Rókák a kosárba
Baráti áron használt árut árult egy csehó, vagy turkáló, mert rengeteg részeg embertől roskadt a bárpult, erről árulkodott a névtábla: Rókák a kosárba. Borbála hetente hétszer nyaklóz a kocsmába, hiszen naponta frissül itt a Bor bála. Itt nem mérvadó a kancsó csorbája, csak a csapos formája, meg a kivágott ruhája. Ezt jól tudta főhősnőnk kapatos kuzinja, kinek kiskorában is duplán járt a kiadós puliszka. Conan a barbár – így szólították, ha már – gyakran betört a borbárba, erre Borbála jóformán jól pofán okádta, eztán a Canonnal kétesen kreatív képek kerültek a kockákra, kockázatos formákba. Ilyen élményekkel kényeztet el egy e fajta borostás boros társ harmatos haragja. Még aznap a csapos fia a fain fiaskót az iwiwre postázta, hisz a neten nincsen lapzárta. Ez az elhasznált korty ára, a keserű gyanta nagyja rászárad a szesz éhes szépség kibomlott kontyára. Ámbár a kutyája nem bánja.
Lakatos, a falu ura, avagy ahogy a többi mulya szólította: a helység spájzszere, részegen rád bármilyen testékszert ékel, érzéstelenítés persze csak mértékkel, egy pohár lőrével, amit neki ingyen adnak, a Szőkítő kifőzdében, mert a gépet ő tartja karban, mint az összes nőstényt a környéken, mint a rókák a tyúkot a pitvarban. Egyszer így jött össze Terézzel, ki a krimóban a vadi új réz pirszingbe kapaszkodni sem szégyell. Lehúz egy kevéske pénzzel, majd merészen lelécel, mert nem ér fel ésszel, sőt semmilyen etikus erénnyel, csak lop, és nyel. Majd kis üveges kölnire költ a közeli közértben, azt önti aztán a csöcsére, meg a belébe is serényen. Ez neki nem szégyen, csak amolyan kapatos középszer.
Csuhás Gyurkát, a falucska papját is szerette a kocsma apraja, és nagyja. A vasárnapi misén is mesésen érvel, gondolja ő, de mindenki másnak csak azon jár az agya, hogy „mikor hagyja abba?”, mert ez elkeserítő. No de nem kell elszomorodni, hisz a templom után neki is jár egy-két pohár szamorodni. Aztán egy újabb üveg tramini után szokta a furcsa fantázia rossz útra vinni. Múltkor is azt kezdte hinni, hogy az égből alászáll egy angyal, és a fényességből előlép egy szürkebarát, és elissza előle az összes borát. Na hát ez hozta rá mindig a papra a parát, ő így élte meg a para jelenségek korát.
Aztán történt egyszer, hogy a Rókákba formaldehid, vagy valamilyen törvénytelen örmény vegyszer került a kólákba, jó drága itallá formázva. Így kezdtek volna bele a nemzeti nótákba, de ez minden fazont fejét földig leforrázta, laza lázzal fuvarozták a becsípett csókákat korházba. Azóta kihalt a bor bár portája. Csak szomorú szellemek járnak arra éjjel, s bár ez egy átlátszó indok, de mivel már nem volt mit innok, csak sikollyal fűszerezték a falu félelmét félszeg nótákkal, és másnapos szeszéjjel.
/ 2009. július /
Lakatos, a falu ura, avagy ahogy a többi mulya szólította: a helység spájzszere, részegen rád bármilyen testékszert ékel, érzéstelenítés persze csak mértékkel, egy pohár lőrével, amit neki ingyen adnak, a Szőkítő kifőzdében, mert a gépet ő tartja karban, mint az összes nőstényt a környéken, mint a rókák a tyúkot a pitvarban. Egyszer így jött össze Terézzel, ki a krimóban a vadi új réz pirszingbe kapaszkodni sem szégyell. Lehúz egy kevéske pénzzel, majd merészen lelécel, mert nem ér fel ésszel, sőt semmilyen etikus erénnyel, csak lop, és nyel. Majd kis üveges kölnire költ a közeli közértben, azt önti aztán a csöcsére, meg a belébe is serényen. Ez neki nem szégyen, csak amolyan kapatos középszer.
Csuhás Gyurkát, a falucska papját is szerette a kocsma apraja, és nagyja. A vasárnapi misén is mesésen érvel, gondolja ő, de mindenki másnak csak azon jár az agya, hogy „mikor hagyja abba?”, mert ez elkeserítő. No de nem kell elszomorodni, hisz a templom után neki is jár egy-két pohár szamorodni. Aztán egy újabb üveg tramini után szokta a furcsa fantázia rossz útra vinni. Múltkor is azt kezdte hinni, hogy az égből alászáll egy angyal, és a fényességből előlép egy szürkebarát, és elissza előle az összes borát. Na hát ez hozta rá mindig a papra a parát, ő így élte meg a para jelenségek korát.
Aztán történt egyszer, hogy a Rókákba formaldehid, vagy valamilyen törvénytelen örmény vegyszer került a kólákba, jó drága itallá formázva. Így kezdtek volna bele a nemzeti nótákba, de ez minden fazont fejét földig leforrázta, laza lázzal fuvarozták a becsípett csókákat korházba. Azóta kihalt a bor bár portája. Csak szomorú szellemek járnak arra éjjel, s bár ez egy átlátszó indok, de mivel már nem volt mit innok, csak sikollyal fűszerezték a falu félelmét félszeg nótákkal, és másnapos szeszéjjel.
/ 2009. július /
You have an informative blog. I’ve learned something from it. I do have mine too www.claire-fernandez.blogspot.com... Thanks
VálaszTörlés