Adrenalin
Sötét-mély-hosszú-hosszú-mély sóhaj. Vakító fény. Pupilla-tág tekintet, fehéren vibráló plafon. Arcmaszk, szemüveg, a nedves, piszkos ruha, szakadt, szúr, a mellkasomból egy férfi erős karja húzza ki világ-hosszú szálon lógó fecskendőt. Minden rendben, kéz a homlokon, hideg női kéz, minden rendben lesz. Levegő ki, levegő be, minden rendben lesz.
Hangosbemondó, zúgás, mozgó ablakok, inerciarendszerben ácsorgók és ücsörgők, Asztória, itt átszállhatnak. A felszínen madarak, fény, erdő. Nem ismerem ezt a várost. A telefonom odavezet, még két sarok, a zebrán át, a sikátoron, a büdös nénin, a mecset előtt, nincs akadály, Dohány utca. Portás felír, lift, ing, nyakkendő, üdvözlöm, a mi szervezetünk egyetlen célja a folyamatos bővülés, a nemzetközi kapcsolatok építése, a menedzsment feladata nem csak a belső folyamatok élesítésére koncentrálódik, hanem a perszonális integritás minőségét is hivatott biztosítani. Bullshit generál, komolyra vesz, jó helyre, bal vagy jobb zsebbe, az ember érték.
Mára ennyi volt a munka, a Deákon a szívem újraindul, Ági mindig a napsütést hozza, a mosolyában élünk. A csövesnek kétszázas, kettő. A szórólapot elveszem és megvárom a zöldet. A négyeshatoson kapaszkodni kell a kezébe, a várost az üveg tükrén át a szeméből nézem. Úgy volt, hogy ebédelni megyünk, de meglep valamivel, nem mondja, csak visz magával, mintha újra gyerek lennék, anyu nem mondja, mert nem is tudná, nem érteném, csak menjünk szépen, a lábra vigyázz, lépcső. Nem szereti, ha mások előtt csókolom, egy metrójegyet legyen szíves, már megint a föld alatt, neki sincs bérlete, pedig itt él. Zúgás, fények, kabátok, Orczy-park. A fák alatt nagyobbnak látszik a világ és van levegő. Tavaly ismertem meg, egy poetry esten, élesen él bennem minden szava, ahogy finom humorral kritizálta a migráns helyzetet, elásott minden csatabárdot és világ békét szórt az összes irgalmatlan muszlimra. Hippi forradalom. De most valami másról akar beszélni, a barátnője kapott egy kiskutyát, hogy az mennyire felelősségteljes dolog. A szemében látom, hogy másról beszél, teljesen mást mond a szája. Aztán csönd lesz. Terhes vagyok.
Most mi a franc lesz, végre van értelme az életnek, fogalmam sincs mihez kezdjek. Látja hogy örülök, mosolygok de a tekintetem sosem volt ilyen gondterhelt. Itt, a fák alatt. Sosem volt ilyen gondterhelt.
Megkötöttük a szerződést, a biztosítás minden nemű káresetet fedez, nyolc napon túl gyógyuló sérülés esetén minden kórházi kezelésben, vagy magánjellegű ellátásban töltött nap után huszonötezer forint napidíjat fizetnek, haláleset következtében tizenkétmillió forintot kap a kedvezményezett. Minden lap alján aláírás, pecsét és a mi példányunk.
Láttam már ezt a filmet. Fel a kezekkel, bankrablás, mindenki a földre, tarkóra tett kézzel, az értékeiket tegyék ki. Hol van ilyenkor Batman. Maga velünk jön, ne ellenkezzen. Ági felém kap, ránézek, fekete óriás-szobor szorítja a karját és húzza a többi közé. Hajszálai közé gyűrt reszketés, szemével még mindig engem néz, megy, de nem akarja. Az öklömben gyűrt papír, riasztó zúg, a fejem zúg, a mellkasom zúg. Levegő ki, levegő be. Minden rendben. Senki ne próbáljon hősködni.