Menetrend vagy imamalom


Megható, ha fagyos szél fúj,
Hunyorogva könnyezel,
Vajon mi a busznak száma?
Ma munkába mi visz el?

Megállóban körbe forog,
Menetrend vagy szent kerék
Imamalmuk röpke útja
Időről írt szentbeszéd.

Témakörük terítéken,
"A négyes mikor jön el?"
Öreg, büszke szárnyas jármű,
Ikaruszuk már közel.

Sárga, mint a buddhisták,
És kopasz is, már kopva száll.
Megcsodálja a turista,
A nyugdíjas nyögve vár.

Felszállás az első ajtón,
Szevasz, drága Szent Péter!
Egy-két utas jegyét váltsd meg,
A többi bérlet szárnyra kel.

Ajtónk kerreg, és a kerék,
Mint az élet, jár csak jár.
Veszprémben sok körforgalom
Rozsdát lendít még tovább.

Mint a malom útja, körbe
Forog a csuklós buszderék.
Kapaszkodj, a vas cső gyönge,
Légy erős, ha fékez a Szemét!

A tér megáll, és nincs idő,
Szétpaszíroz a lendület.
Kapd el utas társad karját,
"Egy kóbor kutyát elütnek!"

Mikor szállsz le végre? Jelezd!
Kattanjon az égi fény!
Kisbolygók és csillagok közt
"Egyetem út!", megjöttél.

A fejed körül is sok fénylő,
Apró pötty, és könnyezel.
Lendítsd meg az Imamalmot,
Haza majd melyik visz el?
-

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

La Vía Láctea y Andrómeda

La Vía Láctea y Andrómeda Dos universos giran, cerca el uno del otro. En medida humana, terriblemente lejos. Andrómeda se acerca, quisiera absorberme, hacerse uno. Pero la Vía Láctea, por desgracia, ni siquiera sabe lo que quiere. El remolino es bueno, encontrarse es difícil. Aunque sería suficiente unos cinco mil millones de años. Pero por las distancias entre las estrellas, es muy pequeña la probabilidad del choque real. El roce es una ilusión, un recuerdo que no existe. Nuestros núcleos nunca llegarán a unirse. Queda la belleza que lo llena todo. Tejút és az Androméda Két univerzum örvénylik. Egymáshoz közel. Emberi léptékkel Mégis iszonyat távol. Androméda közelít, Magába szívna, eggyé válna. De a Tejút sajnos Azt sem tudja mit akar. Örvénylés jó, Találkozni nehéz. Bár elég lenne rá Öt milliárd év. De a csillagok közti Távolságok miatt Nagyon kicsi az esélye A tényleges ütközésnek. Az érintés is illúzió, Nem létező emlék. Sejtmagjaink sosem Válnak eggyé. Marad a mindent betöltő szé...
» » » » »

Sophia a toronyban

Túl gyorsan kötődnél, De nem tudod kihez? Kiben is bízhatnál? Lejárt régi lemez. Egyetlen kuckód A négy fal biztonsága. Miért is mennél ki? Ajtó sincs, se zárja. "Mennyi kedves állat Nyomja hozzád Nedves orrát Ez mennyország" Mondd el, bátran, Bízhatsz bennem, Miért a könny arcodon? Nem beszélsz, A szíved tudja, Én a csended hallgatom. Kezem fogod, de menekülsz. Vár a négy fal, börtönöd. Megszokta a szíved ott bent Kényszerzubbony bőrödön. Bent egy halk hang jajveszékel Meddig tart még a magány? Hogy menthetne meg a herceg, Ha nincsen rés a szív falán?
» » » » »

Kifújom a füstöt 3.

Nyissátok ki a füzetet. Írjátok fel az óra címét. Ezerkilencszáznyolc, a Monarchia bekebelezi Boszniát és Hercegovinát. A füzet szélére firkálok. Két, szép kerek mell. Ilyen még a valóságban sincs. Próbálom betartani a természetes arányokat, de nem ismerem. Ahhoz egy valódi modell kellene. Kínai manga figura lesz belőle. Vékony csípő, keskeny, csámpás lábak és óriási csillogó szem. A legnagyobb gondot a puncijára fordítom. Ne legyen se túl hosszú a vágás, se túl rövid. Szőr nélkül úgy néz ki, mint egy műanyag játék. Úgyhogy kap egy kis szakállat. A tartományok közigazgatását a közös pénzügyminisztériumnak rendelték alá. Árnyékolom is. Teljesen valóságosnak néz ki. Mindjárt kilép a füzetemből és hastáncot lejt az egész osztály szeme láttára. De hát ezt így nem lehet. Vékony tüllszoknyába öltöztetem. Selymes, átlátszó anyagba. Így még izgatóbb. A háttérben a Nagy-Magyarország térképe. Mindenki őt bámulja. A srácok csorgatják a nyálukat. A lányok irigykednek. Minden mozdulatnál megvillan ...
» » » » »