ÜLDÖZÉSI MÁNIA

Őrül állítsd tetteidet
Bizsut termő fád alá
Őrül tetted, az nem lehet
Hogy itt jobb zugot találsz

Ok-okozat gyümölcs magja
Akad folyton torkodon
Varázs fádnak gyöngye pattan
Hideg kőről hallgatom

Hogy szikráznak fel-felgyújtva
Elméd lángját, bár kevés
Értelmed mi lángra kapna
Gon do lat be ül te tés

Luciferi nációkkal
Halucinálsz rendszerint
Összefüggést nem találsz
Minden dolgod rádlegyint

Érdes zaj sok jön el hozzád
S rádborítja amit rejt
Kopogtatják füled botját
Ne mozdítsd meg csak figyelj

Tudod már hogy ki üldöz és
Végig szalad bőrödön
Szedd le gyorsan hűvös kés
Nyissa fel a börtönöd

Kaparászik dobhártyádon
Petéket rak most a pók
Kikelnek ők, én is hallom
Holt szavakat oktatók

Suttogják mind, zárka vagy te
Rozsdás rácsok sejtjeid
Pókhálókba szőtték sorsod
Nyűdd a rokkát, el ne hidd

Ne higgy másnak, hisz tudod jól
Csak te tudod biztosan
Összefogtak ellened és
Csak te tudod biztosan

Csak te tudod mitől félsz
Mi lehet mi arra vitt
Szabadulj meg végre innen
Lépcsőn bontsd ki szárnyaid

Rohanj itt a szabadságod
Nincs lakat mi zár többé
Kék az ég s te arra látod
Repülj a házak fölé

Levegő fúj, végre csönd van
Már senki sem kaphat el
Nyugodthat az üldözött vad
Vére beton ágyra lel
-

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

La Vía Láctea y Andrómeda

La Vía Láctea y Andrómeda Dos universos giran, cerca el uno del otro. En medida humana, terriblemente lejos. Andrómeda se acerca, quisiera absorberme, hacerse uno. Pero la Vía Láctea, por desgracia, ni siquiera sabe lo que quiere. El remolino es bueno, encontrarse es difícil. Aunque sería suficiente unos cinco mil millones de años. Pero por las distancias entre las estrellas, es muy pequeña la probabilidad del choque real. El roce es una ilusión, un recuerdo que no existe. Nuestros núcleos nunca llegarán a unirse. Queda la belleza que lo llena todo. Tejút és az Androméda Két univerzum örvénylik. Egymáshoz közel. Emberi léptékkel Mégis iszonyat távol. Androméda közelít, Magába szívna, eggyé válna. De a Tejút sajnos Azt sem tudja mit akar. Örvénylés jó, Találkozni nehéz. Bár elég lenne rá Öt milliárd év. De a csillagok közti Távolságok miatt Nagyon kicsi az esélye A tényleges ütközésnek. Az érintés is illúzió, Nem létező emlék. Sejtmagjaink sosem Válnak eggyé. Marad a mindent betöltő szé...
» » » » »

Sophia a toronyban

Túl gyorsan kötődnél, De nem tudod kihez? Kiben is bízhatnál? Lejárt régi lemez. Egyetlen kuckód A négy fal biztonsága. Miért is mennél ki? Ajtó sincs, se zárja. "Mennyi kedves állat Nyomja hozzád Nedves orrát Ez mennyország" Mondd el, bátran, Bízhatsz bennem, Miért a könny arcodon? Nem beszélsz, A szíved tudja, Én a csended hallgatom. Kezem fogod, de menekülsz. Vár a négy fal, börtönöd. Megszokta a szíved ott bent Kényszerzubbony bőrödön. Bent egy halk hang jajveszékel Meddig tart még a magány? Hogy menthetne meg a herceg, Ha nincsen rés a szív falán?
» » » » »

Kifújom a füstöt 3.

Nyissátok ki a füzetet. Írjátok fel az óra címét. Ezerkilencszáznyolc, a Monarchia bekebelezi Boszniát és Hercegovinát. A füzet szélére firkálok. Két, szép kerek mell. Ilyen még a valóságban sincs. Próbálom betartani a természetes arányokat, de nem ismerem. Ahhoz egy valódi modell kellene. Kínai manga figura lesz belőle. Vékony csípő, keskeny, csámpás lábak és óriási csillogó szem. A legnagyobb gondot a puncijára fordítom. Ne legyen se túl hosszú a vágás, se túl rövid. Szőr nélkül úgy néz ki, mint egy műanyag játék. Úgyhogy kap egy kis szakállat. A tartományok közigazgatását a közös pénzügyminisztériumnak rendelték alá. Árnyékolom is. Teljesen valóságosnak néz ki. Mindjárt kilép a füzetemből és hastáncot lejt az egész osztály szeme láttára. De hát ezt így nem lehet. Vékony tüllszoknyába öltöztetem. Selymes, átlátszó anyagba. Így még izgatóbb. A háttérben a Nagy-Magyarország térképe. Mindenki őt bámulja. A srácok csorgatják a nyálukat. A lányok irigykednek. Minden mozdulatnál megvillan ...
» » » » »