Bóbita

Testre simult nadrág.
Kerek mellek.
Szép lány.
Lehet, hogy nem tudja, de ő is
Dagadt Köcsög.
Megálltam lihegni az ivókútnál.
Éppen mögöttem szaladt.
Koca, kocogva.
Formás, szorgalmas.
Jó száj.
Távolodik, ahogy látom,
ő is nyolc perc körüli.
Ennyi kell, hogy lefusson
egy kilométert a sokból.
Bóbita én vagyok, játszom,
szárnyat adok a malacra,
Nyomába eredek,
mint afféle agár,
a körpályás,
izgi
futóversenyen.
Fogadjunk, hogy elkapom a hídig,
utána eredek, a nyomában
szálló por, ami vár csak,
fordulok a rövid útra,
felvillan, ott a patája.
Nagy segge vérvörös zászló,
tüdőm és a lábam
bírja követni,
gyorsabb is már a tempó,
az ég köde kezd el
izzadni.
A híd előtt előzöm,
ő jobbra.
Én meg ázom hazáig.