- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
Bejegyzések
Bohóc A Pardonon
bíbor
torkollik
fullad
fortyognak
eső
hullott
álom
attitűdök
Bíbor folyik a fővárosban, torkollik a híd lábánál.
Ebbe fullad minden diák. Fortyognak itt édes bűnök.
Veszprémben is áll a hólé, télen ha az eső hullott.
Helyébe álom nyarak lépnek, nedves talpú attitűdök.
bohóc
vigyorog
fehér
elfedi
piros
kinevet
könnyét
baját
Csak úgy állok e bohóc mellett. Lesem hogy vigyorog
Fehér arca, nem mond semmit, elfedi a szív jaját.
Piros orra, színes haja inspirál, és kinevet
Szeme fénye ontja könnyét, tudom már az ő baját.
torkollik
fullad
fortyognak
eső
hullott
álom
attitűdök
Bíbor folyik a fővárosban, torkollik a híd lábánál.
Ebbe fullad minden diák. Fortyognak itt édes bűnök.
Veszprémben is áll a hólé, télen ha az eső hullott.
Helyébe álom nyarak lépnek, nedves talpú attitűdök.
bohóc
vigyorog
fehér
elfedi
piros
kinevet
könnyét
baját
Csak úgy állok e bohóc mellett. Lesem hogy vigyorog
Fehér arca, nem mond semmit, elfedi a szív jaját.
Piros orra, színes haja inspirál, és kinevet
Szeme fénye ontja könnyét, tudom már az ő baját.
A kép jó lett. De a vers cimkével megáldott írást, át kéne húzni, és nagy vörös betűkkel rávésni, hogy SZAR. Ez a véleményem. Ennek ellenére publikáltam, mert ha már energiát fektettem bele... nem vagyok képes most úgy félredobni, mint ahogy a bölcsek félresöprik a rízsszemekből kirakott mandalát.Görkori másodszor
Kerek két órát koriztam.
Életemben másodszor álltam 8 kerékre. Először, kb 2 hete, Pesten, a Gödör-nél lévő parkban. Már régóta meg akartam tanulni korizni. Azt hiszem, sikerült.
A közeli Penny áruház parkolójába mentem. Új lakótelep épül a környékén, és friss, síma, alig használt járdák várták az érkezésemet.
Még Pesten, mikor először vettem fel a korit, akkor marhára feszítettem benne a lábizmaimat. Mintha minden lábujjammal kapaszkodtam volna a cuccba. Tudtam, hogy ez nem normális. Már rá is jöttem, hogy hogyan van ez.
Mindeközben Queen Of Damned filmzenét hallgattam, meg Akkezdet-et, és egy kis Erik Sumo Band-et. Az Akkezdet jól bevált deszkázás közben is... és most is. ;) Nameg az örök favorit, a Beatnuts: Watch Out Now száma is hozta a szükséges ütemeket.
Kb 10-15 alkalommal tanyáztam el. A leg neccesebb, mikor az ember fékezni próbál. A korimon nincs fékpofa, úgyhogy anélkül kellett megtanulni fékezni. Ennek a metódusa az, hogy az egyik lábadat 90 fokba elfordítod, és a tengelyed körül megpördülsz, és végül megállsz. Rendszerint előre estem a forgásban lévő lendület hatására. Szóval ma fekvőtámaszoztam is :D ... márhogy az előre esések miatt.
Ma, két óra elteltével már egész jól ment. Aztán azért döntöttem úgy, hogy hazajövök, mert már alig vonszoltam magam :P Tudtam, hogyan kell lépni, de a lábam nem nagyon engedelmeskedett. Lévén hogy először görkorizok, hiába van erős biciglis lábam, a sok erőlködés kifárasztott. Szal a fegyelmezett jobbra-ballra lábemelgetés már nem ment, úgyhogy hazajöttem. Persze korival.
Most izzadtan, friss élményektől átszellemülten ültem a blog elé.
S most irány a fürdő...
Életemben másodszor álltam 8 kerékre. Először, kb 2 hete, Pesten, a Gödör-nél lévő parkban. Már régóta meg akartam tanulni korizni. Azt hiszem, sikerült.
A közeli Penny áruház parkolójába mentem. Új lakótelep épül a környékén, és friss, síma, alig használt járdák várták az érkezésemet.
Még Pesten, mikor először vettem fel a korit, akkor marhára feszítettem benne a lábizmaimat. Mintha minden lábujjammal kapaszkodtam volna a cuccba. Tudtam, hogy ez nem normális. Már rá is jöttem, hogy hogyan van ez.
Mindeközben Queen Of Damned filmzenét hallgattam, meg Akkezdet-et, és egy kis Erik Sumo Band-et. Az Akkezdet jól bevált deszkázás közben is... és most is. ;) Nameg az örök favorit, a Beatnuts: Watch Out Now száma is hozta a szükséges ütemeket.
Kb 10-15 alkalommal tanyáztam el. A leg neccesebb, mikor az ember fékezni próbál. A korimon nincs fékpofa, úgyhogy anélkül kellett megtanulni fékezni. Ennek a metódusa az, hogy az egyik lábadat 90 fokba elfordítod, és a tengelyed körül megpördülsz, és végül megállsz. Rendszerint előre estem a forgásban lévő lendület hatására. Szóval ma fekvőtámaszoztam is :D ... márhogy az előre esések miatt.
Ma, két óra elteltével már egész jól ment. Aztán azért döntöttem úgy, hogy hazajövök, mert már alig vonszoltam magam :P Tudtam, hogyan kell lépni, de a lábam nem nagyon engedelmeskedett. Lévén hogy először görkorizok, hiába van erős biciglis lábam, a sok erőlködés kifárasztott. Szal a fegyelmezett jobbra-ballra lábemelgetés már nem ment, úgyhogy hazajöttem. Persze korival.
Most izzadtan, friss élményektől átszellemülten ültem a blog elé.
S most irány a fürdő...
