Máté a kutya

Hát én meg egy kapálózó kamasz vagyok,
Hiába vagyunk azonos korúak.
Benned egy vén boszorkány szíve ég.
Én meg a barlang szélén azt sem tudom,
Ha rám néznél végre egyszer, mit is mondanék?
Mert amit én tudok, az mind csak játék.
Amit te tudsz, az meg kín és szenvedés.
De mitől lenne több a méregnél a lant?
Játszadozunk, s rajtad égett seb marad?
Én is csak egy kutya vagyok. Csupa szív.
De hol a mélység, kiből lehet igaz társ?
Akit az asztaltól az ágyig nem ráncigálsz?
De bizony, kutyának ott nincs helye.
Van akinek őrzője van, másnak meg ölebe.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

La Vía Láctea y Andrómeda

Sophia a toronyban

Kifújom a füstöt 3.