Kifújom a füstöt 1.

Ezt megszívtam. Csak helyeseltem. Közben egy szót sem szóltam. Csak bámultam a földet. A talpam alatt fekete csíkok éktelenkedtek. A linóleum ezer éves. Gyűlölöm ezt a helyet. Meg kellene tőle szabadulni. Mondjuk, őrült diákok felrobbanthatnák. De ezek akkor is kitalálnának valamit, amivel megnehezítik az életemet. Tuti. Szóval csak bólogattam, mint az amerikai filmekben az autó szélvédőjén azok a béna kutyák. Rám nézett Feri bá, a rendezetlen, nikotintól barna bajusza alól végezetül csak ennyit mondott: "Csalódtam benned." Persze. Nem halt meg senki. Most ez ilyen nagy ügy? Mintha más diákok nem csinálnának ilyen vagy még ilyenebb akciókat. Kitört az a hülye ablak? Kit érdekel? A Gyökér pont alatta járt esőtáncot, amiről persze megint nem én tehetek. Még szerencse, hogy az esőtáncot csukott szemmel kell járni, mint a bennszülötteknél. A végtelenített dobszó közös utazásra szólítja ilyenkor a törzs tagjait. Közös révüléssel az ősanya hívó szavára közös orgiába kezdenek. Mert ezek így szokták. Mi pedig csak ülünk itt a geciben. A semmi közepén. Rohadt nagy beton falak között. Jól van most meg söpörhetem össze ezt a rakás üvegszilánkot. Odajön hozzám a Gyökér. Kimegyünk a dohányzó mögé elszívni egy tigrist. Neked is megadta a Müller a kettest? Leszarom. Persze hogy leszarod, hiszen az anyád mindig mindent elintéz. Ja. Akinek ilyen vörös szájú anyucikája van, annak könnyű. A pofádat befogod. De nem fogja be. Csak löketi a lökött szót. Aztán mi lesz? Este találkozunk? Ja persze, de anyámnak megígértem, hogy elintézem a bevásárlást. Szóval ma is ez lesz. Hazamegyek tök fáradtan, erre anyám még arra kér, hogy cihelődjek végig tök nagy izzadságban a fél városon, és annyi cuccot vigyek haza, ami még öt embernek is sok lenne. Jó. Végül is. Mást úgysem teszek otthon. Este felé találkozunk és tekerünk egy jó cigit. Te, hallottad, hogy mivel kereskedik a Pöce? Az meg ki a tököm? Tudod, az a srác aki múltkor megkínált minket a piros marlbijából, az éjjelnappali előtt. Mi van vele? Na szóval neki van füve. És hoztál? Ja. De keressünk valami nyugisabb helyet. Másszunk fel a tesi terem tetejére. Pont oda? Jaj, ne már. Tök buli lesz. Bemásztunk a kerítésen, hátul a tujafák mögött. Világosban mindig jobban kell figyelni, nehogy meglássanak. De az úton már elnyomtunk egy cigit. Teljesen bekékültem tőle. Szabályosan bekékülök a fűtől. Anyám nyáron meglátott egyszer hogy ilyen fejjel mentem haza. Azt mondtam neki, hogy csak a fáradtság teszi. Én soha nem bukok le. A profik profi módon csinálják. Már megint tiszta lila a fejed. Úgy nézel ki, mint egy fasz. Elmész te a jó anyádba. Onnan jöttem. Akkor jó. Bemászunk és azzal a lendülettel fel is kaptatunk a tűzlétrán, egészen a tetejéig. Megy le a nap. A tetőablakokat nézve olyan, mintha egy tóparton ücsörögnénk. Minden csillog. Ragyog még egy keveset, aztán átkapcsol teljes sötétségbe, ahol az ablakok már a város fényét verik vissza. Olyankor meg tiszta karácsony. A kocsik piros lámpája. Az épületek tetején a jelzőfények, az átkelőhelyek és a közlekedési lámpák fénye. Gyökér már a harmadik cigit tekeri. Egész jól bevette magát ebbe a zugba. A tetőn, a középső napelem tövében ücsörgünk. A szürkületben már alig látja a papírt. Megfontoltan szórja bele a zöldet. Veszprémben sosem lehet tudni, mikor gondolja meg magát a szél, és fújja ki az egész cuccot a kezedből. Végignyalja. Ráhajt egyet, aztán letépi. Mostanában csak kifordítva teker. Hogy a káros anyagok minél kevésbé jussanak be a tüdőnkbe. Így sem egy életbiztosítás, de ennyi kell. Mint amikor fater felveszi a földről a mustárban úszó virslit, határozottan ráfúj, mint aki valami szent és mágikus szertartást végezne, majd visszateszi a hotdogba és csámcsog tovább. Az ablakokon a lemenő nap utolsó sugara a tesiteremben pont a reggel kitört ablakot világítja meg. Ez marha jó! Nézd az ablakot! Ez Isten akarata! Nekünk most ide kellett jönni. Gyökér mélyet szív a cigibe, majd előveszi a mobilját és lefotózza. Ez a hülye mindent lefotóz. Reggel a csajokat fotózza, azt mondja, pornó oldal lesz belőle. Gyökér meg majd odamegy a csajokhoz és kiosztja a részesedést. Na persze. Pont ő, aki még a matek órán sem képes egy árva szót sem szólni az Esztikéhez. De a cseten álnéven írogat neki. A csaj is oda van érte. Szóval összeillenének. De mind a kettő olyan szerencsétlen, mint egy lópatkó. Esztinek megígértem, hogy küldök egy képet. Nincs elég rólad? Folyton a tükörben fotózza magát, mint a csajok. De ez így misztikus. Feláll, és a tetőablak tükrében lefotózza magát. Átnyújtom neki a cigit. Lehajol. A kezében villan a mobil. A vaku megvakít. Megszédül. Ráesik az üvegre. Hülye a frászt hozza rám. Az üveg bereped. Tompa puffanás. Kifújom a füstöt.