kemény.
Itt az ideje, Máté, most légy újra serény
Bent a városban csak rád vár egy kötény.
Fésű, tea, szalámi, édesítő, kávé,
Fél nyolc, nyitásra oda érek kábé.
Lépcsőn le a hideg orrlyukamba téved,
Talpam alatt serceg az unalmas élet.
Kopasz fák, utasok, üveges szemek,
Még erre felszállok, és máris ott leszek.

Nyikorog az ajtó, megcsap a hajszag,
Itt ért utol engem a szépség hajsza.
Leteszem magam a műbőr székbe
Itt lehetek én majd a város szépe.
Pletykától bűzlik ez a hajszalon.
Feketeleves fortyog az asztalon,
Tudom, a hajam rendezett, de már sok
Ugyan így éreznek itt mások.
Unatkozom, várok, egyet sétálok.
Csak régi rongyos újságokat látok.
Leülök, egy Blikket veszek kezembe.
Régi hírek, New York, repcsik, teszem le.

Ráz egyet Gedeon, leng a szép lepel
Helyet kaptam végre, a szívem ünnepel.
Beülök és átölel, ez megtiszteltetés,
Akár egy svéd masszázs, ez kényeztetés.
A nyakam köré fonja mészáros rongyát.
Fent egy kicsit szoros, de vessünk rája spongyát.
Izzítja a torkát, és el indul a barkóba.
Milyen legyen a barkó, bevéssen tarkóba?
Netán baka módra, takaros tar kobak?
Ez a kérdés az, amitől mindig félek.
Félek, hogy a fantáziám el téved.
Legyek Brandon, Brad Pitt, vagy Antonió?
Ne, inkább egyszerű, amolyan nekem való.
Na de még is kérem, uram, ezt így nem lehet,
(Na jó…) Fölül hosszú, oldal rövid, kezdheted...

Kényeztetnek a kezek, a munkás ujjbegyek
Pengék csattognak, én csak nagyokat nyelek
Mint a Gallerie dell’Accademián a kő Dávid
A fejem is vesz fel formát, akármit
(Mármint) Már nem tudom, hogy hol áll a fejem
Már hogy a tekintetem hova tegyem.
Megy a duma, szól a rádió, gyors kezek,
Ha befejezed végre, talán jól leszek.
Nem tudom, hogy örüljek, vagy sírjak itt
A szomszéd széken egy kicsi kicsit felsikít.

Vegyes érzelmek kavarognak bennem.
Örülök, hogy lassan vége, képzelem
Mit mond majd Eszter, ha meglátja
Nem volt pénzed egy csendesebb fodrászra?
No de anyám, ezt te is jól tudhatod,
Nem lesz mindenkiből Sweeney Todd.
S amíg én a mesére gondolok,
A fodrász széke hátradől, és meginog.
A levegőért szaporán kapkodok.
Penge villan, mérges a szem, meghalok!
A híd alatt, a kövön holtan placcsanok.

Így mantráztam el az időt, a székben,
Kiszállok végre belőle, egészben.
Kifizetem a lepcsest, még egy (költői) kérdés,
Mi volt ez? Hajvágás, vagy szájtépés?
Kerek szem, nincs válasz, végre csend.
Kalap kabát ajtó zárul hepi end?

Este boldogan esek haza vár a szerelem,
Eszti imádni fogja, most még azt hiszem.
Nem gondolok arra, ami a múltkor történt meg
Mikor hazaérvén engem meglátva elképedt
Sokáig szótlanul álltunk a szobában
Ő sem tudta sírjon-e, vagy kacagjon bátran
Végül megsimizte a tüskés fejemet,
Golyófejű! Menj le a boltba, hozzál még tejet!
Dühömben a halálba kívántam a fodrászt
Golyófejemmel haraptam volna el a torkát
Remélem most másként lesz, mert félek
Hogy holnap fel Gedeon holtan ébred.

Ma már három éve nincsen Eszterem,
Csak zakkant pornóval telt a vincseszterem.
Ma tizen három éve nem látott fodrász.
Békés otthonom lett az elme gyógy kórház
Ma már nem számolom az eltelt éveket.
Őssz hajam kihullott, a többi?
Bent rekedt.

