deviantWEAR Design Battle 2009 - tehetség
3) A kép hasonló, a kérdés ez: "Van tehetséged?"
Bejegyzések
deviantWEAR Design Battle 2009 - új verziók
Itt vannak az újabb verziók. Valószínűleg ezek már véglegesek.
deviantWEAR Design Battle 2009
Az alábbi két pólót én terveztem, és beküldtem a versenyre:
1) Russian Chat About DA
Mindenki ismeri azt az orosz szót, hogy DA!
A kérdés pedig az, hogy "Van barátod?", persze oroszul.
A póló második verziója már a fejemben van, egy kicsit még kiegészítem.
2) DeviantART from your heART
A kép magáért beszél. Még ennek a második verzióján is gondolkodom.
1) Russian Chat About DA
Mindenki ismeri azt az orosz szót, hogy DA!
A kérdés pedig az, hogy "Van barátod?", persze oroszul.
A póló második verziója már a fejemben van, egy kicsit még kiegészítem.
2) DeviantART from your heARTA kép magáért beszél. Még ennek a második verzióján is gondolkodom.
Szintetikus Drog
Gábor által megismertem hétvégén a The Green Man - You Decide című albumát. Rá kellett jönnöm, hogy ez fantasztikus, de tényleg. Ha egy zene igazán mélyen tud hatni, akkor ez tutira egy olyan zene. Pszichedelikus Drum & Bass :D
Mámor Függők Klubbja
Oh it's such a perfect day,
I'm glad I spent it with you.
Oh such a perfect day,
You just keep me hanging on,
You just keep me hanging on."
Ahogy Lou Reed jól ismert dalszövege is prezentálja nekünk, a másiktól függés csodálatos érzést kelt. Megint magamról fogok beszélni, de ez talán nem baj. Talán magukra ismernek az irásomban mások is.
Ez a tétel mondat: mámor függő vagyok.
Kimondtam. Irány a gyógyulás. Ami persze lehetetlen. Minden ember szeretetéhes. A kérdés csak az, hogy ezt milyen eszközökkel, milyen okosan tudja magában normális szinten tartani. Én ebből a szempontból elég buta vagyok. Sokkal mámor függőbb vagyok, mint az átlag. Legalábbis ezt gondolom.
Szeretem hangosan bömböltetni a zenét, sok méllyel. Pörögjön a szívem, úgy a jó. Inni kávét, hozzá cigarettát, mert a szédülés is kell. Szeretem a jó bort inni, és a jó ételt, ahogy az ízes nő is a gyengém lett. Szeretek kimenni a Benedek-hegyre, szeretek színpadra állni, izgulni, és várni, hogy mit reagáltok ti.
Szóval én egy ilyen vagyok.
És te?
I'm glad I spent it with you.
Oh such a perfect day,
You just keep me hanging on,
You just keep me hanging on."
Ahogy Lou Reed jól ismert dalszövege is prezentálja nekünk, a másiktól függés csodálatos érzést kelt. Megint magamról fogok beszélni, de ez talán nem baj. Talán magukra ismernek az irásomban mások is.
Ez a tétel mondat: mámor függő vagyok.
Kimondtam. Irány a gyógyulás. Ami persze lehetetlen. Minden ember szeretetéhes. A kérdés csak az, hogy ezt milyen eszközökkel, milyen okosan tudja magában normális szinten tartani. Én ebből a szempontból elég buta vagyok. Sokkal mámor függőbb vagyok, mint az átlag. Legalábbis ezt gondolom.
Szeretem hangosan bömböltetni a zenét, sok méllyel. Pörögjön a szívem, úgy a jó. Inni kávét, hozzá cigarettát, mert a szédülés is kell. Szeretem a jó bort inni, és a jó ételt, ahogy az ízes nő is a gyengém lett. Szeretek kimenni a Benedek-hegyre, szeretek színpadra állni, izgulni, és várni, hogy mit reagáltok ti.
Szóval én egy ilyen vagyok.
És te?
Hiba
Ha összeszedem magam, akkor úgy robbanok, ahogy még soha.
Éppen még jó időben is, amikor kell.
Ha egy cél érdekében több időt kell eltölteni egy feladattal... az a halálom.
Ez az én hibám. A kitartás a gyengém.
Ha valaminek nem látom az értelmét, akkor nem csinálom szívvel.
Az életben vannak olyan dolgok, amik egyből megmutatják a hatásukat.
