Röhögj álmodban

Röhögtél már annyira álmodban, hogy felkeltél miatta, és úgy tovább röhögtél?
Na velem ma este megtörtént. Elmondom a sztorit, de lehet, hogy a tizedét sem fogom tudni visszaadni annak a hatásnak, amit bennem keltett.
Azt álmodtam, hogy South Park figura vagyok, és egy tábortűznél ülünk a srácokkal. Valami bennszülött törzs azt gondolta rólunk, mi vagyunk az istenük. Egyszerre a törzs a tévénéző közönség szimbóluma is. Ne kérdezd hogyan. Cartman a tűz mellett tömte a búráját, ahogy Stan és én (mint Kyle) is.
Kyleként megszólalok:
- Szerintem én vagyok kedvenc figurájuk.
Erre Cartman elkezd iszonyatosan, fulladozva röhögni.
Mi, a többiek pedig Cartmant látva kezdünk el irdatlanul szakadni a nevetéstől.
Ez után a Cartman és a mi röhögésünk egymás hatását gerjeszti, egyre feljebb és feljebb, egészen olyan iszonyatos fetrengésbe, hogy azt már én sem bírom, arra már én is felébredek...

Megjegyzések

  1. Cartman és Kyle. Azt hiszem, így kéne helyesen leírni...

    VálaszTörlés
  2. Még mindig nem megy, ahogy látom...

    VálaszTörlés
  3. Na...
    talán végre sikerült lecserélni Autóembert... CarTman-re.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

La Vía Láctea y Andrómeda

Sophia a toronyban

Kifújom a füstöt 3.