/ 2009. november /

https://www.youtube.com/watch?v=URaVbdz_h6A

Kifújom a füstöt 3.

Nyissátok ki a füzetet. Írjátok fel az óra címét. Ezerkilencszáznyolc, a Monarchia bekebelezi Boszniát és Hercegovinát. A füzet szélére firkálok. Két, szép kerek mell. Ilyen még a valóságban sincs. Próbálom betartani a természetes arányokat, de nem ismerem. Ahhoz egy valódi modell kellene. Kínai manga figura lesz belőle. Vékony csípő, keskeny, csámpás lábak és óriási csillogó szem. A legnagyobb gondot a puncijára fordítom. Ne legyen se túl hosszú a vágás, se túl rövid. Szőr nélkül úgy néz ki, mint egy műanyag játék. Úgyhogy kap egy kis szakállat. A tartományok közigazgatását a közös pénzügyminisztériumnak rendelték alá. Árnyékolom is. Teljesen valóságosnak néz ki. Mindjárt kilép a füzetemből és hastáncot lejt az egész osztály szeme láttára. De hát ezt így nem lehet. Vékony tüllszoknyába öltöztetem. Selymes, átlátszó anyagba. Így még izgatóbb. A háttérben a Nagy-Magyarország térképe. Mindenki őt bámulja. A srácok csorgatják a nyálukat. A lányok irigykednek. Minden mozdulatnál megvillan a csípő és a mell. A tanár torokhangon énekel. Valami ősi és titkos nyelven, amit mindannyian értünk és egyszerre ringunk vele. Valaki kopog. Belép az ajtón. Csókolom, az Szőllősi igazgató úr küldött, hogy szedjem össze az színjátszó csoportot, mert rendkívüli próbánk lesz. Az Eszter. Szép jó napot kívánok kedves hölgy. Ez teljesen meghibbant. A Lázárra lenne mindenképpen szükségünk, tudná nélkülözni az óra hátralévő részében? Hát nem tudom, hogy fogjuk túlélni nélküle, de valahogy csak kibírjuk. Na, szedje a holmiját és távozzon. Te teljesen hülye vagy? Színjátszóba? Én? Most mi van? Örülj, hogy nem kell odabent rohadnod. Ennyire azért ne örülj nekem. A francba. Úgy áll a farkam, mint a zászló. Így korzóztam végig a teremben? Jobb is, ha lelépünk. Most mit röhögsz? Jól van, föláll. És akkor mi van? Teljesen természetes dolog. Hallottál már a péniszirigységről? Az meg mi a tököm? Na hát ez az. Hogy neked nincs tököd. És ez zavar. Ugyan már, ez hülyeség. Na persze. Kíváncsi vagyok hogy Freud bácsi mit szólna az álláspontodhoz. Hagyjuk már ezt a marhaságot. Ilyenkor meg hagyjuk. Mert nincs egy jó ellenérved. Hova megyünk? Nincs kedvem megint a Pingvinnel bájologni. Hát akkor? Kimászunk a tesi terem mögött. Én arra nem megyek. Akkor hol menjünk ki? A kolesz portáján. Na az a banya biztos hogy nem enged ki minket. Nyugodj meg, csak szépen nézünk rá és már kint is vagyunk. Hova, hova fiatalok? Merre lesz a séta? A köcsög Müller. Megállít minket a B épület előtt. Hogy száradna le a mája. A tanár úr megkért, hogy vigyünk neki krétát. És ehhez két ember kell? És térképet. Nincs térkép az osztályban? Nincsen, mert ellopták. Ki lopta el? Nem tudjuk. Bocsánat, sietünk. De maguk nem is egy osztályba járnak! Csukd már be az ajtót. Vissza kéne menni. Jaj, ne legyél már ilyen puha pöcs. Nem vagyok. Ezt inkább hagyjuk. Csókolom, legyen szíves kiengedni, az édesanyám vár a parkolóban, utánam hozta a tesicuccomat, mert otthon hagytam. Csak kilépek és már jövök is vissza. Jól van, de siessen. Hé, maga hova megy? Jöjjenek vissza! Rohanunk. Inunk szakadtából. Még életemben sosem futottam így. Menekülünk, mint a börtönszökevények. Minden izmom megfeszül. Nyelem a levegőt. Egymás mellet rohanunk. Még egy sarok. Kiköpöm a tüdőmet. Menjél, menjél, menjél! Futunk tovább. Jól van, most már elég lesz. Még egy sarok. Baszki. Álljunk már meg. Köhögök. Ő is. Tiszta nyuggerek vagyunk. Zihálok, mint az állat. Egymásra nézünk és kitör belőlünk a nevetés. Ez marha jó. Na húzzunk a francba. Nem sietünk sehova. Csak sétálunk a városban. Ragyog a nap. Friss tavaszi idő van. Most nem fogja meg a kezem. Rágyújt. Kérsz? Bond? Inkább nem. Mélyre szívja a füstöt. Köhög. Aztán legyűri. Erősebb a füstnél. Én is rágyújtok. Együtt szívjuk. Ránézek. Olyan az arca, mint egy modellnek. Le kellene rajzolni. Rám mosolyog. Elfordulok. Jó napot, Guszti bá'! A város csövese. Mocskos és alkoholista. De mindenki ismeri. Folyton vigyorog. Alig van pár foga. A sétáló utca még mindig romokban áll. Ezer éve építik. Nem lesz ebből semmi. A kórházhoz érünk. A sürgősségin most még többen vannak. Lift. Második. Kétszáztizennégyes szoba. Üres. Biztosan átvitték egy másik kórterembe. Jó napot, elnézést! A kétszáztizennégyesben volt egy fekvő beteg. Ismertétek őt? Ismertük? Mi történt? Elhunyt. Reggel. Micsoda? A Gyökér? Györök Sándor? Biztos hogy ő volt? Az nem lehet. A barátotok volt? Fogadjátok őszinte részvétem. Elnézést kérek, de most mennem kell. A Gyökér. Meghalt a Gyökér. Leültem. Ő is, és átölelt. Hosszú percekig ültünk ott. Némán. Otthon Anyám, mintha minden rendben lenne. Mi történt a suliban? Semmi. Semmi nem történt. A suliban nem történt semmi. Magamra zártam az ajtót. Elővettem a füzetemet és elkezdtem radírozni.