Véletlen a vérben
szeszes a csókod édes véletlen
buborékokkal ölelj át ha kérlek
mond azt a józan közi múltnak,
hogy nem leltél itthon engem
csak egy dalfoszlányt találtál
zengve, bent a fejemben
hogy mit jelent, honnan jön
véletlenül sem értem
savas csókom ráz fel éberségbe
ölelsz engem ... amíg lélegzem
érzed majd a kényes illatot,
tántorgok ha édesen nevetsz
örülsz majd minden léptemnek
s amit kérsz biztos megteszem
gúnyosan rád mosolygok
mint rám a százalék a vérben.
nem adnálak semmiért se
múzsa úszik le a mélybe
fényeit oszlatni az égbe
s én onnan kaplak téged
csodás egyetelen egység,
szerelemben, háborúban
sincsen rád mentség
buborékokkal ölelj át ha kérlek
mond azt a józan közi múltnak,
hogy nem leltél itthon engem
csak egy dalfoszlányt találtál
zengve, bent a fejemben
hogy mit jelent, honnan jön
véletlenül sem értem
savas csókom ráz fel éberségbe
ölelsz engem ... amíg lélegzem
érzed majd a kényes illatot,
tántorgok ha édesen nevetsz
örülsz majd minden léptemnek
s amit kérsz biztos megteszem
gúnyosan rád mosolygok
mint rám a százalék a vérben.
nem adnálak semmiért se
múzsa úszik le a mélybe
fényeit oszlatni az égbe
s én onnan kaplak téged
csodás egyetelen egység,
szerelemben, háborúban
sincsen rád mentség
Eredeti verzió: 2006-11-08
Placebo
Ma délután a Placebo együttes koncertezett az utcán. A fülemben a két gitáros, teljes odaadással játszott. Alázattal átadták magukat a zene kérésének. A húrokat meghitt energiákkal pengették a vissza-vissza térő elemek hullámzó hevében. A dobos is önfeledt, euforikus állapotban keresztezte az ütemre karjait, a tányérok felett. Az énekes néha pont rám nézett. A ritmusosan csukodó szemek, és a szemhélyak mögött keresett érzések ontották a vad melódiát. A közönség bennem tombolt.
-
Mindez József Attila után hangzott el.
Ágnes angyali hangon szólalt meg, mindegyik versben.
Egy darabig csak sétáltam. Nem jött a négyes, nem jött más, csak én. Én léptem a járdán, és mozognom kellett. Ha már így ver a szívem, verhetne kicsit gyorsabban is. A futás jót tesz. A futás nehéz. Futás közben néha elképzelem, hogy egy madár vagyok, és repülök, szelem az eget. Sas, vagy talán egy kormorán vagyok. Aztán futás közben felrobban a szívem, felforr a vérem. Elérek egy pontot, amikor a zene, a mozdulatok, a szívverés, és a vérem egyszerre vibrál. Szétárad a véremben az endorfin. Egy darabig most csak felfelé jutok, hasítom a levegőt, mint a rakéta. Egyenesen, fel az égig. Aztán lassan hozzászokom a vibráláshoz. Egyszerre küzd a szívem, és egyszerre örül. Valami változás kell. Nem bírom a boldogságot. Ez így túl egyszerű. Mostmár újra beszűrődik a Jutasi utca, és a fák színe. Monoton dobogás a testben, monoton dobogás a járdán. Csak így tovább, csak így tovább.
Végre kioldódott a cipőfűzőm. Végre megállhatok. Anélkül hogy lelőnének az utcán sétáló hosszú csövű vadállatok.
Séta tovább a K&H autómatáig.
-
Mindez József Attila után hangzott el.
Ágnes angyali hangon szólalt meg, mindegyik versben.
Egy darabig csak sétáltam. Nem jött a négyes, nem jött más, csak én. Én léptem a járdán, és mozognom kellett. Ha már így ver a szívem, verhetne kicsit gyorsabban is. A futás jót tesz. A futás nehéz. Futás közben néha elképzelem, hogy egy madár vagyok, és repülök, szelem az eget. Sas, vagy talán egy kormorán vagyok. Aztán futás közben felrobban a szívem, felforr a vérem. Elérek egy pontot, amikor a zene, a mozdulatok, a szívverés, és a vérem egyszerre vibrál. Szétárad a véremben az endorfin. Egy darabig most csak felfelé jutok, hasítom a levegőt, mint a rakéta. Egyenesen, fel az égig. Aztán lassan hozzászokom a vibráláshoz. Egyszerre küzd a szívem, és egyszerre örül. Valami változás kell. Nem bírom a boldogságot. Ez így túl egyszerű. Mostmár újra beszűrődik a Jutasi utca, és a fák színe. Monoton dobogás a testben, monoton dobogás a járdán. Csak így tovább, csak így tovább.
Végre kioldódott a cipőfűzőm. Végre megállhatok. Anélkül hogy lelőnének az utcán sétáló hosszú csövű vadállatok.
Séta tovább a K&H autómatáig.
Petőfi híd, Budai hídfő
as.jpg)
Akinek egy verset írnék: http://arykomate.blogspot.com/2008/04/nem-vers-nem-neked-hanem-neked.html
A sok baromság
azér' vagyok, hogy öntsem magamból az artikulálatlan baromságokat.
majdcsak akad a világon valaki, aki csak arra vár, hogy analfabéta dekódolási próbálkozások nélkül egyből megértse(n).
így vagyok egyszerre idióta.
és egyszerre szentimentális.
na itt az a pont.
baszott nagy energiát küldök ki magamból.
aki ismer, az tudja.
azt akarom, hogy mindenki átélje azt, ahogy én szeretek.
ha én örülök, akkor felrobban a föld. minden szívdobbanásomban.
azért akarom, hogy mindenki átélje, hogy legyen végre valaki, aki válaszol rá.
csakhogy a gyökerénél van ez 'elhibázva ...
amilyen válogatós a kínai kajában úszó sós szósz mellé rendelt emberiség... éppoly válogatós vagyok én is. nem mindegy, hogy ki válaszol a parabolám baszott nagy energiájára.
hogy miért éppen a baszott nagy jelzőt használom...? biztosan a szexuális energiám kivetülése magyarázható bele leg egyszerűbben. a vulgarizmus erőteljes hatásvadász megnyilvánulása mellett.
így lesz a végtelen energiából sokszor harag. vagy együtt a kettő. de ez csak ha egyedül vagyok. olyan szépen egyedül.
majdcsak akad a világon valaki, aki csak arra vár, hogy analfabéta dekódolási próbálkozások nélkül egyből megértse(n).
így vagyok egyszerre idióta.
és egyszerre szentimentális.
na itt az a pont.
baszott nagy energiát küldök ki magamból.
aki ismer, az tudja.
azt akarom, hogy mindenki átélje azt, ahogy én szeretek.
ha én örülök, akkor felrobban a föld. minden szívdobbanásomban.
azért akarom, hogy mindenki átélje, hogy legyen végre valaki, aki válaszol rá.
csakhogy a gyökerénél van ez 'elhibázva ...
amilyen válogatós a kínai kajában úszó sós szósz mellé rendelt emberiség... éppoly válogatós vagyok én is. nem mindegy, hogy ki válaszol a parabolám baszott nagy energiájára.
hogy miért éppen a baszott nagy jelzőt használom...? biztosan a szexuális energiám kivetülése magyarázható bele leg egyszerűbben. a vulgarizmus erőteljes hatásvadász megnyilvánulása mellett.
így lesz a végtelen energiából sokszor harag. vagy együtt a kettő. de ez csak ha egyedül vagyok. olyan szépen egyedül.
The Hologram Smokers
ASX13, és RZ0 a háztetőn lóbálták a lábukat.
