Bejegyzések

Dzsinn

Akkor folytassuk!
Szellem a palackban!
Nyisd ki gyorsan!
Pukk

Egyet kívánok,
Legyen meg a Te akaratod
Minden másba

Bele
Kéne
Halnod

Minden egy helyen
Egy Földnyi apró
Porszemen

Lüktet a vér
Zaklat
A mély

Ne zárd le a kriptát
Hallgatom
Hogy csorog a vér
Semmit mondó
Ajkadon

Mindent nem írsz le
Még két kívánság
Sok ez így
Egyszerre

Legyen hát világos!
Mielőtt végleg
Félreértenél

Harmadik kérés meg
Legyél te magad
Hiszen

Minden más
Rendben
Van

JBL

Bringa suhan, JBL a kormány alatt
Addig hajtok, amíg lemegy a nap
Dübörög a bluetooth, Hofi beton
Basszus pattan a faluba érve
Visszhangzik minden házfalon

JBL Charge 5 szól, de az akku szar
Ha két órát tekersz, biztos nem zavar
Az erdőben nincs fal, ami vissza veri
Mezőn épp egy, kettő szép őz szalad át
A basszust az agyba csak az emlék teszi

Menetszél, az e-bike hajt vagy az ember?
Ez is csak gép, legyőztük a sártengert
Zene kell, de végül csak a szív ami hajt
"A magnó surrog így. S amit ha visszajátszol?"
Elkerülsz te ritmust tartva minden bajt

Tekerd, suhan, dobog, szív hajt, hangos szél
Benned a létra, perpetuum mobile, viszlát tér
Nulla kéz, az úton hagyd ott önmagad
Kopik a vér, az abroncs gumi, láncolaj
Pihenő van, de megérkezni nem szabad

/ Az idézett sor Kányádi Sándor, Fekete-piros című verséből van. /
/ MAteDon /


 

Benedek-hegy

Míg a város várja, hogy a Nap lement-e
Fekete kávéban találsz magadra reggelente
Benedek-hegy, én rajtad leszek vár rom
Sziklán maradunk, mint egy örök édes álom
Akkherón ha kérdi, miből veszünk mi hajót?
Koldus! Nesze, itt a napfénytől csillogó apród
Átkelünk egyszer majd az arany híd alatt
"S mint arany tolószék, vegiggördül a Nap"

/ Az utolsó sor Závada Péter, Handicap című versének is utolsó sora. /
/ MAteDon /
 
 

Hajókötél

Szar verset írok, mióta
Múzsám megőrült a tiédtől
Rímek nincsenek
Elköltöztek a sorok közül
Egyszerűen próza lett
Minden amit
Eddig együtt írtunk
Halott már

Ki a faszom akarta
Hát persze hogy én
Nem is foghatja rád senki
Hogy a teret te uraltad
Nekem más dolgom nem volt
Csak követni téged
Anélkül hogy
Követelnék

Gyönyörű méretes fasz
Amit megkaptál
Nem az enyém
Nem lehetsz
Nem lehetek
Semmi

Ebben a versben
Csak rím nélküli sor
Vasmacska nélkül
Sodródó
Hajókötél

Blueprint

Tekintetben ott vagy Te is!
Ügynök vagy te is mint én
Tudjuk hogy mi a közös
Szemből szembe átfolyó
Élet komoly küldetés

Az időnk fogy de nem kevés
Ipari kém vagy és én
Megvárlak az utcán kint
Kopott kabát lóg rajtad is
Szakadt rongy, blueprint és

Tervünk nincs, üdv mosolyban
Szemünk csillan, titok nincs
Egymás között egy szabály van
Önmagad ne fedd fel soha
És ne ismerj fel, ne is ints


 

Animátor

Kiállító tér váróterem
Búrája tészta szűrőn
Áttörő csillagos ég
Tíz lepés nem több
Amíg a posztodról
Terem őrző városban
A csókomig érsz

Animálható bennünk
Minden állat
A bőrödig jut
Ki a tűztől menekül
Te vagy rajtam
A testékszer
De a hársfából
Készült pajzs is
Megéghet

Szél

Mint műanyag bútort felkap a szél
Elhajít, falhoz csap, száz szilánk, test, vér
Mégis minden fal tövében gyűlik falevél
Anyag nem vész el, semmit sose vesztettél
Mert nem bútor vagy, nem is rohadt falevél
Cél nélkül is erős, te magad vagy a szél!



