Tündérmese

Tárgyként kezeli a disznó férfi a nőt, és azt várja, hogy a tündér majd herceggé változtatja. De erre nem képes minden tündér. Csak a türelmesnek telik meg a kosara varázsporral. A többi boxert húz az ujjaira láncok és gyűrű helyett, leigázva az összes férfit, amazon társai vállán zokogva, hogy harc közben felszaladt a harisnyám! Amit a győzelmünk napján végre a tűz emészt majd el.
Amúgy ne éld bele magad. Nem fogunk feromon felhőben fürödni. De lehet hogy eljön az a nap, amikor boldog leszel. És képes leszel megbocsátani önmagadnak. Menjetek és játszódjatok vala. Csaljatok mosolyt az arcokra, táncot a lábakba, kenyeret az asztalra! Hírdessétek az én igémet. Jákob 15 62. (Meg nem evangélium, számtalan idézet.)

Torony

Ment a toronyba fel
Kezében szalagok
Lobogása úszott
A szélnek lassú malmán
Puhán lép, az ég felé húz
Kezem a szalagon
Csuklómat hallgatom
Roppant lépcsők halmán
Bőre selyme ablakon
Át hallgatva súgja
A fák dallamát
Az utolsó fokra
Ha lépve fel tévedsz
Kinn a messzeségben
Sóhaj patakot látsz
Mögötted az élet
Semmiben sem téved
Bármi áron lopja
A szárnyad illatát

Csalás

Megcsaltál én itt vagyok
Lepedő szürke fénye
Steril illat öblítő
Rejlik a sötétbe

Éjjelente felragyog
A mélyben izzó katlan
Száraz bőrtől rég sivár
Nász alatt a paplan

Csillagszemű hova mész
Követi a léptem
Csipke ágak hajlanak
Lángolnak a szélben

Ha kell magad átadod
Oázisba értve
Ujjhegyedből forrást önts
Homoknak szívébe

Hazug

Hazug vagyok, mint a nappal
Napfényt ígérek örök élettel
Csillagokat teszek a párnám alá

Hegedűn csendül minden hangod
A szünetekben ott vagyok
Fogom a kezed, táncra hívlak

Fény reze villan mosolyod
Zátonyként tajtékzó moralyán
Nyomodba istenek lépnek