Szédület

Végre meg tudtam fogni egy el-el suhanó gondolatmenetemet. Az ilyen fajta vadászösztön hiánya miatt olyan ritka a blogom...
Szóval a lényeg, hogy ha neten keresek valamit. Letöltések közt keresek valami jó zenét, és van vagy 100 oldal, amit át kéne olvasni, és minél tovább kutatok, annál nagyobb az esélye, hogy megtalálom azt a zenét, ami igazán tetszene, ami a legtökéletesebb lenne számomra. Viszont az első 10 oldal után, mikor már ugyan találtam pár jó dolgot, már nincs kedvem tovább kutatni, pedig lehet, hogy az igazi egy lépéssel odébb van. Csak egy kattintás... na jó... mégegy. Na jó még ezt is megnézem. Na jó ez lesz az utolsó... utolsó előtti. Na jó, ha itt sem találok valami jót, akkor hagyom a csudába...
Ez megy akkor is, mikor a deviantart.com-on keresek új háttérképet. Keresek, keresnék a végtelenségig. Nagyon ritkán találok olyan képet, ami tükrözné azt a hangulatot, amit látni (tudni) szeretnék az asztalom hátterének. Szerencsére az Xp témákkal jobb helyzetben vagyok, ugyanis http://lassekongo83.deviantart.com/ nagyon jó, egyszerű, és letisztult stílusú bőröket készít.
Na a lényeg, hogy ez a keresek, keresek, keresek, talán találok, lehet hogy még keresek hangulat egy idő után, a neten szörfözés közben átmegy egy pörgős, egyensúlyi pont kerülgetős állapotba, olyasfajta transzba kerül az ember, mint mikor valami összejön, sikerül manuálozni a gördeszkán, vagy végigmenni a járdapatkán, de reménykedik az ember, hogy minél tovább tudja folytatni, csak csinálni, amíg meg nem világosodom.
De aztán elveszik az egyensúly. Leteszem a gördeszka elejét, vagy visszalépek a járdaszegélyről az útra, vagy a járdára. Vagy jobban érzem magam, mert sikerült valamit találnom az élményben, ami felemelt egy pillanatra, és érdemes rá emlékezni. Vagy nem leszek az élménytől jobban, mert megint csak feleslegesen túráztattam magam.
Pedig a próbálkozás sosem felesleges.