RZ0 kicsit fáradt volt az egész napi munkától, de most a napelemek újult erővel töltötték fel.
Nem törődtek semmivel. Mindketten a távolba révedtek.
ASX13 azon kapta társát, hogy ő is a szemközti reklámot bámulja, már egy jó ideje.
Azon tűnödött, vajon az a kékség miért hat rá ilyen mélyen.
Szótlanul ücsörögtek tovább.
Jó pár perc elteltével RZ0 felpattant. ASX13 egyből tudta, hogy mi következik.
Elindultak lefelé.
Sorra vették a lépcsők, és liftek akadályát.
Minden sarkon egyszerre fordultak be.
Ahogy lépkedtek, a napfény ritmusosan csillogott ASX13 kalapján.
Egyre közelebb jutottak a vonzó kék gomolygáshoz.
Egyszerre mozogtak. Minden karlejtés közelebb és közelebb lendítette őket.
Szélcsend.
Kiértek a szűk utcák, és gazdagon roskadozó színes üzletek labirintusából.
A tér közepén csak egyetlen bódé állt.
Már csak néhány méter.
...
ASX13, és RZ0 a háztetőn nézték a naplementét.
RZ0 szájában kicsi fémrúd fénylett.
ASX13 az ujjai közt nézegette az új vásárfiát.
A kék spirál egy ritmusban vibrált szét a semmibe.
Egyszerre szívták be.
Egyszerre fújták ki.
A füst csodálatos.
Gondolták mindketten.
RZ0 kicsit fáradt volt az egész napi munkától, de most a napelemek újult erővel töltötték fel.
Nem törődtek semmivel. Mindketten a távolba révedtek.
ASX13 azon kapta társát, hogy ő is a szemközti reklámot bámulja, már egy jó ideje.
Azon tűnödött, vajon az a kékség miért hat rá ilyen mélyen.
Szótlanul ücsörögtek tovább.
Jó pár perc elteltével RZ0 felpattant. ASX13 egyből tudta, hogy mi következik.
Elindultak lefelé.
Sorra vették a lépcsők, és liftek akadályát.
Minden sarkon egyszerre fordultak be.
Ahogy lépkedtek, a napfény ritmusosan csillogott ASX13 kalapján.
Egyre közelebb jutottak a vonzó kék gomolygáshoz.
Egyszerre mozogtak. Minden karlejtés közelebb és közelebb lendítette őket.
Szélcsend.
Kiértek a szűk utcák, és gazdagon roskadozó színes üzletek labirintusából.
A tér közepén csak egyetlen bódé állt.
Már csak néhány méter.
...
ASX13, és RZ0 a háztetőn nézték a naplementét.
RZ0 szájában kicsi fémrúd fénylett.
ASX13 az ujjai közt nézegette az új vásárfiát.
A kék spirál egy ritmusban vibrált szét a semmibe.
Egyszerre szívták be.
Egyszerre fújták ki.
A füst csodálatos.
Gondolták mindketten.
Társas Játék
Ő lépett, most én jövök
Gyermeteg szórakozás:
Készül a játék, gyárban.
Karja, lába, szíve, agya
Gyermekjáték tárgya.
Érzelmekből fogaskerék,
Fájdalomból csavarok.
Színes festék, az álom.
Mind mássá váljon!
Készülnek a játékok.
Ötmilliárd apró kellék,
És megannyi halott szín.
E gyárban otthon vagytok
Készítsetek még játékot!
Fából kocka, szegből rím...
Egy piros tűzoltó hős,
Vékony, szőke barbi baba,
Erdőből jött zöld manó,
Elguruló pöttyös labda.
Mi vagyunk a lét játéka.
2004. február 14. - Átírva: ma.
A változtatás jogát fenntartom :)
A változtatás jogát fenntartom :)
A hétvégéről
.jpg)
Egy lejmolós laza csávó a déliből... teszem föl a képen is épp be van szívva...
A zöldpárdon... az ifjak szórakozó helye. Jó volt, de nem mondom hogy nem lehetett volna jobb a zenei kínálat, meg a dídzsé..jpg)
Két barátom, akiknek nincsen személyiségi joga, épp ezért vígan szerepelnek a blogomban. Cila, és Tacsi.Múlt héten regisztráltam a http://fercmuvek.extra.hu oldalra. Ott is publikálom néhány írásomat. Lehet szemezgetni, van ott egy pár tehetséges író is. :)
PINA
Mennyivel gazdaságosabb lenne, ha önmagunkkal baszhatnánk.
Nem kéne annyi szerelmes verset írni, és magányosak se lennénk sose.
*Azt nemtom, hogy most cinikus, vagy szarkasztikus vagyok-e. Az egyik biztosan szeretnék lenni. Most így este ilyen fasz a pinába hangulatom van. Komolyan jólesik kimondani, a dolgok eltitkolt önmagát. Persze ezt sem lehet túlzásba vinni, mert akkor ugyanott vagyunk, ahol a part szakad. Azaz, hogy a dolgok elveszíthetik a jelentésüket, ha túl töményen vannak.
Ha lesz egy kutyám, akkor vagy azt a nevet kapja, hogy Fiktív, vagy az új ötletem szerint Pina lesz. A gyerekek majd hívhatják Pinusnak, vagy simán lePuncizhatják.
Nem kéne annyi szerelmes verset írni, és magányosak se lennénk sose.
*Azt nemtom, hogy most cinikus, vagy szarkasztikus vagyok-e. Az egyik biztosan szeretnék lenni. Most így este ilyen fasz a pinába hangulatom van. Komolyan jólesik kimondani, a dolgok eltitkolt önmagát. Persze ezt sem lehet túlzásba vinni, mert akkor ugyanott vagyunk, ahol a part szakad. Azaz, hogy a dolgok elveszíthetik a jelentésüket, ha túl töményen vannak.
Ha lesz egy kutyám, akkor vagy azt a nevet kapja, hogy Fiktív, vagy az új ötletem szerint Pina lesz. A gyerekek majd hívhatják Pinusnak, vagy simán lePuncizhatják.
BLOG * BLOG * BLOG
BLOG * BLOG * BLOG
Világgá szült betűk a képen
Megélt sorok a bejegyzésben
Gyúló papírra halott szavak
Helyett háló széles forgatag
Reggeli kávé fröccsen a műre
Kattan az egér a keserűre
Frissítem a képed, édesem
Ma így mesélem az életem
A haverom így írta, nézmeg
A képre: "I love you, bazmeg"
Szem nem marad szárazon
Várunk téged, hős amazon
Hajnalban koppan a szem
Még az este megteszem
Mindent tudtok rólam
Én az egyetlen voltam
Öregen
Tegnap éjjel, álmomban láttam magam idős koromban.
Kb 50 éves voltam, teljesen ősz hajú, olyan jóképű, mint most.