Az a baj, hogy a legtöbb valóban értékes dolog nem ilyen természetű.
A türelmet újra meg kell tanulnom.
Sajnos a szelídítéshez sincs energiám. Ezt érzem.
Pedig a rókák aranyosak...
Fura, hogy pozitív élményeket ugyan kapok, de nem érzem, hogy ezeket azért kapom, mert megérdemlem. Pedig megérdemlem, de nem azt érzem, hogy ez és ez azért van, mert ezt és ezt megtettem érte... stb.
Például itt ez a Slam Poetry. Szinte csak úgy az ölembe pottyant. Annyi balfék torzulás van a fejemben, miért pont egy ilyen területen értem el sikert. Miért?
Nyilván ezzel találkoznom kellett az életemben. Csak egyszer láthatnám, hogy a sok kusza dolog az életemben hova vezet. Csak egyszer.
Éppen még jó időben is, amikor kell.
Ha egy cél érdekében több időt kell eltölteni egy feladattal... az a halálom.
Ez az én hibám. A kitartás a gyengém.
Ha valaminek nem látom az értelmét, akkor nem csinálom szívvel.
Az életben vannak olyan dolgok, amik egyből megmutatják a hatásukat.
Az a baj, hogy a legtöbb valóban értékes dolog nem ilyen természetű.
A türelmet újra meg kell tanulnom.
Sajnos a szelídítéshez sincs energiám. Ezt érzem.
Pedig a rókák aranyosak...
Fura, hogy pozitív élményeket ugyan kapok, de nem érzem, hogy ezeket azért kapom, mert megérdemlem. Pedig megérdemlem, de nem azt érzem, hogy ez és ez azért van, mert ezt és ezt megtettem érte... stb.
Például itt ez a Slam Poetry. Szinte csak úgy az ölembe pottyant. Annyi balfék torzulás van a fejemben, miért pont egy ilyen területen értem el sikert. Miért?
Nyilván ezzel találkoznom kellett az életemben. Csak egyszer láthatnám, hogy a sok kusza dolog az életemben hova vezet. Csak egyszer.
Slam Poetry No.1.
-szaj-zen.jpg)
Hétvégén voltam Pesten, Slam Poetry rendezvényen, a Kőlevesben.Nem úgy készültem, de valahol mégis éreztem, hogy ez mélyen érint engem.
Szóval felléptem én is a színpadra. A szervezői különdíjat megkaptam. :)
Egy hónap múlva lesz újra, kicsit jobban rágyúrok, és jó lesz.
Nem akarok nagyon szerény lenni, így azt is elárulom hogy a verseny után többen odajöttek hozzám (ahogy a szervező is), hogy szerintük nem Misi haverom volt a legjobb, hanem én. Sőt, még maga Misi is ezt mondta.
Pedig közönség szavazás volt... sok tapasztalatot szereztem az este. De tényleg. Talán jobb is, hogy nem első lettem, talán elkapattam volna magam túlságosan is.
A fellépőkről Misi videót is készített, egész jó minőségben. Kb egy hét múlva felkerül YouTube-ra. Akkor majd megláthatjátok ti is, hogy mit is mondtam, és eldönthetitek magatoknak, hogy szerintetek ki mit érdemel.
Mindegyik Slam Poetry rendezvényen egy témát kell körüljárni. A jövő havi téma a "fodrász". Erre nagyon rákapott mindenki. Én is imádom. Nagyon várom már hogy újra legyen.
Misi még azt is mondta, révén hogy ő is Veszprémi, itt is kéne Slam Poetry-t rendezni. Az egyetem berkein belül talán meg is oldható. Ha kíváncsi vagy a Kőleves vendéglőben zajló estén előforduló minőségre, akkor írd be a YouTube keresőjébe, hogy "Slam Poetry Kőleves".
Aztán jön a verbális nyakleves. ;)
Itt egy példa, Újoncot hallgassátok:
Keresett kultúra - Evolúció, vagy lustaság?
Vizuális típus vagyok. A mai modern világ ilyen hatással van az emberre. Ezt úgy értem, hogy a gyerekek min máson nőnének fel, mint tévén, és számítógépen. Ellustultunk. A könyveknek, és egyéb írásoknak régebben sokkal nagyobb jelentőségük volt, mint ma. Ez szerintem egyfajta pozitív irányú evolúció a kommunikációban.Miért alakult ki az írás? Azért, hogy rögzíteni tudjunk olyan dolgokat, amik megtörténtek. A mai világ képes arra, hogy ezt a sok információt máshogy fejezze ki. Képekben, videó formájában. Ha így rögzíteni tudjuk a valóságot, akkor mi szükség van továbbá az írásra?
