Görkori másodszor
Kerek két órát koriztam.
Életemben másodszor álltam 8 kerékre. Először, kb 2 hete, Pesten, a Gödör-nél lévő parkban. Már régóta meg akartam tanulni korizni. Azt hiszem, sikerült.
A közeli Penny áruház parkolójába mentem. Új lakótelep épül a környékén, és friss, síma, alig használt járdák várták az érkezésemet.
Még Pesten, mikor először vettem fel a korit, akkor marhára feszítettem benne a lábizmaimat. Mintha minden lábujjammal kapaszkodtam volna a cuccba. Tudtam, hogy ez nem normális. Már rá is jöttem, hogy hogyan van ez.
Mindeközben Queen Of Damned filmzenét hallgattam, meg Akkezdet-et, és egy kis Erik Sumo Band-et. Az Akkezdet jól bevált deszkázás közben is... és most is. ;) Nameg az örök favorit, a Beatnuts: Watch Out Now száma is hozta a szükséges ütemeket.
Kb 10-15 alkalommal tanyáztam el. A leg neccesebb, mikor az ember fékezni próbál. A korimon nincs fékpofa, úgyhogy anélkül kellett megtanulni fékezni. Ennek a metódusa az, hogy az egyik lábadat 90 fokba elfordítod, és a tengelyed körül megpördülsz, és végül megállsz. Rendszerint előre estem a forgásban lévő lendület hatására. Szóval ma fekvőtámaszoztam is :D ... márhogy az előre esések miatt.
Ma, két óra elteltével már egész jól ment. Aztán azért döntöttem úgy, hogy hazajövök, mert már alig vonszoltam magam :P Tudtam, hogyan kell lépni, de a lábam nem nagyon engedelmeskedett. Lévén hogy először görkorizok, hiába van erős biciglis lábam, a sok erőlködés kifárasztott. Szal a fegyelmezett jobbra-ballra lábemelgetés már nem ment, úgyhogy hazajöttem. Persze korival.
Most izzadtan, friss élményektől átszellemülten ültem a blog elé.
S most irány a fürdő...
Életemben másodszor álltam 8 kerékre. Először, kb 2 hete, Pesten, a Gödör-nél lévő parkban. Már régóta meg akartam tanulni korizni. Azt hiszem, sikerült.
A közeli Penny áruház parkolójába mentem. Új lakótelep épül a környékén, és friss, síma, alig használt járdák várták az érkezésemet.
Még Pesten, mikor először vettem fel a korit, akkor marhára feszítettem benne a lábizmaimat. Mintha minden lábujjammal kapaszkodtam volna a cuccba. Tudtam, hogy ez nem normális. Már rá is jöttem, hogy hogyan van ez.
Mindeközben Queen Of Damned filmzenét hallgattam, meg Akkezdet-et, és egy kis Erik Sumo Band-et. Az Akkezdet jól bevált deszkázás közben is... és most is. ;) Nameg az örök favorit, a Beatnuts: Watch Out Now száma is hozta a szükséges ütemeket.
Kb 10-15 alkalommal tanyáztam el. A leg neccesebb, mikor az ember fékezni próbál. A korimon nincs fékpofa, úgyhogy anélkül kellett megtanulni fékezni. Ennek a metódusa az, hogy az egyik lábadat 90 fokba elfordítod, és a tengelyed körül megpördülsz, és végül megállsz. Rendszerint előre estem a forgásban lévő lendület hatására. Szóval ma fekvőtámaszoztam is :D ... márhogy az előre esések miatt.
Ma, két óra elteltével már egész jól ment. Aztán azért döntöttem úgy, hogy hazajövök, mert már alig vonszoltam magam :P Tudtam, hogyan kell lépni, de a lábam nem nagyon engedelmeskedett. Lévén hogy először görkorizok, hiába van erős biciglis lábam, a sok erőlködés kifárasztott. Szal a fegyelmezett jobbra-ballra lábemelgetés már nem ment, úgyhogy hazajöttem. Persze korival.
Most izzadtan, friss élményektől átszellemülten ültem a blog elé.
S most irány a fürdő...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése