Aranyláz

Gold Marlboro, cigi csikk
Barna szofi, arany bláz
Nekem így nem imponálsz
Ülj le, szívjál egy kicsit

Mesélj nekem vad nyugatról,
Hol nem fogy az önérdek
Markuk mélye tömérdek
Fényes kövér hasuk fáj

Gyarmat gyapján hízott mind,
Ki megnyert sok(sok) háborút?
Lelki tükrük eltorzult,
Mint füsttől csípett szemeid?

Hány fokos az arany láz?
Izzadság, mit arany ér?
Láncos kard és kapanyél
Negyvennyolcban haza várt

Cipőméret, foltos évszám
Tágasabb, mint gondolod
Magyar népek, angolok
Történetünk homlokán

Csattant tenyér, gondolom
Kifújt füst ez itt megint
Szabadságnak borsa mind
Falra hányva kóstolom

Ahány nép, annyi kopás
Térdeinkről vastag bőr
Narancsvidék, terelő
Megannyi tehén juhász

Hagyta ott a skalpjait
S emlékeit csúf tócsán
Dohányt köp és ottomán
Forma fotelt elhajít

Kényelemből nem lesz erő
Lázadni az aranyért
Köpjél szádra, friss tenyér
Mert munkás lett a heverő

Forradj s ásd el sebeid
Mondjál búcsút, béke „pát”
Mert a füst az konzervát
Politikát eltekint

Gold Marlboro, cigi csikk
Füst fajtákból diplomálsz?
Hogy szerezz egy kis dohányt
Történelmünk perre vitt.

MAteDon – 2010.05.29.
-

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

La Vía Láctea y Andrómeda

La Vía Láctea y Andrómeda Dos universos giran, cerca el uno del otro. En medida humana, terriblemente lejos. Andrómeda se acerca, quisiera absorberme, hacerse uno. Pero la Vía Láctea, por desgracia, ni siquiera sabe lo que quiere. El remolino es bueno, encontrarse es difícil. Aunque sería suficiente unos cinco mil millones de años. Pero por las distancias entre las estrellas, es muy pequeña la probabilidad del choque real. El roce es una ilusión, un recuerdo que no existe. Nuestros núcleos nunca llegarán a unirse. Queda la belleza que lo llena todo. Tejút és az Androméda Két univerzum örvénylik. Egymáshoz közel. Emberi léptékkel Mégis iszonyat távol. Androméda közelít, Magába szívna, eggyé válna. De a Tejút sajnos Azt sem tudja mit akar. Örvénylés jó, Találkozni nehéz. Bár elég lenne rá Öt milliárd év. De a csillagok közti Távolságok miatt Nagyon kicsi az esélye A tényleges ütközésnek. Az érintés is illúzió, Nem létező emlék. Sejtmagjaink sosem Válnak eggyé. Marad a mindent betöltő szé...
» » » » »

Sophia a toronyban

Túl gyorsan kötődnél, De nem tudod kihez? Kiben is bízhatnál? Lejárt régi lemez. Egyetlen kuckód A négy fal biztonsága. Miért is mennél ki? Ajtó sincs, se zárja. "Mennyi kedves állat Nyomja hozzád Nedves orrát Ez mennyország" Mondd el, bátran, Bízhatsz bennem, Miért a könny arcodon? Nem beszélsz, A szíved tudja, Én a csended hallgatom. Kezem fogod, de menekülsz. Vár a négy fal, börtönöd. Megszokta a szíved ott bent Kényszerzubbony bőrödön. Bent egy halk hang jajveszékel Meddig tart még a magány? Hogy menthetne meg a herceg, Ha nincsen rés a szív falán?
» » » » »

Kifújom a füstöt 3.

Nyissátok ki a füzetet. Írjátok fel az óra címét. Ezerkilencszáznyolc, a Monarchia bekebelezi Boszniát és Hercegovinát. A füzet szélére firkálok. Két, szép kerek mell. Ilyen még a valóságban sincs. Próbálom betartani a természetes arányokat, de nem ismerem. Ahhoz egy valódi modell kellene. Kínai manga figura lesz belőle. Vékony csípő, keskeny, csámpás lábak és óriási csillogó szem. A legnagyobb gondot a puncijára fordítom. Ne legyen se túl hosszú a vágás, se túl rövid. Szőr nélkül úgy néz ki, mint egy műanyag játék. Úgyhogy kap egy kis szakállat. A tartományok közigazgatását a közös pénzügyminisztériumnak rendelték alá. Árnyékolom is. Teljesen valóságosnak néz ki. Mindjárt kilép a füzetemből és hastáncot lejt az egész osztály szeme láttára. De hát ezt így nem lehet. Vékony tüllszoknyába öltöztetem. Selymes, átlátszó anyagba. Így még izgatóbb. A háttérben a Nagy-Magyarország térképe. Mindenki őt bámulja. A srácok csorgatják a nyálukat. A lányok irigykednek. Minden mozdulatnál megvillan ...
» » » » »