A legdurvább az volt, hogy egyenesen szembe nézett velem. Élted már át valaha, hogy te bámulsz bele a szemedbe, és annak aki bámul rád, ugyanolyan a tekintete, mint a tiéd? Ez a felismerés elementáris volt, fel is ébredtem egyből.
Fura, hogy az ember így felismeri önmagát. Az egy dolog, hogy néztem már tükörbe. Azt nem hittem volna, hogy konkrét helyzetben ennyire egyértelmű lesz...
Kb 50 éves voltam, teljesen ősz hajú, olyan jóképű, mint most.
A legdurvább az volt, hogy egyenesen szembe nézett velem. Élted már át valaha, hogy te bámulsz bele a szemedbe, és annak aki bámul rád, ugyanolyan a tekintete, mint a tiéd? Ez a felismerés elementáris volt, fel is ébredtem egyből.
Fura, hogy az ember így felismeri önmagát. Az egy dolog, hogy néztem már tükörbe. Azt nem hittem volna, hogy konkrét helyzetben ennyire egyértelmű lesz...
Fióka
Mivel mára nem igazán van slussz poénom...Ide is leírom F.E.R.I.K.E. bejegyzésére küldött válaszomat.
Egyszer hármasban sétáltunk, két barátommal.
Észre vettem, hogy a lány előtt van egy madár fióka. Ő nem vette észre. Épp felé lépett, mikor az utolsó pillanatban rászóltam. Már a madár fölött volt a szandálja.
A fiókának nem lett semmi baja. Szegény lány nagyon megijedt, napokig nem tudott volna aludni, ha hagyom, hogy rálépjen. Nem tudta volna azzal a tudattal lehunyni a szemét, hogy egy madár halálát okozta.
Tanakodtunk, hogy mi legyen. Én felvettem az aszfaltról a kismadarat. A lány telefonált apukájának, hogy mit lehet tenni vele? Vigyük haza? Etessük? Mit eszik egy ilyen apróság? Neveljük fel?
Aztán az apukája mondta, hogy csak tegyük le a fűre, a fa tövébe, és majd az anyja vigyáz rá.
Ott hagytuk.
Másnap arra jártam, és már nem volt a fa tövében.
Remélem tényleg nem egy macska ette meg, hanem visszakerül a fészekbe, ahonnan kieshetett.
Két hajgumi
Az autóbusz állomáson, a helyijáratra várva... a megállóban nézelődve... találtam egy hajgumit. Ez még mind semmi. Amint haza értem, a háztömb sarkához érve találtam még egy hajgumit. Sőt! Másfél hete, Alsóörsön, a Balaton vizében is találtam egyet! Bár az kicsit szakadt volt... de akkor is! Ez valamit jelent!
Lehet, hogy holnap reggel, amikor kinyitom a szemem, tök sötét lesz, és alig kapok majd levegőt, mert az idegenek teletömték a szobámat különböző színű hajgumikkal!!!! Félelmetes!
Ezt a hernyót is ma láttam meg. Ma ilyen földön találós napom volt... Aranyos, nem? :)
Lehet, hogy holnap reggel, amikor kinyitom a szemem, tök sötét lesz, és alig kapok majd levegőt, mert az idegenek teletömték a szobámat különböző színű hajgumikkal!!!! Félelmetes!
Ezt a hernyót is ma láttam meg. Ma ilyen földön találós napom volt... Aranyos, nem? :)
szeXepil
Bárki, bármilyen lehet.
Szerintem a legvonzóbb szexepil mégis az ÖNBIZALOM.
Ha valaki lebecsüli önmagát, az hiába szép... kinek van kedve tutujgatni egy mimózát...
Azonban ha valakinek van önbizalma, az megtetszik mindenkinek.
Fontos a különbség az önbizalom és az egoizmus között! Az egoista puffasztó, negatív aurát von maga köré, míg akinek van önbizalma, attól csak pozitív, vonzó energiát kaphatsz.
Szóval ha szexi akarsz lenni, akkor legyen önbizalmad! :)
Szerintem a legvonzóbb szexepil mégis az ÖNBIZALOM.
Ha valaki lebecsüli önmagát, az hiába szép... kinek van kedve tutujgatni egy mimózát...
Azonban ha valakinek van önbizalma, az megtetszik mindenkinek.
Fontos a különbség az önbizalom és az egoizmus között! Az egoista puffasztó, negatív aurát von maga köré, míg akinek van önbizalma, attól csak pozitív, vonzó energiát kaphatsz.
Szóval ha szexi akarsz lenni, akkor legyen önbizalmad! :)
Jazz Fesztivál - Ismerősök
Egy hete volt Füreden a Jazz Fesztivál. Ott voltam én is, három barátommal. Az egyikük, a Presztizs.com fotósaként belecsempészte a fenti képbe, a két másik barátomat. Én éppen nem vagyok a közelben. Már csak azért sem, mert épp ekkor fotóztam nagy gőzzel az üres Coca Colás dobozokat, és a teli kukákat... (lásd lejjebb).D A L ! ! !
Bővítettem a jobb oldalon lévő lejátszó listáját.
Bartók Eszter - Az Emlékeim Nélkül
Ágnes Vanilla -Óh, Szív Nyugodj (József Attila verse)
Ágnes Vanilla - Szeretők Lázadása (József Attila verse)
Kimnowak - Szívlapát
Új dalok:
Takács Eszter - Hazug LepedőBartók Eszter - Az Emlékeim Nélkül
Ágnes Vanilla -Óh, Szív Nyugodj (József Attila verse)
Ágnes Vanilla - Szeretők Lázadása (József Attila verse)
Kimnowak - Szívlapát
Harcsa Vera az Utcán
'klikk me!* Mielőtt valaki gyanakodni kezd, hogy "ezt a plakátot már láttam valahol...", elárulom, hogy a (homályos) képeket is én fotóztam, és a plakát is az én kezem munkája.
Röhöghetsz is
_jav.png)
.jpg)
*Amit persze nem magyarázok meg, mert az már gáz lenne. inkább értsd félre azt, amit mondani akarok vele, minthogy én magyarázzam el. Persze vagyok olyan nagy arc, hogy szájbarágjam, ha valaki rákérdez. Akár csak azért is, hogy engem hecceljen... :P ... én ellent mondhatok magamnak, mert ugye én nem vagyok bezárva a saját szabályrendszerembe... :D
Sole, és Askin első beszélgetése
- Sole mester, nem értem én ezt a világot.
- Mit nem értesz belőle, Askin?
- Nem értem az embereket. Nem értem az életet. Nem hiszem, hogy az emberek csak azért jöttek a világra, hogy aztán újabb embereket nemzenek.
- Hiszen ez a világ rendje. Fejtsd ki bővebben, hogy mi az, amit nem tudsz elfogadni.