Ez egy kissé bicskanyitogató fejtegetés is. Önmagam számára is. Ha mindez úgy lenne, ahogy leírtam, akkor feltehetem magamnak a kérdést, hogy akkor mi a francnak írok most ide? Miért nem veszem fel inkább videóra, és osztom meg ezt a gondolatot veletek youtube segítségével, vagy egyéb hasonló eszközzel?
Az írás, mint olyan még közel sem került a kihalás szélére. Sok mindent el lehet mondani képekben, de egyenlőre ez az információ rögzítési technológia még csak egy másodlagos része az életünknek. Már csak azért is így van, mert a gyerekeket még mindig könyvekből oktatjuk, megtanítjuk őket írásra, olvasásra (teszem hozzá, hogy sajnos egyre gyengébb minőségben). Amíg az emberi tudás nagy része írva van, addig szükség van ama képességre, ami hozzáférést biztosít nekünk.
Ki fogjuk vetni valaha az írást? Most azt gondolom, hogy teljesen sosem.
Egy másik ok, amiért talán nem kerül ki soha az írás a kommunikációnkból, az hogy a különféle számítógépes alkalmazásokat, amik a fejlettebb információrögzítésre szolgálnak, mind létre kell hozni valahogy. Programot kell írnunk. Ezeket pedig szöveggel írjuk, matematikai logikával megtűzdelve.
Szóval az írás marad. Hacsak nem hoznak létre a felmenőink egy olyan eszközt, ami segítségével 3+ dimenziós környezetben, talán csupán gondolatok segítségével alkothatunk bármit, így számítógépes programokat is. Így nem lenne szükség az írásra.
A mellett, hogy vizuális típus vagyok, grafomán is. Különben nem írtam volna ezt a hosszú értekezést sem.
A hírek olvasása helyett azonban többnyire a vizuális információkat keresem. Így nap mint nap a deviantart-ot böngészem, lapozok az szebbnél újabb képek között, és fogadom be azt a sok-sok stílust, szépséget, és tanulságot, amit a képek nyújtanak.
Tegyük még hozzá, hogy a legtöbb technológiai újítás azért jött létre, mert az emberek lusták. Minden a kényelmünket szolgálja. Ne kelljen állatokat befogni az eke elé, ne kelljen egész nap robotolni, hogy meglegyen a betevő falat a kis családunknak. Ne kelljen a tintába mártogatni a tollat, helyette inkább csak kattintsunk egyet, és írhatjuk is amit gondolunk, végeláthatatlan sorokban. Ne kelljen naphosszat gyalogolni, üljünk inkább biciklire, autóba, vagy repülőre. Minden újítás a lustaságból, és a nagyravágyásból ered.
Mi lesz így veled, írott szöveg?
Silje Nergaard
Az alábbi klippet küldöm minden drága nőnek a világon.
Legyenek ők bármilyen vérmérsékletűek... :)
Az élet, az élet.
Legyenek ők bármilyen vérmérsékletűek... :)
Az élet, az élet.
Megint az Ákos
Igen.
Kovács Ákos.
Van kik részletezetlen okok miatt ki nem állhatják Ákos minden lében kanál mivoltát. Az ő szemszögükből ez a kanál egy zavaró elem. Az én szemszögemből pedig egy polihisztor pozitív világnézetét tükrözi.
Szóval tegnap este 6-kor volt a VMK-ban Ákos előadása. 1.000 Ft volt a jegy, ami abszolút reális, és megfizethető ár a minőségért. Krúdy Gyula novelláiból tartott felolvasó estet, irodalmár barátja, Szigethy Gábor társaságában.
Bevallom immár nem csak magam előtt, hogy nem emlékszem, mikor volt kezemben Krúdy mű. Tény, és való, és hiba, hogy a közép iskolai oktatás nem sokat foglalkozik Krúdyval. Nagyon színes novellák köszönnek vissza a lapokról. Szigethy Gábor így beszélt az íróról: Három féle író létezik. A jó, aki a jelenről úgy tud írni, hogy a kortársai megértsék. A kitűnő író, aki a múltról is úgy tud írni, úgy tud fogalmazni, hogy a jelen kor emberei is megértsék. A fantasztikus író pedig úgy ír a múltról, hogy azt a jelenben is megértik, és ezzel együtt valahol mégis a jövőről szól. Krúdy Gyula is ilyen író.
