Kifújom a füstöt 3.

Nyissátok ki a füzetet. Írjátok fel az óra címét. Ezerkilencszáznyolc, a Monarchia bekebelezi Boszniát és Hercegovinát. A füzet szélére firkálok. Két, szép kerek mell. Ilyen még a valóságban sincs. Próbálom betartani a természetes arányokat, de nem ismerem. Ahhoz egy valódi modell kellene. Kínai manga figura lesz belőle. Vékony csípő, keskeny, csámpás lábak és óriási csillogó szem. A legnagyobb gondot a puncijára fordítom. Ne legyen se túl hosszú a vágás, se túl rövid. Szőr nélkül úgy néz ki, mint egy műanyag játék. Úgyhogy kap egy kis szakállat. A tartományok közigazgatását a közös pénzügyminisztériumnak rendelték alá. Árnyékolom is. Teljesen valóságosnak néz ki. Mindjárt kilép a füzetemből és hastáncot lejt az egész osztály szeme láttára. De hát ezt így nem lehet. Vékony tüllszoknyába öltöztetem. Selymes, átlátszó anyagba. Így még izgatóbb. A háttérben a Nagy-Magyarország térképe. Mindenki őt bámulja. A srácok csorgatják a nyálukat. A lányok irigykednek. Minden mozdulatnál megvillan a csípő és a mell. A tanár torokhangon énekel. Valami ősi és titkos nyelven, amit mindannyian értünk és egyszerre ringunk vele. Valaki kopog. Belép az ajtón. Csókolom, az Szőllősi igazgató úr küldött, hogy szedjem össze az színjátszó csoportot, mert rendkívüli próbánk lesz. Az Eszter. Szép jó napot kívánok kedves hölgy. Ez teljesen meghibbant. A Lázárra lenne mindenképpen szükségünk, tudná nélkülözni az óra hátralévő részében? Hát nem tudom, hogy fogjuk túlélni nélküle, de valahogy csak kibírjuk. Na, szedje a holmiját és távozzon. Te teljesen hülye vagy? Színjátszóba? Én? Most mi van? Örülj, hogy nem kell odabent rohadnod. Ennyire azért ne örülj nekem. A francba. Úgy áll a farkam, mint a zászló. Így korzóztam végig a teremben? Jobb is, ha lelépünk. Most mit röhögsz? Jól van, föláll. És akkor mi van? Teljesen természetes dolog. Hallottál már a péniszirigységről? Az meg mi a tököm? Na hát ez az. Hogy neked nincs tököd. És ez zavar. Ugyan már, ez hülyeség. Na persze. Kíváncsi vagyok hogy Freud bácsi mit szólna az álláspontodhoz. Hagyjuk már ezt a marhaságot. Ilyenkor meg hagyjuk. Mert nincs egy jó ellenérved. Hova megyünk? Nincs kedvem megint a Pingvinnel bájologni. Hát akkor? Kimászunk a tesi terem mögött. Én arra nem megyek. Akkor hol menjünk ki? A kolesz portáján. Na az a banya biztos hogy nem enged ki minket. Nyugodj meg, csak szépen nézünk rá és már kint is vagyunk. Hova, hova fiatalok? Merre lesz a séta? A köcsög Müller. Megállít minket a B épület előtt. Hogy száradna le a mája. A tanár úr megkért, hogy vigyünk neki krétát. És ehhez két ember kell? És térképet. Nincs térkép az osztályban? Nincsen, mert ellopták. Ki lopta el? Nem tudjuk. Bocsánat, sietünk. De maguk nem is egy osztályba járnak! Csukd már be az ajtót. Vissza kéne menni. Jaj, ne legyél már ilyen puha pöcs. Nem vagyok. Ezt inkább hagyjuk. Csókolom, legyen szíves kiengedni, az édesanyám vár a parkolóban, utánam hozta a tesicuccomat, mert otthon hagytam. Csak kilépek és már jövök is vissza. Jól van, de siessen. Hé, maga hova megy? Jöjjenek vissza! Rohanunk. Inunk szakadtából. Még életemben sosem futottam így. Menekülünk, mint a börtönszökevények. Minden izmom megfeszül. Nyelem a levegőt. Egymás mellet rohanunk. Még egy sarok. Kiköpöm a tüdőmet. Menjél, menjél, menjél! Futunk tovább. Jól van, most már elég lesz. Még egy sarok. Baszki. Álljunk már meg. Köhögök. Ő is. Tiszta nyuggerek vagyunk. Zihálok, mint az állat. Egymásra nézünk és kitör belőlünk a nevetés. Ez marha jó. Na húzzunk a francba. Nem sietünk sehova. Csak sétálunk a városban. Ragyog a nap. Friss tavaszi idő van. Most nem fogja meg a kezem. Rágyújt. Kérsz? Bond? Inkább nem. Mélyre szívja a füstöt. Köhög. Aztán legyűri. Erősebb a füstnél. Én is rágyújtok. Együtt szívjuk. Ránézek. Olyan az arca, mint egy modellnek. Le kellene rajzolni. Rám mosolyog. Elfordulok. Jó napot, Guszti bá'! A város csövese. Mocskos és alkoholista. De mindenki ismeri. Folyton vigyorog. Alig van pár foga. A sétáló utca még mindig romokban áll. Ezer éve építik. Nem lesz ebből semmi. A kórházhoz érünk. A sürgősségin most még többen vannak. Lift. Második. Kétszáztizennégyes szoba. Üres. Biztosan átvitték egy másik kórterembe. Jó napot, elnézést! A kétszáztizennégyesben volt egy fekvő beteg. Ismertétek őt? Ismertük? Mi történt? Elhunyt. Reggel. Micsoda? A Gyökér? Györök Sándor? Biztos hogy ő volt? Az nem lehet. A barátotok volt? Fogadjátok őszinte részvétem. Elnézést kérek, de most mennem kell. A Gyökér. Meghalt a Gyökér. Leültem. Ő is, és átölelt. Hosszú percekig ültünk ott. Némán. Otthon Anyám, mintha minden rendben lenne. Mi történt a suliban? Semmi. Semmi nem történt. A suliban nem történt semmi. Magamra zártam az ajtót. Elővettem a füzetemet és elkezdtem radírozni.