- Azt nem tudom elfogadni, hogy az egyetlen dolog az életben, amit az ember értékelni tud a szerelem csak azért létezzen, és csak azért izgasson minket, hogy aztán újabb, és újabb utódok jöjjenek létre.
- Te még fiatal vagy, Askin. Megértem, hogy azt gondolod, hogy a szerelem az egyetlen ami fontos az életben. Így hát nem is mondok egyenlőre mást, megpróbálom elmagyarázni, hogy mi az, amit rosszul értelmezel a szerelemmel kapcsolatban.
- Hallgatlak, mester.
- Istenben, hiszel, ugye?
- Természetesen, mester.
- ... És azt is elhiszed, hogy Isten szeretettel teremtette a világot?
- Igen, elhiszem.
- Akkor azt is tudnod kell, hogy Isten olyan dolgokat teremtett, szeretettel amelyek életének értelme, azon felsőbb célok megvalósítása, amit Isten a teremtményei számára kitűzött.
- Isten milyen jogon szól bele abba, hogy nekem mit kell tennem az életemben?
- Látom, dühös vagy, és nem érted meg, amit mondani akartam. Te kérdezed mindezt, te aki vagy. Az, hogy vagy, létezel, egyetlen egy dolog miatt van, az pedig az, hogy Isten úgy akarta, hogy te létrejöjj. Ha te nem lennél, nem született volna meg benned a kérdés, amiért most hozzám fordultál. Ha felfogod azt, hogy a kérdés, amit feltettél, Isten által jött létre ahogyan te magad is , akkor azt is be kell hogy lásd, hogy Istennek köszönheted, hogy létrejöttél, és az összes cél, amit az életben el kell hogy érj, Isten ajándéka. Isten úgy adta neked ezt az ajándékot, hogy meg tudd valósítani, és örömödet leld benne. Mivel Isten hozott létre mindannyiunkat, ő tudja igazán, hogy mi a jó nekünk.
- Nem értem mester, ha Isten annyira tudja, hogy mi a jó nekünk, akkor miért nem adja meg nekünk mindazt. Miért kell nekem azon töprengenem, időről időre, hogy miért vagyok a világon. Miért kell szerelembe esnem. Miért kell kutatnom, keresnem azt, akiben meglelhetem a nyugalmam.
- Mint mondtam, Isten mindent úgy teremtett, hogy azok együtt úgy működhessenek, ahogyan azoknak kell. Te, hogy megtaláld a párodat, újabb, és újabb kisebb célokat tűzöl ki magad elé. Ezzel közelebb kerülsz önmagad, és a világ megértéséhez, a bölcsességhez. Az pedig, hogy a szerelmed beteljesülésének gyümölcse, egy újabb ember lesz, az csak hogy úgy mondjam a kellemes összekapcsolása, a hasznossal. Persze ez a haszon is kellemes, hiszen szeretettel teszed mindazt, amit az új jövevény majd idővel, kettőtök gyümölcseként igényel.
- Értem, mester, de mégsem tudom elfogadni.
- Majd ha megleled azt, akit most kétségek közt keresel, akkor megnyugodhatsz végre, és el tudod majd fogadni mindazt, amit itt elmondtam neked.
- Na de, Sole mester... ez pont olyan, mint amikor a kíváncsi gyerek feltesz egy kérdést, és azt mondják neki, hogy "majd megérted, ha nagy leszel". Ez nekem nem elég, ahogy szegény kisgyereknek sem. Legalább valami kapaszkodót adj, amiben bízhatok, ami segít engem addig, amíg "fel nem növök".
- Én azt tanácsolom, hogy amíg ez el nem jön, próbálj az életbe kapaszkodni.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy a sok kétség, és értetlenség helyett, azok a dolgok éltessenek, amiket ismersz, és szeretsz. Hiszen szeretsz élni.
- Persze.
- Ha szeretsz élni, és szereted a levegőt, a napfényt, a fákat, és az egész világ teremtményeit, akkor van miért felkelned reggel, és van miért tovább lépned a világban.
- Igazad van, mester. Ezzel a gondolattal, az életszeretettel, már kitartó tudok lenni. Köszönöm, hogy elmagyaráztad nekem.
- Nagyon szívesen, Askin. Nyugodtan fordulj hozzám máskor is, ha kérdésed van.
- Köszönöm, Sole mester. Úgy lesz.
- Mit nem értesz belőle, Askin?
- Nem értem az embereket. Nem értem az életet. Nem hiszem, hogy az emberek csak azért jöttek a világra, hogy aztán újabb embereket nemzenek.
- Hiszen ez a világ rendje. Fejtsd ki bővebben, hogy mi az, amit nem tudsz elfogadni.
- Azt nem tudom elfogadni, hogy az egyetlen dolog az életben, amit az ember értékelni tud a szerelem csak azért létezzen, és csak azért izgasson minket, hogy aztán újabb, és újabb utódok jöjjenek létre.
- Te még fiatal vagy, Askin. Megértem, hogy azt gondolod, hogy a szerelem az egyetlen ami fontos az életben. Így hát nem is mondok egyenlőre mást, megpróbálom elmagyarázni, hogy mi az, amit rosszul értelmezel a szerelemmel kapcsolatban.
- Hallgatlak, mester.
- Istenben, hiszel, ugye?
- Természetesen, mester.
- ... És azt is elhiszed, hogy Isten szeretettel teremtette a világot?
- Igen, elhiszem.
- Akkor azt is tudnod kell, hogy Isten olyan dolgokat teremtett, szeretettel amelyek életének értelme, azon felsőbb célok megvalósítása, amit Isten a teremtményei számára kitűzött.
- Isten milyen jogon szól bele abba, hogy nekem mit kell tennem az életemben?
- Látom, dühös vagy, és nem érted meg, amit mondani akartam. Te kérdezed mindezt, te aki vagy. Az, hogy vagy, létezel, egyetlen egy dolog miatt van, az pedig az, hogy Isten úgy akarta, hogy te létrejöjj. Ha te nem lennél, nem született volna meg benned a kérdés, amiért most hozzám fordultál. Ha felfogod azt, hogy a kérdés, amit feltettél, Isten által jött létre ahogyan te magad is , akkor azt is be kell hogy lásd, hogy Istennek köszönheted, hogy létrejöttél, és az összes cél, amit az életben el kell hogy érj, Isten ajándéka. Isten úgy adta neked ezt az ajándékot, hogy meg tudd valósítani, és örömödet leld benne. Mivel Isten hozott létre mindannyiunkat, ő tudja igazán, hogy mi a jó nekünk.
- Nem értem mester, ha Isten annyira tudja, hogy mi a jó nekünk, akkor miért nem adja meg nekünk mindazt. Miért kell nekem azon töprengenem, időről időre, hogy miért vagyok a világon. Miért kell szerelembe esnem. Miért kell kutatnom, keresnem azt, akiben meglelhetem a nyugalmam.
- Mint mondtam, Isten mindent úgy teremtett, hogy azok együtt úgy működhessenek, ahogyan azoknak kell. Te, hogy megtaláld a párodat, újabb, és újabb kisebb célokat tűzöl ki magad elé. Ezzel közelebb kerülsz önmagad, és a világ megértéséhez, a bölcsességhez. Az pedig, hogy a szerelmed beteljesülésének gyümölcse, egy újabb ember lesz, az csak hogy úgy mondjam a kellemes összekapcsolása, a hasznossal. Persze ez a haszon is kellemes, hiszen szeretettel teszed mindazt, amit az új jövevény majd idővel, kettőtök gyümölcseként igényel.
- Értem, mester, de mégsem tudom elfogadni.
- Majd ha megleled azt, akit most kétségek közt keresel, akkor megnyugodhatsz végre, és el tudod majd fogadni mindazt, amit itt elmondtam neked.
- Na de, Sole mester... ez pont olyan, mint amikor a kíváncsi gyerek feltesz egy kérdést, és azt mondják neki, hogy "majd megérted, ha nagy leszel". Ez nekem nem elég, ahogy szegény kisgyereknek sem. Legalább valami kapaszkodót adj, amiben bízhatok, ami segít engem addig, amíg "fel nem növök".
- Én azt tanácsolom, hogy amíg ez el nem jön, próbálj az életbe kapaszkodni.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy a sok kétség, és értetlenség helyett, azok a dolgok éltessenek, amiket ismersz, és szeretsz. Hiszen szeretsz élni.
- Persze.
- Ha szeretsz élni, és szereted a levegőt, a napfényt, a fákat, és az egész világ teremtményeit, akkor van miért felkelned reggel, és van miért tovább lépned a világban.
- Igazad van, mester. Ezzel a gondolattal, az életszeretettel, már kitartó tudok lenni. Köszönöm, hogy elmagyaráztad nekem.
- Nagyon szívesen, Askin. Nyugodtan fordulj hozzám máskor is, ha kérdésed van.
- Köszönöm, Sole mester. Úgy lesz.
Magas plafon
Amikor először láttam a képet (kb fele ekkorában), azt hittem, hogy ez egy kísérleti labor, vagy egy egyetemi terem. Az üvegekről azt véltem, hogy könyvek a napsütötte polcon. A magas plafon, és a beáradónak tűnő fény, az emberek kommunikatív proxemikája (helyzete) felém a tudásvágy, és a tudás megtalálásának állapotát tükrözi. (A tükrözi szót szabad használni? Vajon Jákfalvi tanárnő mit szólna hozzá...?)Annyira nem fantasztikus kép, de az a felfedezés (megtévesztés) tetszik benne, amit leírtam.
Fényművek
Elkészült egy újabb büszkeségem.
... igen, most weboldal dizájnról van szó ... :)
klikk http://fenymuvek.try.hu
... igen, most weboldal dizájnról van szó ... :)
klikk http://fenymuvek.try.hu
József Attila
Óh szív! Nyugodj! Fegyverben réved fönn a téli ég,/József Attila - 1928 vége/
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
/Ágnes Vanilla - Óh szív Nyugodj/
Üveggyöngynek köszönöm a felfedezést.
0
Jó
Jó ismerni, és tudni dolgokat
jó, hogy van amiben jó vagyok, és amit úgy tudok, ahogyan azt rajtam kívül senki más
jó futni, és jó érezni, hogy suhanok, és úgy lélegzem, ahogy eddig még soha, jó úgy megállni futás után, hogy nem lihegek, és nem purcanok ki... és ez nem elsősorban fizikai erőnlét kérdése, hanem a technikájé, amivel veszem a levegőt...
jó élni
jó a közhelyeket úgy megélni, hogy az számomra jelentőséggel bír, és elveszti a közhely önmagát. ... persze mégis érzem, hogy valahol k.hely marad, de ... szóval értitek
... az meg hogy itt (az előző bejegyzéseimben) tobzódok a férfiasságom parlagon fekvő energiáiban... meg csak természetes... :) ez is jó, és szép, és meg akarom osztani valakivel. mindenkivel (ha nem mondhatod el senkinek, hát elmondod mindenkinek), vagy egy valakivel.
és ahogy az örök igazság szól... ALL YOU NEED IS LOVE
jó, hogy van amiben jó vagyok, és amit úgy tudok, ahogyan azt rajtam kívül senki más
jó futni, és jó érezni, hogy suhanok, és úgy lélegzem, ahogy eddig még soha, jó úgy megállni futás után, hogy nem lihegek, és nem purcanok ki... és ez nem elsősorban fizikai erőnlét kérdése, hanem a technikájé, amivel veszem a levegőt...
jó élni
jó a közhelyeket úgy megélni, hogy az számomra jelentőséggel bír, és elveszti a közhely önmagát. ... persze mégis érzem, hogy valahol k.hely marad, de ... szóval értitek
... az meg hogy itt (az előző bejegyzéseimben) tobzódok a férfiasságom parlagon fekvő energiáiban... meg csak természetes... :) ez is jó, és szép, és meg akarom osztani valakivel. mindenkivel (ha nem mondhatod el senkinek, hát elmondod mindenkinek), vagy egy valakivel.
és ahogy az örök igazság szól... ALL YOU NEED IS LOVE
Csak azért is...
Az olyan jó, amikor megszólal egy nő hangja, és búgja, súgja a bármit.
Imádom ezt a számot.
Küldöm mindenkinek. ;)
Képek
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Szép hely a Margit sziget. Szép a pázsit. Szépek a pillanatok az életben.Az utolsó képen egy idegen ül, és azt a lányt sem ismerem...
Természetesen a lány miatt fényképeztem.
Irigy vagyok, Stipistopi...
Amúgy biztos mindenki tudja, hogy szerelmes vagyok... persze minden lányba más arányban.
... ja és ha valakinek a személyiségi jogát sértem ... :) szorri
. . . .
g y e r e k n e k j á t é k
f i a t a l n a k s z e r e l e m
f e l n ő t t n e k s z a b a d s á g
i d ő s n e k k e g y e l e m
gussing.jpg)
Mondja, Major ... bízhatok magában?
Szeretek utazni. Jó csak itt ülni, és figyelni, ahogy suhan a táj. Közben a gondolatok úgy jönnek, mennek mint a lámpaoszlopok, vagy a házak.
Olyan simán halad ez a vonat, hihetetlen. Sokkal gyorsabb, mint akármelyik vonat, amin eddig ültem. Nem csak gyorsabb, hanem azt sem érzem, hogy a síneken halad, csak a suhanást érezni. Már-már félelmetes is.
Miután megérkeztem, egy kis gömb lebegve mutatta, hogy kövessem. Én a székben ülve lebegtem utána. Most úgy érzem, mintha nem is vonattal jöttünk volna, hanem repülővel. Atya világ, nagyon magasan lebegek ebben a székben, legalább 20 emelet magasan.
