La Vía Láctea y Andrómeda
La Vía Láctea y Andrómeda Dos universos giran, cerca el uno del otro. En medida humana, terriblemente lejos. Andrómeda se acerca, quisiera absorberme, hacerse uno. Pero la Vía Láctea, por desgracia, ni siquiera sabe lo que quiere. El remolino es bueno, encontrarse es difícil. Aunque sería suficiente unos cinco mil millones de años. Pero por las distancias entre las estrellas, es muy pequeña la probabilidad del choque real. El roce es una ilusión, un recuerdo que no existe. Nuestros núcleos nunca llegarán a unirse. Queda la belleza que lo llena todo. Tejút és az Androméda Két univerzum örvénylik. Egymáshoz közel. Emberi léptékkel Mégis iszonyat távol. Androméda közelít, Magába szívna, eggyé válna. De a Tejút sajnos Azt sem tudja mit akar. Örvénylés jó, Találkozni nehéz. Bár elég lenne rá Öt milliárd év. De a csillagok közti Távolságok miatt Nagyon kicsi az esélye A tényleges ütközésnek. Az érintés is illúzió, Nem létező emlék. Sejtmagjaink sosem Válnak eggyé. Marad a mindent betöltő szé...
-hát ez valami gyönyörűséges, a barátnőm is azt mondja egyfolytában, hogy te levi, sose nyújtasz eleget...
VálaszTörlése most vicces.
VálaszTörlésköszi.
azt hiszed, hogy ezt a képet nyújotttam, és azért ilyen homályos?
ez direkt ilyennek készítettem. 800x800 a kép eredeti mérete.
amúgy dupla poén is. ha egyszerre vagy technikai beállítottságú (kép nyújtás), és persze az emberek általános fizikai szükséglete... az ágy környékén. szóval hogy ott nem nyújtasz eleget? :)
vagy mondjuk sport előtt nem nyújtasz eleget...
lehet hogy a képnek adok egy címet, és csak ezért az lesz a címe, hogy nem nyújtasz eleget. és végül is az eredeti mondanivalómat is bele lehet magyarázni. az élet nem nyújt eleget nekem. vagy túl sok szart nyújtott. vagy önmagam túlságosan telszartam a blogomat önhitt bejegyzésekkel, és kell valami kis pofon, ha már más nem képes rám hatni.
magad uram, ha szolgád nincsen.