Aki kíváncsi az előadásra, de nincs szerencséje élőben megnézni, az szerezze meg Ákos "Kaland a régi királlyal" kiadványát. Az ízek, színek, és érzések életre kelnek.
Kovács Ákos.
Van kik részletezetlen okok miatt ki nem állhatják Ákos minden lében kanál mivoltát. Az ő szemszögükből ez a kanál egy zavaró elem. Az én szemszögemből pedig egy polihisztor pozitív világnézetét tükrözi.Szóval tegnap este 6-kor volt a VMK-ban Ákos előadása. 1.000 Ft volt a jegy, ami abszolút reális, és megfizethető ár a minőségért. Krúdy Gyula novelláiból tartott felolvasó estet, irodalmár barátja, Szigethy Gábor társaságában.
Bevallom immár nem csak magam előtt, hogy nem emlékszem, mikor volt kezemben Krúdy mű. Tény, és való, és hiba, hogy a közép iskolai oktatás nem sokat foglalkozik Krúdyval. Nagyon színes novellák köszönnek vissza a lapokról. Szigethy Gábor így beszélt az íróról: Három féle író létezik. A jó, aki a jelenről úgy tud írni, hogy a kortársai megértsék. A kitűnő író, aki a múltról is úgy tud írni, úgy tud fogalmazni, hogy a jelen kor emberei is megértsék. A fantasztikus író pedig úgy ír a múltról, hogy azt a jelenben is megértik, és ezzel együtt valahol mégis a jövőről szól. Krúdy Gyula is ilyen író.
Aki kíváncsi az előadásra, de nincs szerencséje élőben megnézni, az szerezze meg Ákos "Kaland a régi királlyal" kiadványát. Az ízek, színek, és érzések életre kelnek.
Mazák
Echte olyan, mint Attila. :D néha ilyet is találni deviantarton.Az alábbi kép pedig egy másik csodás alkotás, az új felfedezettemtől. Fantasztikus. Imádom.
ESSZÉp ezt muszáj
Óvakodva osztom meg eme pár sort, mi nem ma született. S reménykedem benne, hogy nem okozok túl nagy csalódást senkinek. Egyben azt is remélem, hogy érthető amit értetni akarok. Egy ilyen szabadszájú szövegben mindig kétséges, hogy a trágárság helyén való-e, vagy pedig öncélú egoizmus szülötte-e. Hát hallgassátok...
...
Akinek szerencséje volt elolvashatta kb. 10 percig.
Kitöröltem.
Mert szar volt.
...
Akinek szerencséje volt elolvashatta kb. 10 percig.
Kitöröltem.
Mert szar volt.
Varázsló
Létrehozni amit elképzelsz. A kezedbe venni, és látni benne azt, ami nem is olyan régen csak az elmédben létezett. Erre mindenki képes, más-más eszközökkel.
Megvalósul ez akkor is, ha csak arra gondolsz, hogy milyen jó lenne inni egy jó meleg kávét. Pár perc múlva már egy kényelmes helyen ülsz, a kedvenc zenédet hallgatva, és előtted gőzölög az, ami nem is olyan régen csak az elmédben létezett.
Ez van akkor is, ha verset írsz. Ekkor az érzéseid néznek vissza rád a papírról.
A papír az egyik legegyszerűbb eszköz a hétköznapi varázsló kezében. Írhatsz rá, és rajzolhatsz is. Bármikor. :) Csak a képzeleted szab határt. Még jó, hogy az emberi fantázia apadhatatlan.
...
"Ha tudnád, hogy a gyertya lángja tűz, már rég kész lenne az étel."
Megvalósul ez akkor is, ha csak arra gondolsz, hogy milyen jó lenne inni egy jó meleg kávét. Pár perc múlva már egy kényelmes helyen ülsz, a kedvenc zenédet hallgatva, és előtted gőzölög az, ami nem is olyan régen csak az elmédben létezett.
Ez van akkor is, ha verset írsz. Ekkor az érzéseid néznek vissza rád a papírról.
