Feledékenység
Hogy is volt, azt nem tudom,
ülök a vonaton, ősszel-nyáron-tél-tavasszal,
a menetirányt meg nem unom,
meditálok elsuhanó fákkal és patakkal
Végtelen utazol agyad
Zakatoló vonat húzta
Minden évszakban elsuhanó
Igéző tájkép
A képernyő nem is érdekel,
de valami zenét hallgathatnék még,
keresem a fülest, de nincsen a helyén,
a másik zsebben sem, itt sincsen,
tovább beszél hozzám,
milyen lepcses ez a táj?
A Föld emlékszik minden őszre
Mit örökre elfelejt a nyár
Kővé fagy a téli föld
Tavasszal még jó hűvös a sár
Legalább papír lenne nálam és toll,
a mappában mit évek óta matricázok,
de már nem mindegyikről tudom,
hogy hogy is került rá.
Elmém belerokkan
A kényszer elvisz épp
Szögre akasztom újra és újra
Mégis százegyszer és újra
Elkopott a matrica
Leesett a kép
Hogy most akkor éppen firkálni kezdjek,
vagy szavakat verssé hányni,
Egy-egy elfelejtett szó,
nem kell többre várni, annyi is elég.
Hetedszer kutatom át a zsákom,
biztos nincs itt a fülhallgató?
Már a Metrón ülök "Kérem vigyázzanak,
az ajtók záródnak" himnusz hallható.
Mona Lisa mosolya AI-csonka kép
Modernizáld magadra
Fülbevaló nagy csöcsök
Így már igazán szép
Poszter-mosolyban tárogató, reklám-őszinte lányok.
Látod milyen menő a fémdobozos, matricázott víz?
Az ősi forrás: eső, felhő, forrás, patak?
Visszaváltós körforgásba palackozva már.
Terapeutám ajtót nyitva, mosolyogva vár.
A házi feladatomat meg otthon hagytam.
Nem kapok piros pontért állatkás- vagy tündérmatricát.
De kár.
Feküdjön le a pamlagra, gyorsan mondja el,
Mi az, mire nem emlékszik,
nyelvére ha fókuszál, milyen ízre lel?
Viaszos csokoládé
Elég szar íze van. Oké, hogy édes,
de az fehér ízű törve rágós gyertyaolvadék?
Na az nem kellene bele.
Születésnap? Nem is tudom, hányadik.
Azt ígérte, kapok tőle bringát.
De valójában se torta, se bicaj.
És már engem is elfelejtett rég.
Apa csak egy van.
De nekem egy sincs.
Na nem azért, mert mielőtt felakasztotta magát
Még a házat is felgyújtotta,
Hisz ég a gyertya ég, el ne aludjék.
Nem alszom már rég.
Nem alszom kisgyerekként a mellkasán szuszogva,
Nem mondja a bohócos pólómra, hogy ronda,
Nem röhög, hogy: Síró bohóc?!
Ilyen nincs! Azt mondta.
Ég a gyertya, ég.
Viasz olvadék.
Ég a ház és ég a padlás,
Engem bárhogy nézzük,
Apám elfelejtett rég.