újra Ő - kockaHORROR

megint róla álmodtam.
hiába nem szabad.
emlékezzünk meg a buta kislányról akit szeretek, egy kispál számmal:

Nem mondhatok semmit, mert léthazugságban élek
S ha a képetekbe nyomnám, kicsit meghalnátok
Semmi komoly Hamvas Béla, esküszöm, de tényleg
Minden szobába benyitni, az kíváncsiság vagy átok?

Én látok, de semmi olyat nem, amitől te félnél
Pedig éjjel van egy szakközép kollégiumába’
És biztos gyakran táncoltatnak asztalt itt a lányok
Mennyi vargabetű, míg egy fiú majd mindet megcsinálja

Alszanak a kétszázhétbe’, érzem az emberszagot
Megyek tovább, bele az éjszakába
Benyitok a kétszáznyolcba, itt fogok aludni, mint egy halott
Egy fiú ágyában, aki kamionokat rakott ki a falára

Hm, milyen lehet? Biztos a vonásai épek
Szereti olajos ronggyal óvni a tárgyi világot
Neki biztos válaszolnak barátai, a gépek
A gitár a sarokban meg tud sok Tankcsapda számot

Én látok, de semmi olyat nem, amitől te félnél
Pedig éjjel van egy szakközép kollégiumába’
És biztos gyakran táncoltatnak asztalt itt a lányok
Mennyi vargabetű, míg egy fiú majd mindet megcsinálja

Nem mondhatok semmit, mert léthazugságban élek
S ha a képetekbe nyomnám, kicsit meghalnátok
Semmi komoly Hamvas Béla, esküszöm, de tényleg
Minden szobába benyitni, az kíváncsiság vagy átok?

Na, itt alszom én, a kopott szócső
Egész éjjel kamionok dübörögnek
Tolatnak és pöfögnek is
És a motorháztetőn meztelen nők nagy lángokon ülnek

Azt álmodtam, hogy egy kis helységbe voltunk páran bezsúfolva.
A falon egy lézeres izé, ami ha megmozdulsz, mikor téged figyel, akkor kinyír egy villanással.
Féltünk mint az állat. Persze minden "szabad" percben kiutat próbáltunk keresni.
Remény azért volt, de azért féltünk.
Aztán idejött hozzám, a kis buta, és beleült az ölembe. Majd megcsókolt.
Hát köszi, álommanó.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

La Vía Láctea y Andrómeda

Sophia a toronyban

Kifújom a füstöt 3.