Álomgyáros

Stoppolhatod szakadt gúnyád, benne már nem fércel
Utca fia, harsogd fennen: itt élned és halnod kell
Énekeld hát, szomorúfűz, a sorsod önbeteljes
Ülhetsz, dőlj a beton falnak, álomország terhes

Kockáztat az épület, ha ablakai szendén
Pislognak, én kimostam a függönyt, de mi mentén
Vasaltad az ingemet, mi kékes olykor sárga
Válogat a divat színe, öltözz álruhádba

Tűzoltó, vagy mentős, golyóval játszó legény
Körte izzik, szemem fényét újra széjjelszedném
Ha nem tetszik a nappali, építs nekem művet
Emlékképe füstölög, a fagyok színe bűntett

Folyóparti gyilkos, lakos, betondzsungel árva
Tévén folyó tömegfilmek, Tarzan harsogása
Másra vetett gombok klikkje, úgy hívják, hogy álom
Város helyett utópista, szétrobbantott várrom

Várhatom, ha atombomba látványtervet vettél
Elmém bugyrát, kocka bugyit, elektromos termék
Monitorról házfalakra, vajh mit rajzol a csend
Kitörnék, de még túl vastag kódex itt a trend

Órarendbe vázolt érdek, kapitális korgás
Gyomormosó tablettás bor, visszahív a portás
Vörös hajú démonok közt, angyal vár a szennyben
Keressük, a kiút kétes, ajtó, kilincs egy sem?

Lábad végén beton kocka húz a Séd mélyére
Úszni is tudsz, bolond is vagy, nincs esély, a térdem
Télen kattog, a tér jeget bont, ősszel színes férget
Álmodtam, de ez a város, Veszprém stopot intett

Stoppolhatod szakadt gúnyád, benne már nem fércel
Utca fia, harsogd fennen: itt élned és halnod kell
Énekeld hát, szomorúfűz, a sorsod önbeteljes
Ülhetsz, dőlj a börtön falnak, álomország terhes

/ 2010. április /