Ismerni bárkit

Kócos a haja. Fura ruhát hord. Nem biztos, hogy meginnék vele egy teát.
-
Ezek lehetnek az első benyomások.
-
Én szeretek embereket. Neked vannak testvéreid? Hogyan ismered őket? El tudnád mondani, hogyan néznek ki? Milyen ruhájuk van, hogy áll a frizurájuk, milyen a kifejezésmódjuk?
Emlékszel ezekre? Ugye, hogy nem igazán.
Na és milyen a tekintetük.
Erre biztos emlékszel.
A szemükben van, hogy szeretnek téged.
Ahogy te is szereted őket.
-
Nekem vannak testvéreim, és unokatestvéreim. Az utóbbiakat kevésbé ismerem, így jobban érvényes rájuk az, hogy csak az első vonalból ismerem őket, azaz csak amolyan pecsétként, vagy felmutatott mintaként léteznek a számomra.
Mégis ott van a szemükben. Szeretjük egymást.
-
Ha látsz egy furcsa embert az utcán, gondolj bele hogy talán neki is van szeme, és vannak talán testvérei, biztos van valaki az életben, aki szereti őt, valamiért.
-
Ez kellene hogy fontos legyen.
A ruha meg a külső... csak egy megkülönböztető jelzés, egy vonalkód, ami azonosít.
Ha rájössz arra, hogy ez csak ez, akkor arra is rájössz, hogy nincs rá szükség. Igazából nincs is szükség az azonosításra, mert mindenki ugyanolyan.