Egyszer majd elég

Hiányzik ami sosem voltál,
Hiányzik ami még vagy.
Nem vagy jó és nem is gonosz.
Amit én akartam, az csak a rossz.

Kurvára fáj, hogy nem maradtam.
Kurvára fáj, hogy nem marasztaltál.
Nem vagy jó és én se gonosz.
Amit te akartál, mégsem rossz.

Fekete mágiát is szórnék ránk,
Nem tudok írni. Annyira szar hogy fáj.
Nincs erre gyógyír, se költő homály.
Fekete mágiát, hogy ne csak szeress.
Hogy bízz bennem, akarj is.

Örvénylik az üres papír,
Vádol rajta minden szót.
Szerettél, hogy aludjak el?
Nem adsz többé altatót.

Üzenetet írnék, nyitva az app.
Fehér ez is, mint a papír lap.
Nincs üzenet, ami vissza hív.
Gyújtsd fel ezt is, ég a papír.

Ha hazugság volt, mi ez a hiány?
Te is érzed, tudom.
Lelked értünk kiált.
Húzd fel a falat,
Zárd a kaput.
Lovag nem jöhet.
Nincsen sárkány.
Maradj biztos helyen.
Légy királylány.

Rozsdás a várkapu.
Mint a kalitka.
Bent vagyok én is.
Pedig nincs is rajta zár.

Nincs több asztalra fektetett lap.
Az én figuráim nem játszanak.

Két szék, kártyával telt esték,
Olyan messze egymástól már.
Mint jégkorszaktól
A végtelen nyár.

Mindent tudunk.
Csak azt nem hogy miért?
Miért nem elég?
Ha felgyújtjuk
Akkor
Egyszer majd
Elég