A szeretet ünnep bére

A megszokott Tempóból sétáltam hazafelé, többek közt hússal és kávéval megrakott szatyorral a kezemben, mikor arra lettem figyelmes, hogy a hétvége (sőt ünnepek-vége) - felé kihalt lakótelep nyugovóra tért gáz és benzinhajtású szekerei között egy zöld ördögszekér bucskázik keresztül a veszprémi szél szárnyain.
Múlik már karácsony.

A 20. Pesti Slamre írt röpke karácsonyi lidércnyomásom:

Karácsonyi pénznyomás, a szeretet ünnep bére

Míg műgyertyák színes fényeit követem a karácsonyi vásár varázslatos szívébe, vigéckedő csillámpor banditák forralt bort öntenek tömjéntől és Bondtól bódult agyukba. Szívd mélyre, a tárcád közepébe, ezt a meghitt pillanatot. Itt maradok, és kikalkulálom, hogy emberismeretileg melyik a leg… olcsóbb választás szeretteim kedvére. S ha pénzed nincs, hát harácsolj, elvégre itt a karácsony. Jó szokáshoz híven ilyenkor én is fukarabb vagyok, mint pénznyerő, s ha másra nem futja, hanukára jó lesz nekik savas eső. Kippa-naszkodna a zsibvásárban korzózva, hisz ilyenkor még engem is szeretnek a műgyanta kezű eladók. Köztük is akad, ki kicsit enyvesebb lelkű, mint a többi.
Ilyenkor vajon sütemény – a nap fénypontja. S „ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég”, hogy utána lemérjem, hány kiló ajándékkal lettem kövérebb. Ilyenkor nem ég a zsír, s ha vigyázunk rá így is marad még. Rágjunk valami cukros vásár fiát, amíg egy széplány meg nem lát. Mert hát a kilók… és hogyha kilóg… Akkor a karácsonyi fa is egyedül áll. Szóval műt, vagy igazit? Csomagoló papírt, vagy ajándéktáskát, amit a család majd persze újrahasznosít. Mert a Földünk télen is haldoklik, s mert mi azt is eltesszük a szekrény mélyére, hogy megnyugtassuk magunk a szent est-ebéd végére, hogy nem csak kabri-jó, hanem falni is. Még a hajléktalanok sem fagynak meg karácsony másnapján, elvégre a kidobott csomagolás több hőt termel elégve, mint amennyit a királynék városa nyel el egy évben.
S a fehér karácsonnyal mi legyen? Arra sincs pénz, hisz „világválságot okoz a másság”. Manapság már annyira koedukált Európa, hogy a melegektől teljesen felborult a világ hő háztartása. Hiába, a karácsony is csak úgy a szép – ahogy én is szeretem – ha a szivárvány színeiben pompázik.
Oázis nő a tél kopár terén minden városban, s a sok kisgyerek nem csak gagyog, „oáz” is. Elvégre játékvágyuk legalizált, hogy az apu meg nem veszi, hát az kizárt! S ha gyermek nincs, minő mű-kincs egy jól eltalált narancsos illóolaj – de hogy mihez illik? – s hogy pártpolitikailag oldal semlegesek legyünk, veszek hozzá szegfű illatút is. Mindenből kettőt persze. Ahogy egy pár bólogató kutya sem hiányozhat a nem létező autónk kalaptartójáról. Plüss szaloncukor több ízben, és intarziás öngyújtó a vágyaim netovábbja, hát ujjongok a borútól. Aztán végre kiderül, hogy „Mennyibe is kerül, kedves?” Most akciós! Minden egyes helyett kettes, azaz egyet fizet, kétszer kikap… de csak most, csak önnek, mert olyan rendes embernek látszik, aki sosem hibázik. A monogramos törcsi mellé mellékelünk gyors hitelt is. Hidd el, Mátyás és Ludas Matyi is ezt választaná. Elképedt arcod vagy 50 colos, „hádé redi”, minden plakát ezt hírdeti: téháem mínusz 40 százalék, csupán szeretetből még ennyi évig fizesd az adó hátralék... a jó ember ilyenkor hátralép. Nem sejtve, mögötte megnyílt a föld, vagy a jég, rajta egy lék. S már úgy eláztam a megfizethető szeretetben, mint akinek polgári kötelessége minél drágább ajándékokkal kedveskedni.
Kedves ének kapja el figyelmem, amint az alulfizetett Pannon Várszínházas, valódi hamisítatlan, hiperaktív, hedonista csemeték duruzsolnak kissé mégis hamisan a fülembe. „Igyekezz az égbolt zár…” Az ég-bolt zár? Ja tényleg, még azt is venni kéne.