A papír az egyik legegyszerűbb eszköz a hétköznapi varázsló kezében. Írhatsz rá, és rajzolhatsz is. Bármikor. :) Csak a képzeleted szab határt. Még jó, hogy az emberi fantázia apadhatatlan.
...
"Ha tudnád, hogy a gyertya lángja tűz, már rég kész lenne az étel."
/SG1 - Oma/
Bonó a Pápa meg a szaki
A kép Feri meséjéhez készült, a "Mese a legidősebb királyfiról"-hoz. A kép normálisan be lesz szkennelve, és ki lesz majd színezve, mint a korábbi két képem. Feri néhány további meséjéhez is rajzolok majd illusztrációt. Olvassátok még több mesét tőle, itt.
Háttérképp
A tekintet, a meztelenség, meg a piros kávésbögre. Valószínűleg reggel. Én ezt is piedesztálra állítom.
Éjjel
Ébren leszek most is egy jó darabig, mint tegnap, azt hiszem. Mostanában azt érzem, hogy ha alszom, azzal az időmet pazarlom. Helyette azon gondolkodom, hogy mi az, amit a pazarláson kívül tehetek. No és persze, hogy az ehhez szükséges energiát honnan nyerhetem.
Ferenc barátom blogja ismét kiürült. Azon gondolkodtam, hogy nekem is valami ilyet kéne. Nem feltétlenül blog szinten, hanem inkább gondolati síkon. Tabula rasa. Üres lap.
Tudom!
A tavasz egy jó megoldás lenne erre. Akkor mindig valahogy közelebb kerülök a természethez, és így a belső békéhez is. Az időjárás jelentést elnézve azonban még hetekig külső segítség nélkül kell sakkoznom, a már 24 éve állandó társaságommal.
Na most aki igazán figyel, és a szöveget is elolvassa, és nem csak a képeket nézi a színes oldalakon, az még mélyebb betekintést nyerhet Mátéba. Annyira szeretem a sci-fi filmeket, fantasztikus leleményességgel oldják meg a leg nehezebbnek tűnő katonai helyzeteket is, önmagukat is felülmúló taktikai bravúrokkal. Persze a párkapcsolatról van szó, ott mindig jön a csetlés-botlás, a szerencsétlenkedés, és az ostoba szappanopera jelenet. Konkrét példára nincs szükség. A lényeg érthető, de bosszantó.
Most figyelj.
A szívvel nem lehet sakkozni. Mégis mindenki folyton folyvást csak ezt próbálja. Úgy viszont elég nehéz ez a játék, ha az érző szív el sem fér azon a sakktáblán.
Ferenc barátom blogja ismét kiürült. Azon gondolkodtam, hogy nekem is valami ilyet kéne. Nem feltétlenül blog szinten, hanem inkább gondolati síkon. Tabula rasa. Üres lap.
Tudom!
A tavasz egy jó megoldás lenne erre. Akkor mindig valahogy közelebb kerülök a természethez, és így a belső békéhez is. Az időjárás jelentést elnézve azonban még hetekig külső segítség nélkül kell sakkoznom, a már 24 éve állandó társaságommal.
Na most aki igazán figyel, és a szöveget is elolvassa, és nem csak a képeket nézi a színes oldalakon, az még mélyebb betekintést nyerhet Mátéba. Annyira szeretem a sci-fi filmeket, fantasztikus leleményességgel oldják meg a leg nehezebbnek tűnő katonai helyzeteket is, önmagukat is felülmúló taktikai bravúrokkal. Persze a párkapcsolatról van szó, ott mindig jön a csetlés-botlás, a szerencsétlenkedés, és az ostoba szappanopera jelenet. Konkrét példára nincs szükség. A lényeg érthető, de bosszantó.
Most figyelj.
A szívvel nem lehet sakkozni. Mégis mindenki folyton folyvást csak ezt próbálja. Úgy viszont elég nehéz ez a játék, ha az érző szív el sem fér azon a sakktáblán.
Digitális írástudás
A rajz szabadkezi. A színezés pedig fotóbolttal készült, quickmask és gradient map segítségével.
Evés előtt mossál kezet
Két hiba a képen:1) A jobb oldali lefolyó a levegőben lóg.
2) A fürdőszoba bal hátsó sarka kicsúszik a perspektívából.
De ti csak higyjétek, hogy direkt ilyen! :) Köszi.