Baszd meg kismadár

Gyere csak, kismadár!
Milyen szépen csicseregsz!
Gyerekdal csendül nyelvedről
De az én szavam nem érted!
Én sem a tiéd
De olyan szép
Az ének
Minden erdőbe bemennék
(Pedig midegyikben
Benne vagy)
Te érted
Kismadár, kismadár
Miért van az hogy
Csak is arra szállsz
Hol a szív
És a tudat
Nem ismeri önmagát
Miért vert lyukat
Fejemre Isten
Hogy legyen két fül
Rajta
Ha nem akarná
Hogy meghalljam
Milyen szép
Egy pacsirta
Dalolj szépen, kismadár!
Mond el mindenkinek
Milyen szép az élet
Az sem baj
Ha vőlegények
Őrülnek meg
Érted
Sosem jön el
A halál

Három test probléma

Csillag egy és kettő, három
Egymás körül keringve
Nem lehetsz a párom
Bőröd örvénylése
Kettőt vonz magához
Nem társítok
Elvárást se holnaphoz
Se mához
Ölelj, merülj, átkozz
Gravitációs hurokban
Három serpenyő
Mérleg hinta, nem bipolár
Egyensúlya nő
Ki billen, ki állva marad
Benned minden kép
Úgy ragyog az éjjel
Minket belep a sötét
Pálya szinkron, lélegzet
Testem a padlón
Érezted
Hogy tart a szellemi
És vonz a testi erő

Társasjáték

Társas Játék 2008

Ő lépett, most én jövök
Gyermeteg szórakozás:
Készül a játék, gyárban.
Karja, lába, szíve, agya
Gyermekjáték tárgya.

Érzelmekből fogaskerék,
Fájdalomból csavarok.
Színes festék, az álom.
Mind mássá váljon!
Készülnek a játékok.

Ötmilliárd apró kellék,
És megannyi halott szín.
E gyárban otthon vagytok
Készítsetek még játékot!
Fából kocka, szegből rím...

Egy piros tűzoltó hős,
Vékony, szőke barbi baba,
Erdőből jött zöld manó,
Elguruló pöttyös labda.
Mi vagyunk a lét játéka.

Társasjáték 2025

Rejtvény ami
Nem ereszthet
Adj király katonát!
Adj hozzá lovat és keresztet
Vidd a huszárt d-röl az e4-re
De a királyné szívét
Megnyertük elvégre
Kő, papír vagy olló?
Miből lehet, ha elreped?
Pazarolj egy kis tintát!
Sudokuval hogy fejleszted
Az érzelmi intelligenciát?
Adj még hozzá nyolc betűt!
Sz e r e t l e k
Ez pont tíz pont
De vagy 100-at ér
180 a darts táblán
Pont oda érkeztél
Ahova minket rajzolsz
Az Activity-ben
Fehér tollal
Fehér lapra
Pedig még
Sohase
Vesztettél

Nálad a kocka
Dobj, úgy látom éppen hat
Gazdálkodj okosan
A szerencséd a táblán
Maradhat
Van lakás, fizetett hitel
Nem fagysz meg télen
A gyerekeiddel
Legózni kell
És kirakózni
S még van olyan tánc
Amihez nem kell
Zokni

Társas játék az egész világ
Bábu rajta minden férfi és nő
Hogy ki nyer majd a végén?
Egyszer úgyis elfelejthető.

Csillogó szempár
Hófehér mosoly
Bennünk a létra
Isten se tudja
Hogy lettünk mi
A lét játéka

Vitorlás

gondolatból elég volt mára
a bőrőd a vágy vitorlája
lehetsz kócos, fáradt, gyönge
erős a szél, kapaszkodj
lágyan suhanunk
mint a madár röpte
a hullám sodor
és nem követel
kinek a szél
kinek vitorla kell

Sagittarius

Tejutadon minden folt galaxis lehet
Sóhajokkal borítom a csillagos eget
Bőröd színe inverz éjszakai ég
Halványuló foltod mind csókokat kér

Nappal csillagod körül, távol keringek
Pályán tartasz és én is így segítlek
Úgy jössz felém, mint zúgó árapály
Évezredek várnak, még nyugodt a táj

Éjszaka látlak és örvénylőn ragyogsz
A végtelenség letelt, hát kézen fogsz
A fekete lyuk egy nem létező kép
Elhagytuk az időt és a teret már rég

Nőnap? Nem csak ma

Vénusz vagy Hold? A csillagok közül jöttetek.
És mi csak csaholó kutyák vagyunk köröttetek.
Vagy farkasember, akinek veszte a Hold?
Elfogadsz, ha nem is ölelsz, csak úgy mond:
Nincs vége és kezdete sohasem volt. / Máté /

***

"Nem mások alkotta kotta
Nem az égi csillagflotta
Remegő kezemet
Egyedül te vezeted
Aki a kígyótól se félsz
És az almát is szereted

Nem mások alkotta kotta
Nem az égi csillagflotta
Remegő kezemet
Egyedül te vezeted
Ne mondd ki a nevedet
Te vagy az asszony
Akit szeretek" / Ákos /

Kronosz bazmeg

Megőrülök bazmeg
Kulcsot ad
De a szívét nem
Türelem rózsát
Nem
Csak lófaszt terem

Megőrülök bazmeg
Csak ezt tudom
Éjjel
Nem jön álom
Csal a vád
Hogy létezel

Megőrülök bazmeg
Hogy forrón csókoltál
Megállj
Megálltam
Azóta sem kapok
Levegőt

Megőrülök bazmeg
Hitesd el azzal
Aki látta a fényt
Hogy sötétség van
És nincs remény
De velem ne

Megőrülök bazmeg
Mert a jeleid
Kuszábbak mint
Fűzfa gyökere
Jobb lesz ha én is
Kúszok vele

Megőrültem ennyi volt
A csendem se lesz
Többé üres
Bár csak tudnád
Mit tettél
Nem voltál ügyes

Két hét és elfelejtem?
Rohadj meg idő!
Rohadjon meg minden

A legértékesebb amit adhatsz
Az az idő
Milyen jogon adok én?
Ki a fasz vagyok?
Nem vagyok se jó Isten
Se maga Kronosz
Nincs több idő
Leszállt az éj
Zaklat a szív
De nem vagyok
Gonosz

Egyszer majd elég

Hiányzik ami sosem voltál,
Hiányzik ami még vagy.
Nem vagy jó és nem is gonosz.
Amit én akartam, az csak a rossz.

Kurvára fáj, hogy nem maradtam.
Kurvára fáj, hogy nem marasztaltál.
Nem vagy jó és én se gonosz.
Amit te akartál, mégsem rossz.

Fekete mágiát is szórnék ránk,
Nem tudok írni. Annyira szar hogy fáj.
Nincs erre gyógyír, se költő homály.
Fekete mágiát, hogy ne csak szeress.
Hogy bízz bennem, akarj is.

Örvénylik az üres papír,
Vádol rajta minden szót.
Szerettél, hogy aludjak el?
Nem adsz többé altatót.

Üzenetet írnék, nyitva az app.
Fehér ez is, mint a papír lap.
Nincs üzenet, ami vissza hív.
Gyújtsd fel ezt is, ég a papír.

Ha hazugság volt, mi ez a hiány?
Te is érzed, tudom.
Lelked értünk kiált.
Húzd fel a falat,
Zárd a kaput.
Lovag nem jöhet.
Nincsen sárkány.
Maradj biztos helyen.
Légy királylány.

Rozsdás a várkapu.
Mint a kalitka.
Bent vagyok én is.
Pedig nincs is rajta zár.

Nincs több asztalra fektetett lap.
Az én figuráim nem játszanak.

Két szék, kártyával telt esték,
Olyan messze egymástól már.
Mint jégkorszaktól
A végtelen nyár.

Mindent tudunk.
Csak azt nem hogy miért?
Miért nem elég?
Ha felgyújtjuk
Akkor
Egyszer majd
Elég

Gyenge erő

Holnap megint
Csillagporral töltjük meg
A kukákat
Ősrobbanás
Fekete lyuk
Utánad

Ha minden csillag
Nincs is szemét
Bármi lehet szép
Táncolj mással
Csókot lophatsz
Nincsen őszintébb

Nincs előjel
Plusz vagy mínusz
Mindig vonz
A gravitáció
Ilyen pályán
Mégis pont most
Egymásra hatni jó

Gyenge erő szédít
Hányd tele
A kukákat
Ősrobbanás
Fekete lyuk
Utánad

Gagarin út

Pörögj bazmeg
A világ forog
Mind tiéd
A csillagot
Mit lehozni
Rutin vagy
Szenvedély?

Lehetsz bazmeg
Szív-szemetes
De ott a címke
Gagarin út
Huszonötös szám
Hozd vissza a kukát
Ha mégis kibasznál

Pörögj bazmeg
Hisz te vagy az
Ikercsillagom
Én a tiéd
Szív kukába
A többit
Leszarom

Tölts még

Tölts még
Ne légy Édes
Inkább keserű
Habzó és rideg
Ölelsz de miért
Öntsek még

Reggel majd józan
Álmodod szótlan
Nyugtat hogy végre
Mi vagyunk
Egyedül
A félelmet űző
Éjjeli fény

Láb a lábhoz
Zoknim húzd le
Összeér
Kezem a kezedbe
Ujjak fonódnak
Keresik a fogást
Ruhánk mégis
Összeér

Szerető barátom
Égi testvérem
Kötve hiszem a
Vérszerződést
Sörünk kiöntve
Füstbe fogva
Tekintetünk
Összeér

Csipp Csepp
Egy csók
Öt csók
Meg tíz
Folyó vagyok most is
És benned a híd
Megtartalak
Majd ha
Árad a víz

Balra index
Békében tantra
Körforgalom
Mérlegen tarva
Jobbra index
Értem nyúlsz érzem
Kezed a kezemben
Lent vagyunk
Mélyen

Szeret
Nem szeret
Kedvelni is épp elég
Fontos vagyok
Így ölellek
Te is nekem

Nem vagy
És nem leszek
Enyém
Tiéd

Máté a kutya

Hát én meg egy kapálózó kamasz vagyok,
Hiába vagyunk azonos korúak.
Benned egy vén boszorkány szíve ég.
Én meg a barlang szélén azt sem tudom,
Ha rám néznél végre egyszer, mit is mondanék?
Mert amit én tudok, az mind csak játék.
Amit te tudsz, az meg kín és szenvedés.
De mitől lenne több a méregnél a lant?
Játszadozunk, s rajtad égett seb marad?
Én is csak egy kutya vagyok. Csupa szív.
De hol a mélység, kiből lehet igaz társ?
Akit az asztaltól az ágyig nem ráncigálsz?
De bizony, kutyának ott nincs helye.
Van akinek őrzője van, másnak meg ölebe.