Bábel - sci-fi
Isten szétbontotta a nyelveket, hogy megnehezítse a dolgunkat.
Megérteni nem tudtuk egymást, és ez a felismerés elsőre megriasztott minket, és pánikoltunk.
Végül lenyugodtunk és megpróbáltuk megérteni a másik nyelvét.
Mikor ez sikerült, megtanítottuk az idegeneket a saját nyelvünkön beszélni.
A fő probléma, hogy szétesett az egység, különböző nyelvi területekre. Ez ugyanakkor azt is magával hozta, hogy ezek a nyelvek különböző irányba haladtak. Saját életre keltek, önálló kreativitással, és fejlődési ritmussal.
A bábeli probléma megoldása nem merülhetett ki abban, hogy megismertük egymás nyelveit. Hiszen annyit úgysem vagyunk mindannyian képesek elsajátítani, amennyi nyelv a világon létezik. A megoldást abban találhatjuk meg, ha kijelölünk egyetlen egy közös nyelvet, amit mindannyian megtanulunk, és azon kommunikálunk egymással. Tegyük fel, hogy ez megtörténik… de hogyan leszünk képesek ugyanazt a nyelvet tanítani az egész világon? Hogyan leszünk képesek megállítani vagy kiküszöbölni a nyelv helyi mutációját – ami adódhat a nyelvi szokások ezerszínűségéből, az akcentusok zavarából, és kulturális különbségekből? Ha mégis valahogy ezt sikerülne kiküszöbölni, akkor jön a következő probléma, az hogy ezzel a nyelv elveszti rugalmasságát, és a fejlődőképességét. Mindez magával hozná az irodalom begyöpösödését, és egyéb más területek, művészetek betokozódását. E miatt valószínűleg sosem lesz a Föld népességének egyetlen közös nyelve. Ilyen közös nyelv csak egy hangyaboly jellegű fajnál alakulhatna ki, ahol nincsenek egyéniségek, csak parancsot teljesítő katonák. A közös nyelv mégis kialakulóban van. Valószínűleg az angol nyelv lesz ez. Egység alakul ki, de valószínűleg színeződve. Talán olyan lesz a világ, mint egy hatalmas ország. Ha akarjuk, majd megértjük a másik angolját. De a mindennapi nyelvhasználatban mégsem leszünk képesek könnyen megérteni egymást.
Megérteni nem tudtuk egymást, és ez a felismerés elsőre megriasztott minket, és pánikoltunk.
Végül lenyugodtunk és megpróbáltuk megérteni a másik nyelvét.
Mikor ez sikerült, megtanítottuk az idegeneket a saját nyelvünkön beszélni.
A fő probléma, hogy szétesett az egység, különböző nyelvi területekre. Ez ugyanakkor azt is magával hozta, hogy ezek a nyelvek különböző irányba haladtak. Saját életre keltek, önálló kreativitással, és fejlődési ritmussal.
A bábeli probléma megoldása nem merülhetett ki abban, hogy megismertük egymás nyelveit. Hiszen annyit úgysem vagyunk mindannyian képesek elsajátítani, amennyi nyelv a világon létezik. A megoldást abban találhatjuk meg, ha kijelölünk egyetlen egy közös nyelvet, amit mindannyian megtanulunk, és azon kommunikálunk egymással. Tegyük fel, hogy ez megtörténik… de hogyan leszünk képesek ugyanazt a nyelvet tanítani az egész világon? Hogyan leszünk képesek megállítani vagy kiküszöbölni a nyelv helyi mutációját – ami adódhat a nyelvi szokások ezerszínűségéből, az akcentusok zavarából, és kulturális különbségekből? Ha mégis valahogy ezt sikerülne kiküszöbölni, akkor jön a következő probléma, az hogy ezzel a nyelv elveszti rugalmasságát, és a fejlődőképességét. Mindez magával hozná az irodalom begyöpösödését, és egyéb más területek, művészetek betokozódását. E miatt valószínűleg sosem lesz a Föld népességének egyetlen közös nyelve. Ilyen közös nyelv csak egy hangyaboly jellegű fajnál alakulhatna ki, ahol nincsenek egyéniségek, csak parancsot teljesítő katonák. A közös nyelv mégis kialakulóban van. Valószínűleg az angol nyelv lesz ez. Egység alakul ki, de valószínűleg színeződve. Talán olyan lesz a világ, mint egy hatalmas ország. Ha akarjuk, majd megértjük a másik angolját. De a mindennapi nyelvhasználatban mégsem leszünk képesek könnyen megérteni egymást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése