az egyetemisták néha meg-meg álltak előttem.
egy-egy lélegzet vételem között meg-meg szólítottak.
kaptam tőlük kávét, meghívtak egy tál ételre.
cserébe én fiatalságot kaptam tőlük, a lányoktól szép tekintetet, és magamtól szerelmet.
lassan megszokták az emberek, hogy én naponta ott állok a téren.
nem csak József Attila verseket olvastam fel.
gyűjtöttem a verses köteteket. mint más a bélyeget.
kincsek voltak a számomra, felbecsülhetetlen értékek.
...
a kezembe nyomott egy régi versees kötetet. amolyan agyonhasznált, rongyos könyv volt.
az íróját, és a címét már nem is igazán lehetett kivenni a borítóján. még a címlap sem igazolta a szerző nevét.
mintha valaki minden adatot kitépett volna, ami a szerzőre utalhat.
egy falevelet tett könyvjelzőként a lapok közé, újjával mutatott rá, hogy a vers ott van.
végigvittem a tekintetem a versen.
egy férfiról szólt.
egy harminc éves, koravén emberről. ki nap mint nap az utcán állva szólt az emberekhez.
...
aznap már nem verseltem többet.
hazamentem.
egész nap a számítógép előtt ültem, és üresen bámultam az monitorra.
a kötetek passzív, vaskos téglaként nehezedtek a szobám polcaira.
sok régi és új könyv.
mind már volt velem, és töltött napokat a kezemben.
itta át bőröm, és hangom rezdüléseit.
úgy éreztem, egyedül vagyok.
ők mégis itt vannak.
miközben én szavaltam, ők mind velem szóltak.
mikor csendben vagyok, velem együtt hallgatnak.
talán ... hallgatják a szívverésem.
. . .
egy-egy lélegzet vételem között meg-meg szólítottak.
kaptam tőlük kávét, meghívtak egy tál ételre.
cserébe én fiatalságot kaptam tőlük, a lányoktól szép tekintetet, és magamtól szerelmet.
lassan megszokták az emberek, hogy én naponta ott állok a téren.
nem csak József Attila verseket olvastam fel.
gyűjtöttem a verses köteteket. mint más a bélyeget.
kincsek voltak a számomra, felbecsülhetetlen értékek.
...
a kezembe nyomott egy régi versees kötetet. amolyan agyonhasznált, rongyos könyv volt.
az íróját, és a címét már nem is igazán lehetett kivenni a borítóján. még a címlap sem igazolta a szerző nevét.
mintha valaki minden adatot kitépett volna, ami a szerzőre utalhat.
egy falevelet tett könyvjelzőként a lapok közé, újjával mutatott rá, hogy a vers ott van.
végigvittem a tekintetem a versen.
egy férfiról szólt.
egy harminc éves, koravén emberről. ki nap mint nap az utcán állva szólt az emberekhez.
...
aznap már nem verseltem többet.
hazamentem.
egész nap a számítógép előtt ültem, és üresen bámultam az monitorra.
a kötetek passzív, vaskos téglaként nehezedtek a szobám polcaira.
sok régi és új könyv.
mind már volt velem, és töltött napokat a kezemben.
itta át bőröm, és hangom rezdüléseit.
úgy éreztem, egyedül vagyok.
ők mégis itt vannak.
miközben én szavaltam, ők mind velem szóltak.
mikor csendben vagyok, velem együtt hallgatnak.
talán ... hallgatják a szívverésem.
. . .
Megjegyzések
Megjegyzés küldése