A gömb a fodrászhoz hozott.
- Jó napot, Máté, örülök hogy újra látom. Az édesanyja meghagyta, hogy tegyem rendbe a frizuráját. - szólalt meg a fodrász
- Rendben. Nem tudja, ennek a gömbnek továbbra is engem kell kísérnie, vagy csak a vonattól hozott el idáig?
Erre a kis gömb a fodrász helyett válaszolt. Nemlegesen jobbra-balra csóválta a "fejét", majd ahogy jött, azon nyomban vissza is fordult. Furcsa szerzet.
- Jöjjön, üljön át a fodrász székbe. Vigyázzon mikor áthuppan, mert nem ön lenne az első, akinek nem sikerül elsőre, és lezuhanna.
Nagyszerű, itt 20 emelet magasan lebegve üljek át egy másik lebegő székbe... és mi van, ha lezuhanok? A fodrász azt mondta, hogy "nem sikerül elsőre"... mi van ha lezuhanok? Utána újra próbálhatom? Nem halok meg? ... Na mindegy. Végül is sikerült. Már a fodrász székében vagyok.
- Az édesanyja már várja a palotában. Onnan üzente, hogy tegyem rendbe a frizuráját.
A palotában? Miféle palotában? Nem mondok ennek a fodrásznak semmit, még azt hiszi, meghibbantam. Jó... legyen a palota...
Miközben a fodrász a hajamat birizgálja... mintha nem is csinálna vele semmit. Nem vág bele a hajamba? Mindegy, nem érdekel. Végül is fodrász, ő tudja. ... Most jut eszembe, ahogy jöttünk a vonattal, láttam, hogy nincsenek plázák. Mindegyiket lerombolták. Én nem értem, olyan fura ez az egész világ.
- Mondjra, Major ... bízhatok magában? - kérdeztem, és bele néztem a fodrász szemébe. Azt éreztem, hogy neki bármit elmondhatok, mintha az emberek ebben a világban nem hazudnának egymásnak. Mintha minden ember jó lenne, és megbízható.
- Mondja, Major, miért nincsenek plázák? Mindegyik helyén csak a kopár föld van.
- Azt hiszem, ezt a szüleiddel kellene megbeszélned. - válaszolt a fodrász.
A szüleim? nekem csak az anyám van. Miről beszél ez az ember? Amúgy meg honnan a csudából tudom, hogy ezt az alakot Major-nak hívják?
Azt hiszem, most már ideje hazamennem.
Nem is tudom igazán, hogy merre jöttem, rövid időn belül ide találtam a palotához. Ez tényleg hatalmas. Ebben lakunk mi? Valóban úgy érzem, mintha haza értem volna, azonban mégis idegen egy picit. Mégis tudom, mi merre van, a trónterembe lépve anyám, és apám fogad. Mit keres ez a két ember egymás mellett? Anyám nem túlsúlyos, és apám meg... nem is tudom mit keres itt, hiszen tavaly nyáron öngyilkos lett.
- Ülj le, fiam. - szólalt meg anyám - Beszédünk van veled. Hallottuk, hogy a fodrásznál milyen kérdéseket tettél fel. Kifejtenéd nekünk pontosan, hogy mit akartál megtudni?
- Azt kérdeztem a fodrásztól, hogy miért nincsenek plázák? Mindegyik helyén csak a kopár föld van, mintha nemrég rombolták volna le őket. Azt sem értem, hogy az a vonat miért ment háromszor gyorsabban, mint amin eddig ültem, ráadásul hangtalanul, csak úgy suhant. Sosem voltam még ilyen vonaton. Mit keres Magyarországon egy ilyen szuper vonat? Azt sem értem, hogy mi ez a repülés dolog, hogy repülve közlekedünk... és amikor a földön lépek is, akárcsak most, lépek ugyan, mégis csak azt érzem, mintha lebegnék. Azt sem értem, hogy ti mit kerestek egymás mellett. Miért van itt az apám, és miért lakunk egy palotában. Nagyon furcsa nekem ez a világ, minden olyan különös, és mégis ismerős egyszerre. Nem értem én ezt, mondjátok el, hogy mi folyik itt!
... Erre anyám, és apám összenéztek, úgy éreztem, hogy szeretik egymást, mintha szerelmesek lennének. Olyan, mintha tekintés útján kommunikálnának egymással. Istenem... mi ez az egész. Az emberek tudnak egymással beszéd nélkül is kommunikálni? Talán csak azzal beszélnek hangosan, akivel nyomatékosabban akarnak közölni valamit...
- Elérkezett az idő, - szólalt meg anyám - hogy megszerezd azt az ősi tudást, amit mi. Tudnod kell, hogy a gyerekkor küszöbét átlépve mindenki keresztül megy azon, amin most te. Mi konkrét válaszokat nem adhatunk a kérdéseidre, de megerősítünk abban, hogy jó úton jársz. Nem kell félned semmitől, csak folytasd a keresést.
... Nem szóltam semmit. Tudtam, hogy nem is kellenek szavak, a tekintetemmel megköszöntem anyámnak, és apámnak a gondoskodást, és hogy megnyugtattak engem. Azt hiszem, vissza kell mennem arra a vonatra.
Az állomáshoz vezető úton csak átadtam magam az érzéseimnek. A gondolatok érzések formájában áramoltak át rajtam, mintha hullámok közt suhannék. Még mindíg ismeretlen volt a környezet, ami körül vett, de belül tudtam, hogy jó irányba megyek.
Még ott állt a vonat, amivel érkeztem. Visszaszálltam a vagonba, és kerestem magamnak egy ülőhelyet. Mindent látni akarok a vissza úton, szeretem nézni, ahogy a táj változik, és azt, ahogy a gondolatok, mint érzések hullámként suhannak át rajtam, nyomot hagyva bennem.
Egyszer csak Major belépett ugyanebbe a vagonba. Leült velem szembe.
- Tudod, fiú - szólalt meg - ez a vonat nem szokott az ellenkező irányba menni. Ez vonat mindíg csak hozza az utasokat, de sohasem viszi őket. Most mégis visszafordul. A te kedvedért.
- És maga kicsoda? Honnan tudom, hogy magát Majornak hívják? Miért ilyen rendes velem? Úgy érzem, mintha maga lenne a mentorom, vagy ilyesmi.
... Erre nem válaszolt semmit. Csak ült előttem némán, és nézett rám megértő szemekkel. Nem is próbáltam újra feltenni a kérdést, tudtam hogy felesleges.
A vonat elindult visszafelé.
Olyan simán halad ez a vonat, hihetetlen. Sokkal gyorsabb, mint akármelyik vonat, amin eddig ültem. Nem csak gyorsabb, hanem azt sem érzem, hogy a síneken halad, csak a suhanást érezni. Már-már félelmetes is.
