ASUS titkos katonai laptopjai
Az ASUS vajon titokban katonai laptopokat gyárt, és ad el a nagyvilágban?
A kérdés a következő két sztori után vetődött fel bennem.
Történt 2-3 hónapja, hogy Pesten, K1 barátomnál javítottam az ő gépét, újratelepítgettem, stb... miközben az én ASUS EEEPC 1000H gépecskémről a hátam mögött szólt a zene, miközben teljes nyugalomban szipkázta magába a 230V-ot, és töltődött fel ízletes elektronokkal. A másfél méter magas kis szekrény tetejéről oly könnyedén hajtott végre kényszerleszállást, mikor K1 bajtárs haláli nyugalommal vágtatott keresztül a szobán, és rántotta magával a töltő zsinóron függő ékszerdobozomat. Meglepődtem. Egy röpke pillanat alatt eme hang szólalt meg a fejemben: "Ez nem lehetett a te laptopod, Máté. Hiszen a te gépecskéd nyugalomban, és biztonságban hallgatja veled együtt Harcsa Vera csodás hangjait." Aztán miután a becsapódás hangja is tudatosult elmémben, megfordultam, hogy megnézzem, mi volt az, ami ekkorát csapódott? Elhűlt nyugalommal nyugtáztam, hogy Marvin akkora hasast dobott, mint egy apukájával rohangáló kislány, mikor megbotlik a saját lábában. A következő pillantásom K1-re szegeződött, aztán megint a gépre. A síri csendet - amíg felálltam, és a földön nyugvó gépem közelébe értem - csak néhol törte meg K1 zavarodott felháborodása ("Hogy lehet a gépet a szekrényre tenni" és hogy "Miért kell ebben a k*szott lakásban mindig ilyen rendetlenségnek lennie") és sűrű elnézés kéréseinek viharzó szavai ("Akármennyibe kerül, én kifizetem. Én tettem tönkre, vállalom a felelősséget, kérlek ne ölj meg!"). Miközben emeltem fel a földről, még hassal lefelé néző kincsemet, hallottam, és éreztem, ahogy rezeg a winchester, és ahogy fújja a levegőt a kicsi ventilátora. "Még működik... Ó Istenem." - mondtam, és száz évnyi lassúsággal fordítottam meg kezemben. A kijelző világított, fekete volt, majd fehér betűk jelentek meg rajta - a számítógép újraindult. Betöltött a Windows, és működött. A ház ugyan néhány helyen szétpattant, amit könnyűszerrel a helyére kattintottam, más baja nem lett. A winchester sem sérült meg, profi S.M.A.R.T vizsgáló programmal is leellenőriztettem, ami 2-3 óráig tartott.
A második esetet megpróbálom rövidre fogni. :) A hátitáskámban szoktam hordani Marvint. Ma először úgy gondoltam, hogy a válltáskámban jobb helye van. Így indultam útnak, a biciklimmel. Nem jutottam tovább 5 méternél, akkorát zakóztam, mint a huzat. A jobb tenyerem felszakadt, az ülés elfordult, a kilométer óra leszakadt. Káromkodtam. Aztán szépen lassan összekapartam magam. Az esést a válltáska-bicikli kombó okozta, ugyanis kissé máshogy kell így egyensúlyozni, és az elején túlságosan a táskára koncentráltam, míg a lábam lecsúszott a pedálról... és elvesztettem uralmam a gép fölött. Az ilyen katasztrófákat egy gyerekkora óta rendszeresen bringázó egyén, igyekszik meg sem történtté tenni, és elfelejteni, meg amúgy is a vehir-hez siettem, gyakornoki megbeszélésre, így időm sem maradt a sérüléseimmel foglalkozni. Aztán amikor már odaértem, és fellélegezhettem, jutott eszembe, hogy a táskámban volt a gépem is. El is felejtettem, hogy benne van. Kivettem, bekapcsoltam, és egy hatalmas nagy paca fogadott a képernyő alján. MEGSÉRÜLT! Gondoltam magamban, hogy talán majd elmúlik. Mint mikor benyomod a számológép kijelzőjét, lila-zöld-fekete pacákban úszik rajta minden, majd visszaáll eredeti alakjába. Vártam egy kicsit, aztán kikapcsoltam. Egy óra múlva is még olyan volt. Este, mikor hazaértem, elkezdtem összeszedni a garancia papírokat, miközben a fontos fájlokat átmásoltam az asztali gépemre. Olyan 4 óra telhetett el az esés óta. Már a legális oprendszer telepítésébe kezdtem volna bele, mikor észrevettem, hogy a folt teljesen eltűnt.
ENNYI. Nem kell szervizbe vinni Marvin-t. :)
Na akkor szerintetek katonai laptopok ezek, vagy csak széria hiba? :D.jpg)
Még a felszívódás előtt lefotóztam a hibát.
A kérdés a következő két sztori után vetődött fel bennem.
Történt 2-3 hónapja, hogy Pesten, K1 barátomnál javítottam az ő gépét, újratelepítgettem, stb... miközben az én ASUS EEEPC 1000H gépecskémről a hátam mögött szólt a zene, miközben teljes nyugalomban szipkázta magába a 230V-ot, és töltődött fel ízletes elektronokkal. A másfél méter magas kis szekrény tetejéről oly könnyedén hajtott végre kényszerleszállást, mikor K1 bajtárs haláli nyugalommal vágtatott keresztül a szobán, és rántotta magával a töltő zsinóron függő ékszerdobozomat. Meglepődtem. Egy röpke pillanat alatt eme hang szólalt meg a fejemben: "Ez nem lehetett a te laptopod, Máté. Hiszen a te gépecskéd nyugalomban, és biztonságban hallgatja veled együtt Harcsa Vera csodás hangjait." Aztán miután a becsapódás hangja is tudatosult elmémben, megfordultam, hogy megnézzem, mi volt az, ami ekkorát csapódott? Elhűlt nyugalommal nyugtáztam, hogy Marvin akkora hasast dobott, mint egy apukájával rohangáló kislány, mikor megbotlik a saját lábában. A következő pillantásom K1-re szegeződött, aztán megint a gépre. A síri csendet - amíg felálltam, és a földön nyugvó gépem közelébe értem - csak néhol törte meg K1 zavarodott felháborodása ("Hogy lehet a gépet a szekrényre tenni" és hogy "Miért kell ebben a k*szott lakásban mindig ilyen rendetlenségnek lennie") és sűrű elnézés kéréseinek viharzó szavai ("Akármennyibe kerül, én kifizetem. Én tettem tönkre, vállalom a felelősséget, kérlek ne ölj meg!"). Miközben emeltem fel a földről, még hassal lefelé néző kincsemet, hallottam, és éreztem, ahogy rezeg a winchester, és ahogy fújja a levegőt a kicsi ventilátora. "Még működik... Ó Istenem." - mondtam, és száz évnyi lassúsággal fordítottam meg kezemben. A kijelző világított, fekete volt, majd fehér betűk jelentek meg rajta - a számítógép újraindult. Betöltött a Windows, és működött. A ház ugyan néhány helyen szétpattant, amit könnyűszerrel a helyére kattintottam, más baja nem lett. A winchester sem sérült meg, profi S.M.A.R.T vizsgáló programmal is leellenőriztettem, ami 2-3 óráig tartott.
A második esetet megpróbálom rövidre fogni. :) A hátitáskámban szoktam hordani Marvint. Ma először úgy gondoltam, hogy a válltáskámban jobb helye van. Így indultam útnak, a biciklimmel. Nem jutottam tovább 5 méternél, akkorát zakóztam, mint a huzat. A jobb tenyerem felszakadt, az ülés elfordult, a kilométer óra leszakadt. Káromkodtam. Aztán szépen lassan összekapartam magam. Az esést a válltáska-bicikli kombó okozta, ugyanis kissé máshogy kell így egyensúlyozni, és az elején túlságosan a táskára koncentráltam, míg a lábam lecsúszott a pedálról... és elvesztettem uralmam a gép fölött. Az ilyen katasztrófákat egy gyerekkora óta rendszeresen bringázó egyén, igyekszik meg sem történtté tenni, és elfelejteni, meg amúgy is a vehir-hez siettem, gyakornoki megbeszélésre, így időm sem maradt a sérüléseimmel foglalkozni. Aztán amikor már odaértem, és fellélegezhettem, jutott eszembe, hogy a táskámban volt a gépem is. El is felejtettem, hogy benne van. Kivettem, bekapcsoltam, és egy hatalmas nagy paca fogadott a képernyő alján. MEGSÉRÜLT! Gondoltam magamban, hogy talán majd elmúlik. Mint mikor benyomod a számológép kijelzőjét, lila-zöld-fekete pacákban úszik rajta minden, majd visszaáll eredeti alakjába. Vártam egy kicsit, aztán kikapcsoltam. Egy óra múlva is még olyan volt. Este, mikor hazaértem, elkezdtem összeszedni a garancia papírokat, miközben a fontos fájlokat átmásoltam az asztali gépemre. Olyan 4 óra telhetett el az esés óta. Már a legális oprendszer telepítésébe kezdtem volna bele, mikor észrevettem, hogy a folt teljesen eltűnt.
ENNYI. Nem kell szervizbe vinni Marvin-t. :)
Na akkor szerintetek katonai laptopok ezek, vagy csak széria hiba? :D
.jpg)
Még a felszívódás előtt lefotóztam a hibát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése