Felszabadulás

Már régóta léptek zaja festi be a várost
Elvitték nagyapát a nárcisz lelkű nácik
Azóta szalmával tömjük meg a vánkost
Álmunk nyomán csodás pusztulás virágzik

Azt mondták a nagyok, hogy nem szabad félni
Azóta hiszek a megmentő angyalokban
Azt mondták nekünk, tessék szabadon élni
Édes szavukban bódító altató van

Aztán szerelmesek lettek belénk az angyalok
Emlékszem, anyám sikítva fogadta őket
Ők azt mondták, már elég nagy vagyok
Nézzem végig, ahogy apám fejébe lőnek

Vörös lett itt minden, még a kanapé is
Olyan csöndes, és békés zuggá vált az otthon
Azóta gyűlölöm a vasat, a karabély ízét
Az ágyban is a fegyverek zaja vár folyton

Igyátok a fényt, szívjátok mélyre a szabadságot
Sorba állt a húgom, a mélabúval, reggel
És éhesek maradtunk, ez megint csak rabság volt
Tömjétek tele magatok kenyér, és hús jeggyel

Állnak az úton a férfiak, munkás, vas szagúak
Egyhangú szájukban a sorvadó cigaretta talpas
A gyerekek sírnak, az asszonyok szomorúak
Álmukban értük jön a farkas, alatta barkasz

Robog a csodás gép, égbe viszi fel a népet
Végre szabadságba szállnak a halálba menők
Megint megetették velünk az édes mérget
Csak hányni maradjon még jártányi erőd

A csillagok vártak rád, nézz körül, és csodáld
Szóljon hangosan az ének, ameddig csak élek
A hatalom minket minden földi jóval megáld
De mindig csak mást, nem engem, csak téged

Ünnepeljük együtt hát a felszabadulást
Döngjön a vashíd, zúgjon a gyár
Ünnepeljük elvtársak a megújulást
Fel hát pajtások, új munka vár

/ 2009.07.14 /