Miután megérkeztem, egy kis gömb lebegve mutatta, hogy kövessem. Én a székben ülve lebegtem utána. Most úgy érzem, mintha nem is vonattal jöttünk volna, hanem repülővel. Atya világ, nagyon magasan lebegek ebben a székben, legalább 20 emelet magasan.
A gömb a fodrászhoz hozott.
- Jó napot, Máté, örülök hogy újra látom. Az édesanyja meghagyta, hogy tegyem rendbe a frizuráját. - szólalt meg a fodrász
- Rendben. Nem tudja, ennek a gömbnek továbbra is engem kell kísérnie, vagy csak a vonattól hozott el idáig?
Erre a kis gömb a fodrász helyett válaszolt. Nemlegesen jobbra-balra csóválta a "fejét", majd ahogy jött, azon nyomban vissza is fordult. Furcsa szerzet.
- Jöjjön, üljön át a fodrász székbe. Vigyázzon mikor áthuppan, mert nem ön lenne az első, akinek nem sikerül elsőre, és lezuhanna.
Nagyszerű, itt 20 emelet magasan lebegve üljek át egy másik lebegő székbe... és mi van, ha lezuhanok? A fodrász azt mondta, hogy "nem sikerül elsőre"... mi van ha lezuhanok? Utána újra próbálhatom? Nem halok meg? ... Na mindegy. Végül is sikerült. Már a fodrász székében vagyok.
- Az édesanyja már várja a palotában. Onnan üzente, hogy tegyem rendbe a frizuráját.
A palotában? Miféle palotában? Nem mondok ennek a fodrásznak semmit, még azt hiszi, meghibbantam. Jó... legyen a palota...
Miközben a fodrász a hajamat birizgálja... mintha nem is csinálna vele semmit. Nem vág bele a hajamba? Mindegy, nem érdekel. Végül is fodrász, ő tudja. ... Most jut eszembe, ahogy jöttünk a vonattal, láttam, hogy nincsenek plázák. Mindegyiket lerombolták. Én nem értem, olyan fura ez az egész világ.
- Mondjra, Major ... bízhatok magában? - kérdeztem, és bele néztem a fodrász szemébe. Azt éreztem, hogy neki bármit elmondhatok, mintha az emberek ebben a világban nem hazudnának egymásnak. Mintha minden ember jó lenne, és megbízható.
- Mondja, Major, miért nincsenek plázák? Mindegyik helyén csak a kopár föld van.
- Azt hiszem, ezt a szüleiddel kellene megbeszélned. - válaszolt a fodrász.
A szüleim? nekem csak az anyám van. Miről beszél ez az ember? Amúgy meg honnan a csudából tudom, hogy ezt az alakot Major-nak hívják?
Azt hiszem, most már ideje hazamennem.
Nem is tudom igazán, hogy merre jöttem, rövid időn belül ide találtam a palotához. Ez tényleg hatalmas. Ebben lakunk mi? Valóban úgy érzem, mintha haza értem volna, azonban mégis idegen egy picit. Mégis tudom, mi merre van, a trónterembe lépve anyám, és apám fogad. Mit keres ez a két ember egymás mellett? Anyám nem túlsúlyos, és apám meg... nem is tudom mit keres itt, hiszen tavaly nyáron öngyilkos lett.
- Ülj le, fiam. - szólalt meg anyám - Beszédünk van veled. Hallottuk, hogy a fodrásznál milyen kérdéseket tettél fel. Kifejtenéd nekünk pontosan, hogy mit akartál megtudni?
- Azt kérdeztem a fodrásztól, hogy miért nincsenek plázák? Mindegyik helyén csak a kopár föld van, mintha nemrég rombolták volna le őket. Azt sem értem, hogy az a vonat miért ment háromszor gyorsabban, mint amin eddig ültem, ráadásul hangtalanul, csak úgy suhant. Sosem voltam még ilyen vonaton. Mit keres Magyarországon egy ilyen szuper vonat? Azt sem értem, hogy mi ez a repülés dolog, hogy repülve közlekedünk... és amikor a földön lépek is, akárcsak most, lépek ugyan, mégis csak azt érzem, mintha lebegnék. Azt sem értem, hogy ti mit kerestek egymás mellett. Miért van itt az apám, és miért lakunk egy palotában. Nagyon furcsa nekem ez a világ, minden olyan különös, és mégis ismerős egyszerre. Nem értem én ezt, mondjátok el, hogy mi folyik itt!
... Erre anyám, és apám összenéztek, úgy éreztem, hogy szeretik egymást, mintha szerelmesek lennének. Olyan, mintha tekintés útján kommunikálnának egymással. Istenem... mi ez az egész. Az emberek tudnak egymással beszéd nélkül is kommunikálni? Talán csak azzal beszélnek hangosan, akivel nyomatékosabban akarnak közölni valamit...
- Elérkezett az idő, - szólalt meg anyám - hogy megszerezd azt az ősi tudást, amit mi. Tudnod kell, hogy a gyerekkor küszöbét átlépve mindenki keresztül megy azon, amin most te. Mi konkrét válaszokat nem adhatunk a kérdéseidre, de megerősítünk abban, hogy jó úton jársz. Nem kell félned semmitől, csak folytasd a keresést.
... Nem szóltam semmit. Tudtam, hogy nem is kellenek szavak, a tekintetemmel megköszöntem anyámnak, és apámnak a gondoskodást, és hogy megnyugtattak engem. Azt hiszem, vissza kell mennem arra a vonatra.
Az állomáshoz vezető úton csak átadtam magam az érzéseimnek. A gondolatok érzések formájában áramoltak át rajtam, mintha hullámok közt suhannék. Még mindíg ismeretlen volt a környezet, ami körül vett, de belül tudtam, hogy jó irányba megyek.
Még ott állt a vonat, amivel érkeztem. Visszaszálltam a vagonba, és kerestem magamnak egy ülőhelyet. Mindent látni akarok a vissza úton, szeretem nézni, ahogy a táj változik, és azt, ahogy a gondolatok, mint érzések hullámként suhannak át rajtam, nyomot hagyva bennem.
Egyszer csak Major belépett ugyanebbe a vagonba. Leült velem szembe.
- Tudod, fiú - szólalt meg - ez a vonat nem szokott az ellenkező irányba menni. Ez vonat mindíg csak hozza az utasokat, de sohasem viszi őket. Most mégis visszafordul. A te kedvedért.
- És maga kicsoda? Honnan tudom, hogy magát Majornak hívják? Miért ilyen rendes velem? Úgy érzem, mintha maga lenne a mentorom, vagy ilyesmi.
... Erre nem válaszolt semmit. Csak ült előttem némán, és nézett rám megértő szemekkel. Nem is próbáltam újra feltenni a kérdést, tudtam hogy felesleges.
A vonat elindult visszafelé.