Csavarok

Füledbe mászó csavarok,
mint fém férgek rágják maguk
vadalmává dermedt elmédbe.
Míg a természet tavasz tüzén
sütögeti enyhén véres,
szív alakú pecsenyéd.
S te éhezel ha
hússzagot áraszt
szemeid démoni tükre,
utca hírű könnyű
könnyű kurvák
langy keblébe nézve.
Őssé nevelt költőidet
keresztre verte
a tévé elektromos szmogja,
s hogy rátalálj
(te üres agyú),
a retro divat hozta.
Döntéseid öntik ki
azt a tiszta fémet,
mely forgó tárba téve
csavarként eltéved.
Keresni füleket,
szívekbe mártódva
repeszt majd szilánkká,
padlókon táncolna
csend szárnyú idegen,
sötét gúnyák rabja,
kányatoll fejdísze,
végzet a kalapja.
Kopog ha nem hallod,
köszön is,
hiába.
Üvegszemmel játszik,
nincs kezét kitárja.

[ Megjelent: Vár Ucca Műhely 29. 2010 / 2 ]