Kifújom a füstöt 2.

Kinyitom a szemem. Mindjárt hét. Csak még egy kicsit. Megint ránézek, aztán már háromnegyed. Nem baj. Harmadszor is átállítom az ébresztőt. Fél kilenc. Már nem érek be matekra. Inkább bekapcsolom a gépet és elhúzom a függönyt. Föl kéne öltözni. Beleszagolok a zoknimba. Még jó lesz. A farmerom is. Terep mintás, úgyhogy a mocsok amúgy sem látszik. Felhúzom. A bal vádlim még mindig csíp. Lenyúztam a tűzlétrán. Azt álmodtam, hogy Gyökérrel Las Vegas utcáin kurvázunk. De a lányok fején gorilla maszk van. Mi a faszt jelent ez? Találomra berakok egy amcsi reppet. Dübörög a ház. Összerakom az ágyat. Pénteki cuccal a táskámban éppen elérem a hármast. Jó reggelt kívánok. Elnézést. Tudja fiam, mi az az elnézés? Mikor akció közben megfogja hátulról a kecske két szarvát, és elnéz köztük. Hú de nagy poén. Humor Herold megint elemében van. Mi van a Gyökérrel? Azt mondják felmászott a tesiteremre és betört alatta az ablak és leesett. Leszarom. Hülye gyerek. Valaki kihívta a mentőket. Nem volt egyedül. Kivel volt? Azt nem tudják. Túlélte? Zsibong az egész osztály. Mintha szünet lenne. Lázár, álljon föl. Nem fordul meg a tanár. Ír tovább a táblára. Miért hallom mindig a maga hangját? Meg sem szólaltam. Na most már érdekes vagyok. Rám néz. Az osztály elkussol. Persze hogy nem maga volt. Sosem maga az. Ha ennyit beszél, biztosan azt is meg tudja mondani, hogy mikor jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia. Szalkai, ne súgjon. Ezernyolcszázhatvanhét július huszonnyolc. Nagyszerű, fiam. Kitűnő a hallása. Persze, a hallásom. Kapja be. Kicsöngetnek. A tanár még mondja. Egyik fülemen be, én meg ki. Beszélni fogok az osztályfőnökével. Ez így nem mehet tovább. Figyeljen rám. Hova megy? Angol óra lesz. Röpdoga. Na jó, ennyi. Ma is Pingvin a portás. Hova, hova fiatalember? Gyakorlatom lesz. Melyik osztályba jár? A tizenegy cébe. Eszter a semmiből előtűnik, mint a macskanő, belém karol és azzal a lendülettel nyitja a bejáratot. A túlméretezett öltönyben úgy vigyorog rá a portás, mint egy félkegyelmű. Csorgatja a nyálát, mi meg már kint is vagyunk. Még mindig a karomat fogja. Mi van Gyökérrel? Honnan tudjam? Te voltál vele pénteken. Úgy volt, hogy szombaton találkozunk. Már hogy úgy igazából? Vagy csak a hülye csetszobátokban. Most mit szívatsz? Nem érdekes. Van egy cigid? Azt hittem nem dohányzol. Ne pofázz. Majdnem ezer egy dobozzal. Jól van majd visszaadom. Persze, majd