K.M. Joe

Mások is álmodják, hogy hősök? Mert én szoktam.
Pár napja azt álmodtam, hogy egy katonai táborban, épületek közt találtam magam. A képességeim megint csak olyanok voltak, mint pár előző álmomban. A fizikai erőm nagy, de természetes. Bármilyen falra képes vagyok felmászni, egyik épületről a másikra mászni, pár méteres távolságokat átugrani a levegőben. Így amolyan pókszerűen menni, amerre csak van kézzel fogható környezet. Ezért nem tud elkapni senki, hiába üldöznek, mert nem tudnak utánam jönni. Tudom, hogy célom van itt.
Elindultam keresni a társamat. Tudom, hogy fogságban esett valahol. A katonai létesítmények közt kerestem a helyet, ahol fogva tarthatják. Észre vettem kb a második emeleten egy osztálytermet, ahol 7-8 éves gyerekek ültek. Kivettem az egyik ablakot, és megtudtam az ott ülő fiútól, hogy van egy másik fiú, akinek az apukáját fogva tartják. Németül beszéltünk, mert én is egy idegen német tiszt vagyok, és a kisfiú is onnan jött, azzal a társával együtt, akiről beszélt. Bejutottam a terembe, és az épület többi részébe. Kiderült, hogy én vagyok, az, akiről kis barátom beszélt, ugyanis én menekültem meg a fogságból, és a társamról semmit sem tudott a fiú. Szóval van egy fiam itt. Megkeresem.
Itt van vége az álomnak. :) Jöhet bárki. Én készen állok.