Újabb felfedezés
Orosz fotográfus. A weboldalán megtekinthető a többi képe is: http://photokiselev.com/
Vagy deviantarton néhány: http://photoport.deviantart.com/
A fenti képsorozaton a két haj nélküli ember egymással ismerkedik. Azért nem azt írtam, hogy kopasz, mert az olyan negatívan hangzik. Ebben az esetben pedig egy olyan eszközről, közös tulajdonságról van szó, ami kettejük egységét hivatott megteremteni. Ezen kívül sokkal meztelenebbé is váltak, mivel a haj takar is minket. Azonban a képeket nézve nem megkopasztott csirkék jutnak az eszünkbe, hanem igazi emberek. A kontakt elemekkel ismerkedő pár úgy közelítik meg egymást, mint két egyszerre idegen, és egyszerre ismerős lény. A kettejük viszonya valóban igazi felfedezés, az intimitás természetesen gyermeki ártatlanságával. Keresik egymásban a hasonlóságot, és a különbséget is. Mindezek mellett a két idegenen tudatában van annak a ténynek, hogy ők kiegészítik egymást. Pavel Kiselev művei profi színházban készült képsorok is lehetnének, annyira tökéletesek. Ajánlom minden szépre nyílt szemű olvasómnak.
Bölcs a hegyen - Fanyar magyar
Fent jártam a Benedek-hegyen.
Magasan van, és sokmindent látni. Tudat alatt hat rád a hely. A látvány miatt úgy érzed, hogy létezel, a sok minden között, amit látsz, te is ott vagy. Látsz rengeteg házat, távolról embereket, hatalmas hidat a szemed sarkából, egy várat, egy egész lakótelepet, hegyeket, és kék eget. Egyszerre hat rád "magasból mind hangyák vagyunk" érzés, és a "hiába vagyok kicsi, én is valaki vagyok" érzés. Ez a kettő egymással ellentétes. Ezért is gerjeszti az ember gondolatait. Olyan, mint amikor a sósat, és az édeset kevered, jó. Bölcsebbnek érzed magad, mert a környezet aktivizálja az agyad. Nem, nem úgy mint egy energiaital, hanem úgy mint egy meleg zuhany, vagy egy séta az eső után, vagy mint egy séta a parton.
Az nagyon fontos, hogy a természetben vagy, friss levegőn, egy hegyen. Mert az előző magassági hatás akár egy felhőkarcolón is érvényesülhetne, és valamilyen szinten érvényesül is. Ám az, hogy a természetben éled át mindezt, sokkal inkább felerősíti az érzéseket. Egyszerűen azért, mert a természetes dolgokat igaznak, és valódinak is érezzük. Míg egy magas épületben ez sokkal szögletesebb érzést ad.
Ez a kép még tavaly nyáron készült.
Jut még eszembe egy kis keserűség. Mikor jöttem visszafele, észrevettem a 4 reflektort, ami este a Jézus szobrot világítja meg. Fanyar magyar minőségben csinálták meg. Persze, hogy a város egyik legszebb helyén is gány munkát végzünk. Ugyan kit is érdekel? A 4 reflektorból csak kettőn van védőrács (persze, hogy a vandálok miatt). Azért csak kettőn van, mert a kimaradtakon a reflektor testen kívül van egy kapcsoló doboz is, ami miatt nem férne el egy olyan rács, mint a többin. De nehogy azt hidd, hogy az a kettő jól meg van csinálva. Egy frászt. A földbe tett beton alap túl kicsi lett, és a szakik a rácsokat rögzítő lyukakat túl távol tették egymástól, és ezért vészesen vékony a tipli és a beton széle közötti távolság. E mellett még ki sem használják a fúrt lyukakat, mert a tervezett 6-ból csak kettőben van csavar, ami rögzíti a fém szerkezetet. Tuti nem járt kint az az ember, aki ezt csinálta. Hanem mások méréseire támaszkodva alkotta meg a rácsokat, és ezáltal persze hogy rosszul. Legalább egy digitális képet mutathattak volna neki róla... de ez csak egy ötlet, amit tuti teljesen fölöslegesen osztottam meg.
