Vénuszoknak ánuszok
Tartok tőle, hogy vágyvonalon elakadtunk az orsó deréknál,
Mert a férfinépnek derogál, ha háj a bőség anyja.
Már a Fasz sem tudja, hogy a Millói Vénuszt hogy tartotta.
Bár pár évezred óta a kolléga kör csak a csont és a bőr,
No meg a nó szőr, még vannak nők ott, ahol nem csak élni, enni is jó.
Ez a McDonalds. Ha igazi nő vagy, megdumálsz:
„A smink csak a máz!” ÉDES, MÉGSEM CUKORMÁZ.
Ha igazi nő vagy, megdumálsz, hogy: ha engem megkajálsz,
A habokba hűsen küldesz. Na de kell-e kázus,
Hogy a védőpajzson átjuss? A nász csak a bláz:
Pláza cicát cicomálsz, hogy aukción árulj el:
KIS ÖNÉRZETESSÉGGEL UGYAN, DE ELVISELEM A NŐK BARÁTSÁGÁT.
Ha megéhezek, kenyerek közé téged kenlek,
És teszek hozzád Ságát. A lányok makacsságát.
Én elbírlak száz kilóval, s hatvannal is,
Legyél drága kurva, ötvenpennys.
Tartok tőle, hogy vágyvonalon elakadtunk a kampós fasznál
Mert a női népnek derogál, ha csont és a bőr a kolléga kör.
És az édes forró étcsoki, görög testben minden este
Lovász fiúd parancsol rád: a sörre vágy; Urának
Kell hinned, benne kell, benned meg neki kell.
Patriarchál minden este, guggolj térdre, rámtalálj.
Visszaadod pofonjait, „Ugye bírjuk egymást sarlatán?”
Tűsarok a homlokán, mégsem kornis, undi lány.
Büdös kis mézes-mázas tündér lány az mindahány.
(Küldöm a verset ID-nek és Kingának)
Mert a férfinépnek derogál, ha háj a bőség anyja.
Már a Fasz sem tudja, hogy a Millói Vénuszt hogy tartotta.
Bár pár évezred óta a kolléga kör csak a csont és a bőr,
No meg a nó szőr, még vannak nők ott, ahol nem csak élni, enni is jó.
Ez a McDonalds. Ha igazi nő vagy, megdumálsz:
„A smink csak a máz!” ÉDES, MÉGSEM CUKORMÁZ.
Ha igazi nő vagy, megdumálsz, hogy: ha engem megkajálsz,
A habokba hűsen küldesz. Na de kell-e kázus,
Hogy a védőpajzson átjuss? A nász csak a bláz:
Pláza cicát cicomálsz, hogy aukción árulj el:
KIS ÖNÉRZETESSÉGGEL UGYAN, DE ELVISELEM A NŐK BARÁTSÁGÁT.
Ha megéhezek, kenyerek közé téged kenlek,
És teszek hozzád Ságát. A lányok makacsságát.
Én elbírlak száz kilóval, s hatvannal is,
Legyél drága kurva, ötvenpennys.
Tartok tőle, hogy vágyvonalon elakadtunk a kampós fasznál
Mert a női népnek derogál, ha csont és a bőr a kolléga kör.
És az édes forró étcsoki, görög testben minden este
Lovász fiúd parancsol rád: a sörre vágy; Urának
Kell hinned, benne kell, benned meg neki kell.
Patriarchál minden este, guggolj térdre, rámtalálj.
Visszaadod pofonjait, „Ugye bírjuk egymást sarlatán?”
Tűsarok a homlokán, mégsem kornis, undi lány.
Büdös kis mézes-mázas tündér lány az mindahány.
(Küldöm a verset ID-nek és Kingának)