Neked írom a blogom. Kinek írom a dalt?

titokban az ember azért írja a blogot, mert azt gondolja, hogy talán egyszer egy tündér rátalál, ráismer a gondolkodásmódodra, megszeret, és boldogan éltek amíg meg nem haltok.
az helyett, hogy megpróbálnék levelezni valakivel... ami nagyjából ugyanaz lenne, mint a blogolás, azzal a különbséggel, hogy nem akármikor írnék levelet, és nem akármiről.
a blog írásban az a jó, hogy akkor teszem meg, amikor én akarom. ha akarom, akkor egy hónapig nem írok, és senki nincs megsértve, és senki nem érzi magát elhanyagoltnak.
a blog írásban az a rossz, hogy senki nem érzi, hogy köteles lenne válaszolni arra, amit kisugárzok magamból.
elmenekülök ez elől a kötelesség elől, így tökéletesen elérem, hogy mások se érezzék kötelességüknek azt, hogy velem törődjenek.
ez kicsit bénán hangzik. tudom.
amúgy a kötelesség szó számomra a leg undorítóbb kifejezés. útálom a kötelességeket. valahogy az élettel harmóniában kellene élni, úgy hogy a szeretet, és annak keresése vezéreljen. legyen az, hogy valamit azért érzek a kötelességemnek, mert a szeretetem arra visz, hogy megtegyem. mondjuk szeretek valakit, ezért a kötelesség kielégítése szívből jön.
ehelyett általában azt érzem, hogy a kötelesség megoldása szopás, szenvedés, és szarakodás.
kösz hogy elmondhattam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

La Vía Láctea y Andrómeda

Sophia a toronyban

Kifújom a füstöt 3.