La Vía Láctea y Andrómeda Dos universos giran, cerca el uno del otro. En medida humana, terriblemente lejos. Andrómeda se acerca, quisiera absorberme, hacerse uno. Pero la Vía Láctea, por desgracia, ni siquiera sabe lo que quiere. El remolino es bueno, encontrarse es difícil. Aunque sería suficiente unos cinco mil millones de años. Pero por las distancias entre las estrellas, es muy pequeña la probabilidad del choque real. El roce es una ilusión, un recuerdo que no existe. Nuestros núcleos nunca llegarán a unirse. Queda la belleza que lo llena todo. Tejút és az Androméda Két univerzum örvénylik. Egymáshoz közel. Emberi léptékkel Mégis iszonyat távol. Androméda közelít, Magába szívna, eggyé válna. De a Tejút sajnos Azt sem tudja mit akar. Örvénylés jó, Találkozni nehéz. Bár elég lenne rá Öt milliárd év. De a csillagok közti Távolságok miatt Nagyon kicsi az esélye A tényleges ütközésnek. Az érintés is illúzió, Nem létező emlék. Sejtmagjaink sosem Válnak eggyé. Marad a mindent betöltő szé...
Zseniális :D
VálaszTörlésAnnak ellenére, hogy azért az Apple megint egy nagy középső ujjat mutatott mindenkinek. De persze megértem, ha volna benne 4 GHz-es processzor, meg minden szar, akkor is fintorogna az ellentábor, hogy hát lehetne jobb is...ettől ez még lenyűgöző, a videó meg üt!
Vagy ha csinálnak belőle egy hordozható kijelzőt... akkor már van értelme. Kvázi vékony klienssé avanzsálják az ipadot.
VálaszTörlés~ S amúgy egyetértek! :)
De mér? Ez egy hordozható kijelző, meg vékony. Vagy nemértem?
VálaszTörlésDe érted. Az én véleményem is az, hogy nem kell többnek nézni az ipadot, mint ami, és akkor nincs gond.
VálaszTörlésJa akkor jóvan :D
VálaszTörlés