Élet, mi?
fura ez az élet izé.
most hogy napok óta szinte csak itthon vagyok, és készülök vizsgákra - teszem hozzá nem túl nagy elánnal - veszem észre, hogy az élet milyen monoton tud lenni.
ekkor veszem észre, hogy az élet alapból csak egy izé, amiben lebeg az ember. néha, mondjuk úgy 24 óránként aludni kell, amúgy meg létezni. szóval kicsit monotonnak érzem az életet, és kissé hiábavalónak (persze nem vagyok reménytelen eset).
az élet megtanít arra, hogy hogyan gazdálkodj azzal, ami kaptál. először a halhatatlanság tudatában csak a pénzzel tanulunk gazdálkodni. aztán ahogy egyre érettebb lesz az ember, az egészségével is gazdálkodni kezd. ahogy a tudatodba vésed, hogy ma ezt ettem, ilyen és ilyen állapotban vagyok, most fáradt vagyok, de mégis megcsinálom még ezt és azt. kompromisszumokat kötünk.
vagy éppen elegünk van az egészből, és pazaroljuk azt, amivel gazdálkodnunk kellene.
mint amikor megkapod a fizut, és a kisördög azt mondja, "leszarom... most akkor is megveszem magamnak azt amire vágyom" és elmegy a fizu fele erre. és akkor hol a gazdálkodás?
én valahogy az élettel is így érzem.
nyilván a fiatal test regenerálódik, és jobban bírja az előzőhöz hasonló felelőtlenséget. rugalmas rendszerként helyreáll.
bizonyos szintig.
most hogy napok óta szinte csak itthon vagyok, és készülök vizsgákra - teszem hozzá nem túl nagy elánnal - veszem észre, hogy az élet milyen monoton tud lenni.
ekkor veszem észre, hogy az élet alapból csak egy izé, amiben lebeg az ember. néha, mondjuk úgy 24 óránként aludni kell, amúgy meg létezni. szóval kicsit monotonnak érzem az életet, és kissé hiábavalónak (persze nem vagyok reménytelen eset).
az élet megtanít arra, hogy hogyan gazdálkodj azzal, ami kaptál. először a halhatatlanság tudatában csak a pénzzel tanulunk gazdálkodni. aztán ahogy egyre érettebb lesz az ember, az egészségével is gazdálkodni kezd. ahogy a tudatodba vésed, hogy ma ezt ettem, ilyen és ilyen állapotban vagyok, most fáradt vagyok, de mégis megcsinálom még ezt és azt. kompromisszumokat kötünk.
vagy éppen elegünk van az egészből, és pazaroljuk azt, amivel gazdálkodnunk kellene.
mint amikor megkapod a fizut, és a kisördög azt mondja, "leszarom... most akkor is megveszem magamnak azt amire vágyom" és elmegy a fizu fele erre. és akkor hol a gazdálkodás?
én valahogy az élettel is így érzem.
nyilván a fiatal test regenerálódik, és jobban bírja az előzőhöz hasonló felelőtlenséget. rugalmas rendszerként helyreáll.
bizonyos szintig.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése