La Vía Láctea y Andrómeda

La Vía Láctea y Andrómeda

Dos universos giran,
cerca el uno del otro.
En medida humana,
terriblemente lejos.

Andrómeda se acerca,
quisiera absorberme, hacerse uno.
Pero la Vía Láctea, por desgracia,
ni siquiera sabe lo que quiere.

El remolino es bueno,
encontrarse es difícil.
Aunque sería suficiente
unos cinco mil millones de años.

Pero por las distancias
entre las estrellas,
es muy pequeña la probabilidad
del choque real.

El roce es una ilusión,
un recuerdo que no existe.
Nuestros núcleos nunca
llegarán a unirse.

Queda la belleza
que lo llena todo.

Tejút és az Androméda

Két univerzum örvénylik.
Egymáshoz közel.
Emberi léptékkel
Mégis iszonyat távol.

Androméda közelít,
Magába szívna, eggyé válna.
De a Tejút sajnos
Azt sem tudja mit akar.

Örvénylés jó,
Találkozni nehéz.
Bár elég lenne rá
Öt milliárd év.

De a csillagok közti
Távolságok miatt
Nagyon kicsi az esélye
A tényleges ütközésnek.

Az érintés is illúzió,
Nem létező emlék.
Sejtmagjaink sosem
Válnak eggyé.

Marad a mindent
betöltő szépség.