E nagy világ közepében állt egy kis falu
A faluban sok ifjú, és néhány nagy korú
Körülötte sűrű erdő, villózó szemek
Éjjelente egy-egy őrszem utánuk lesett
A faluban élt egy ifjú, szellemes legény
Férfikorba lépett éppen, nem volt túl serény
A törzs vezére úgy gondolta egyre jó lehet
"Eme éjjel ő őrködjön mély álmunk felett!"
Asszony, gyerek bizodalma ifjú hősünkben
Az ő szívében gyümölcsszínes öröm ünnep
Lelkesedve járta éjjel a falu határát
Riasztó képzelettől ő bíz meg nem hátrált
Hosszú volt az éjszaka, s a szunnyadók felett
Unalmasan ásított egy csillag tekintet
Ifjú hősünk figyelme nem lankadhat tovább
Úgy gondolta felriaszt most minden ostobát
"Farkas jár itt ébredjetek, gyúljon fáklyaláng!
Asszony, gyermek bújjatok el, szörnyek lesnek ránk!"
Gyűl a férfi mind körébe, "Merre láttad Azt?"
Les körül a sok vadász, a szörnynek ártsanak
Pirkadatig űztek ők egy ártó szellemet
Kifáradtak, nem tudták "A farkas hol lehet?"
Vörös szemmel lábuk járva haza tértek ők
Mind hiába üres kézzel nem lesz pihenő
Nyugtuk aznap nem maradt, hisz dolgozni is kell
Ki kézműves, gazda ember, jószágért felel
Ilyen hosszú napjuk nekik nagyon régen volt
Csak egy legény aludt mélyen, szunnyadt és horkolt
Eljött a várva várt éj, a dolgos emberek
Végre nyugovóra térnek, egynek nem lehet
"Ifjú hős, a nép reménye, védd meg a falut!"
A törzs vezére így szólt, majd aludni vonult.
Hűvös éjjel, friss levegő, éber tekintet
Tiszta égbolt, felhő sincs a mély alvók felett.
Lassan telik, csend az óra, egér motoszkál
Az ifjú gondolata álmos, tovább ő nem vár
"Farkas jár itt ébredjetek, gyúljon fáklyaláng!
Ha elragad a szörny majd minket, mind a mi hibánk!"
Álmatagon, bódultan hát fegyvert fognak ők
A férfak be az erdőbe, s aggódnak a nők.
Sötét erdő, s rémálmokat tartogat az árny
Óvatos léptek alatt is megroppan az ág
Járva járnak minden ösvényt, járatlan utat
Rezzen a lomb, súg a szél, de rémnek nincs nyoma
Pirkadatra hazaértek, elcsigázva mind
Dolgozni kell, itt a napfény, tilos aludni
Bárány felhők gyűlnek délben, megenyhül a nap
Fáradt munkás, dolgos kezek csendben ringanak
Eljött végre, itt a szent éj, álmuk vánkosát
Ne zavarja meg az éjjel semmi törött ág
A törzs vezére annyit mondott, híva a fiút:
"Jól figyelj, de hiába ne verd föl a falut!"
Kormos éjjel, mit se látni, szunnyad most a táj
Ifjú legény lankadt lábbal egy helyben járkál
Nem lenne tán íly fáradt ha elmúlt éjszaka
Meg azelőtt nem kiált és győz az ész szava
Sűrű lombkoronák között gyűl a sok felleg
Csak egy foltban tiszta az ég, ég a Hold, kerek
Nem éber már, hősünk szunnyad, gyilkos most a csend
Szürke árnyak mögött villan néhány apró szem
Motoszkálnak, futnak morgón, ébred a fiú
Rémek jöttek falujába, nincsen most kiút
Remeg szája, fáj a válla, elaludta tán
Nem alhat már, veszély les rá, így hát ordibál:
"Farkas jár itt ébredjetek, gyúljon fáklyaláng!
Vérmes árnyak jöttek közénk! Veszély! Támadás!"
Torka szakad, kiált míg tud, nincs válasz sehol
Falva szunnyad, szunnyad ő is, telve a gyomor.
Pirkadatra lassan nyúlik, nyújtózik a kéz.
A farkas falka elvonult, nincsen már veszély.
Páni sikoly töri meg a hajnal halk szavát:
"Ébredjetek, nagy baj történt, farkas támadt ránk!"
Kopott csont, cafatos hús a porban szerteszét
Rémült falu népe gyűl a maradvány köré
A törzs vezére szólva bírván annyit mondott csak:
"Készítsetek koporsót és készüljön a pap!"
Ifjú férfi, figyelj most jól, véssed agyadba!
Ne kiálts, ha nem muszáj, mert meghalsz ostoba!
A farkast kiáltó fiú így lett legenda
Megtörtént, ha nem hiszed hát járj csak utána.
/ 2011. október 21. /