Gúzsbakötött bűn

Voltam túl a fényeken és voltam izzadó,
Voltam gúzsmagányba süllyedő, depressziós hús
Voltam fény az életen, voltam hófehér,
Voltam színtől fesztelen, és gyenge bal tenyér

Miért? Élni jó, ha legott a sok halott tátong és kér a royal után sok lapot?
Így halottak a szavaim, s úgy borulnak rád, mint őszi égen átsuhanó felleg hozta nyár.
Legyél te is zaklatott ha kiolvastad, nem találtál semmit mondó szaklapot.
Sok sarok csak arra vár, hogy töltsed meg te szóval, a lényeg nélkül néptelen a sóhaj.
De várhatod az átlagot át nem úszó lágy habot, hogy terüljön köréd - monda - tolvaj miből él, ha szavait elvitte az ár, az áfára ráfáztál, a Balaton hidege vár.
Jégre tett sok kishitű, ki becsületben bízott, bízok én is megtudom hogy kiben vesztem el.
Mert voltál te a ma fia, leszel majd a holnapé, de hol a jel a kezdetben, a jellem mind sivár.
A rendőr a néptől kapta bizalmát, hogy mentse meg majd őket, ha rossz idő jön, de sok rossz ember mégis közéjük áll.
Honnan tudod kiben bízhatsz, kit rabolt a szenny, ki találta a könnyebb útját pincékbe, én nem
Mentegetem magam, hisz szürke grál vagyok, kit megbecsül a szégyen, de szüzem mind halott.
Hát feketébe bújok inkább, tudom rossz vagyok. Báránybőr a farkasok közt, mégis itt vagyok.
Vagyok túl a városon, Budapest egy kollázs, mint a tóban el nem férő fekete vitorlás.
Pénze mind a zsebemben, lyukas garast ér, ha elvisz majd az ár, a súlya mélyre húz, de a zsebem szakad már.

Voltam túl a fényeken és voltam izzadó,
Voltam gúzsmagányba süllyedő, depressziós hús
Voltam fény az életen, voltam hófehér,
Voltam színtől fesztelen, és gyenge jobb tenyér