Magasan van, és sokmindent látni. Tudat alatt hat rád a hely. A látvány miatt úgy érzed, hogy létezel, a sok minden között, amit látsz, te is ott vagy. Látsz rengeteg házat, távolról embereket, hatalmas hidat a szemed sarkából, egy várat, egy egész lakótelepet, hegyeket, és kék eget. Egyszerre hat rád "magasból mind hangyák vagyunk" érzés, és a "hiába vagyok kicsi, én is valaki vagyok" érzés. Ez a kettő egymással ellentétes. Ezért is gerjeszti az ember gondolatait. Olyan, mint amikor a sósat, és az édeset kevered, jó. Bölcsebbnek érzed magad, mert a környezet aktivizálja az agyad. Nem, nem úgy mint egy energiaital, hanem úgy mint egy meleg zuhany, vagy egy séta az eső után, vagy mint egy séta a parton.
Az nagyon fontos, hogy a természetben vagy, friss levegőn, egy hegyen. Mert az előző magassági hatás akár egy felhőkarcolón is érvényesülhetne, és valamilyen szinten érvényesül is. Ám az, hogy a természetben éled át mindezt, sokkal inkább felerősíti az érzéseket. Egyszerűen azért, mert a természetes dolgokat igaznak, és valódinak is érezzük. Míg egy magas épületben ez sokkal szögletesebb érzést ad.
Ez a kép még tavaly nyáron készült.Jut még eszembe egy kis keserűség. Mikor jöttem visszafele, észrevettem a 4 reflektort, ami este a Jézus szobrot világítja meg. Fanyar magyar minőségben csinálták meg. Persze, hogy a város egyik legszebb helyén is gány munkát végzünk. Ugyan kit is érdekel? A 4 reflektorból csak kettőn van védőrács (persze, hogy a vandálok miatt). Azért csak kettőn van, mert a kimaradtakon a reflektor testen kívül van egy kapcsoló doboz is, ami miatt nem férne el egy olyan rács, mint a többin. De nehogy azt hidd, hogy az a kettő jól meg van csinálva. Egy frászt. A földbe tett beton alap túl kicsi lett, és a szakik a rácsokat rögzítő lyukakat túl távol tették egymástól, és ezért vészesen vékony a tipli és a beton széle közötti távolság. E mellett még ki sem használják a fúrt lyukakat, mert a tervezett 6-ból csak kettőben van csavar, ami rögzíti a fém szerkezetet. Tuti nem járt kint az az ember, aki ezt csinálta. Hanem mások méréseire támaszkodva alkotta meg a rácsokat, és ezáltal persze hogy rosszul. Legalább egy digitális képet mutathattak volna neki róla... de ez csak egy ötlet, amit tuti teljesen fölöslegesen osztottam meg.
-mod0.jpg)
Háttérképp
Most ez a háttérképem:
A laptopomon pedig ez a háttér:
Ezt pedig most találtam, s szerintem tök jó:
A laptopomon pedig ez a háttér:
Ezt pedig most találtam, s szerintem tök jó:
Öreg Kurtizán Pecérek
Ez egy jelenség, kérem szépen. Kb az ötvenes évüket taposó, már öregnek mondható férfiak fiatal nőket fotóznak. Ez nem egyedülálló eset, sőt egyre többel találkozom a deviantart-on ilyenekkel. Ez biztos a fiatalok ostobasága, de engem röhögés fog el, mikor ezekkel találkozom. Most nem tudom, hogy simán csak az irigység szól-e belőlem, s emiatt gondolom-e, hogy ez nonszensz. Miért van az, hogy az öregek a leg lényegretörőbbek. Szinte minden képen ott a pina. A lányok meg szépen mosolyognak. Nekem ez túl direkt, mint egy régi playboy újság. Joggal teszed fel a kérdést akkor, hogy ha ez nem, akkor mi? Mi az ami nekem nem túl direkt? Mondjuk az, amiben van valami elvont is. Igen, jól látod, én már csak ilyen beteg elméjű vagyok, nekem már nem elég, ha nagytotálba rávakuzol a pinára. ...
Szóval a két öreg galériája itt található: bellocqa és pelicanh.
Két kedvenc fotósom galériája, mint pozitív ellenpélda pedig itt: josemanchado és photoport.
--- más
Tegnap pihentem, úgyhogy a rendszertelepítést nem végeztem el. Azonban ma nekiálltam, és a friss windows rendszer neve Debussy lett. Az ő tiszteletére szóljon egy kis összeállítás, Monet képeire hangolva.
Szóval a két öreg galériája itt található: bellocqa és pelicanh.
Két kedvenc fotósom galériája, mint pozitív ellenpélda pedig itt: josemanchado és photoport.
--- más
Tegnap pihentem, úgyhogy a rendszertelepítést nem végeztem el. Azonban ma nekiálltam, és a friss windows rendszer neve Debussy lett. Az ő tiszteletére szóljon egy kis összeállítás, Monet képeire hangolva.
Daily Techmare
Az Asus kijött az Eee Pc 1000HE-vel. Nekem 1000H-m van. Utált imperialista kapitalisták. Szinte tök ugyan az, mint ami nekem van, a különbség, hogy az új rendszer miatt kb kétszer annyi ideig bírja az akku, uszkve 9 óráig. Ilyenkor mit érezzek? Persze hogy az enyém így már kisebb a szememben, és a felhasználói társadalom belém integrálta a többért, jobbért sóvárgás átkát. Kapja be az Asus.Más.. ---
A windowsom az asztali gépemen úgy döntött, hogy nem immunis többé a az alaplapi Realtek HD hangkártyámra. Faszán nem működik semmilyen drájverrel. Mit neki új Xp telepítés, és hajtépés. Ilyenkor van nem kicsit tele a faszom.
Ez van, ha linux helyett az ördöggel paktálsz le. Ez van, ha kell a Photoshop, meg a delphi. Csak ezek miatt használok ördögi ablakrendszert.
Káromkodás.
Színes ajándék
Kattintsatok a képre, és egy szép színes, élő világban találhatjátok magatokat. :) Dottydotcom képei nagyon tetszenek, közel állnak hozzám.
K.M. Joe
Mások is álmodják, hogy hősök? Mert én szoktam.
Pár napja azt álmodtam, hogy egy katonai táborban, épületek közt találtam magam. A képességeim megint csak olyanok voltak, mint pár előző álmomban. A fizikai erőm nagy, de természetes. Bármilyen falra képes vagyok felmászni, egyik épületről a másikra mászni, pár méteres távolságokat átugrani a levegőben. Így amolyan pókszerűen menni, amerre csak van kézzel fogható környezet. Ezért nem tud elkapni senki, hiába üldöznek, mert nem tudnak utánam jönni. Tudom, hogy célom van itt.
Elindultam keresni a társamat. Tudom, hogy fogságban esett valahol. A katonai létesítmények közt kerestem a helyet, ahol fogva tarthatják. Észre vettem kb a második emeleten egy osztálytermet, ahol 7-8 éves gyerekek ültek. Kivettem az egyik ablakot, és megtudtam az ott ülő fiútól, hogy van egy másik fiú, akinek az apukáját fogva tartják. Németül beszéltünk, mert én is egy idegen német tiszt vagyok, és a kisfiú is onnan jött, azzal a társával együtt, akiről beszélt. Bejutottam a terembe, és az épület többi részébe. Kiderült, hogy én vagyok, az, akiről kis barátom beszélt, ugyanis én menekültem meg a fogságból, és a társamról semmit sem tudott a fiú. Szóval van egy fiam itt. Megkeresem.
Itt van vége az álomnak. :) Jöhet bárki. Én készen állok.
Pár napja azt álmodtam, hogy egy katonai táborban, épületek közt találtam magam. A képességeim megint csak olyanok voltak, mint pár előző álmomban. A fizikai erőm nagy, de természetes. Bármilyen falra képes vagyok felmászni, egyik épületről a másikra mászni, pár méteres távolságokat átugrani a levegőben. Így amolyan pókszerűen menni, amerre csak van kézzel fogható környezet. Ezért nem tud elkapni senki, hiába üldöznek, mert nem tudnak utánam jönni. Tudom, hogy célom van itt.
Elindultam keresni a társamat. Tudom, hogy fogságban esett valahol. A katonai létesítmények közt kerestem a helyet, ahol fogva tarthatják. Észre vettem kb a második emeleten egy osztálytermet, ahol 7-8 éves gyerekek ültek. Kivettem az egyik ablakot, és megtudtam az ott ülő fiútól, hogy van egy másik fiú, akinek az apukáját fogva tartják. Németül beszéltünk, mert én is egy idegen német tiszt vagyok, és a kisfiú is onnan jött, azzal a társával együtt, akiről beszélt. Bejutottam a terembe, és az épület többi részébe. Kiderült, hogy én vagyok, az, akiről kis barátom beszélt, ugyanis én menekültem meg a fogságból, és a társamról semmit sem tudott a fiú. Szóval van egy fiam itt. Megkeresem.
Itt van vége az álomnak. :) Jöhet bárki. Én készen állok.