valami olcsó Bondot. Hagyjál már. Na, mi van vele? Te is hallottad nem? Igen, tudom. Leesett. Te voltál, aki kihívta a mentőket? Szerinted? És jól van? Honnan a fenéből tudjam? Te meg a hülye kérdéseid. Neked tudnod kell. Én sem láttam péntek óta. Ne idegesíts. Menjünk el a kórházba és keressük meg. Mert szerinted beengednek hozzá? Fel sem tűnne, hogy suli időben ott lófrálunk. Akkor is tudnom kell. Jól van, menjünk. Úgy szívja a cigarettát, mintha az élete múlna rajta. Kiveszi a dobozt a zsebemből és láncban rágyújt egy másikra. Nagyokat lép. Mint egy katona. Alig bírom követni. A városban ezren jönnek szembe. Mit nézel, köcsög? Ha te lóghatsz az utcán, munka nélkül, akkor én miért ne? Zombi az összes. Csak mennek előre, mint akik mit se látnak. Bámulják a földet, meg a cipőjüket. Eszter megfogja a kezem. Ránézek. Ő csak megy tovább. A kórháznál megállunk. Hátul kéne bemenni. A sürgősségin. Ott nem figyel ránk a kutya sem. Visz magával. Bent annyian vannak, mint a nyű. Mi van ezekkel? Most tört ki a harmadik világháború? Egy öregasszony üvöltözik, egy másik meg nyög és ráadásul olyan szag van, mintha mindegyik becsinált volna. Gyűlölöm ezt a helyet. Én tudom merre lesz, nagymutert is itt kezelték. A kezemnél fogva húz maga után. Előttem lépked a lépcsőn. Formás a segge. Kinyílik a lift és beránt magával. Elengedi a kezem és megnyomja a kettest. Mereven bámulunk magunk elé. Csöngetés. Az ügyeletes nincs a helyén. Megkeressük a szoba számát. Itt van. Alszik. A nyaka körül szivacs. Mellette egy pumpa jár fel és le. A lába felpolcolva. Életben van. Bámuljuk egy darabig. Eszter tétovázik. Nem mer hozzáérni. Rám néz, aztán mégis közelebb lép. Megsimogatja a kezét. A fejem mellett csöpög az infúzió. Szépen lassan összegyűlik a víz és csepp lesz belőle. Lezuhan. Beülünk a mekibe és rendelünk két bigmeket. Szótlanul rágunk. Szürcsöljük a kólát. Hazakísérem. Az ajtóban csak bámuljuk egymást. Este rám ír fészbúkon. Fél kettőig beszélgetünk. Mi a kedvenc színed? Milyen filmeket nézel? Voltál már külföldön? A testvéreim. A testvérei. Anyu. Apu. Ő a vígjátékokat szereti. Volt egy kutyája, de elütötték mikor tizenegy volt. Azóta csak kaktuszokat tart. De azok is mind megdöglenek. Ebben én is magamra ismerek. Na jó, szia. Holnap találkozunk. Mi lesz az első órád? Nekem angol. A francba. Holnap is benézünk a Gyökérhez? Persze. Lefekszem és bámulom a plafont. Öt óra alvás. Elég lesz.