Lilaköd


A férfi keze zsebre dugva
Kabát, kalap, hosszú nadrág
Ő bizony azt meg nem unja
Bár az orráig se lát

A nő kezei fáznak, némák
Fejfedőnek hosszú haj, sál
Ő elmereng hogyha sétál
Vajon miért nem lép tovább?

És a kezek táncot járnak
Cetliket szór most a szél
A föld ráírta hogy a bánat
Itt csak lehullásig él

Kéz a kézben, nyugva fekvő
Fehér köd se száll tovább
Járja útját mind a kettő
Bár az orráig se lát

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

La Vía Láctea y Andrómeda

Sophia a toronyban

Kifújom a füstöt 3.