Fut

Talpán vastag pipa. Ritmust dob és basszus ad.
A zsinór végén okosteló, rögzíti majd, merre tart.
Cuppog talpa alatt az aszfalt, panelház, olvadt fém.
Nincs rajta más, póló, nadrág, cipzáros táska övén.

Cigarettát szívnak szemben, úgy lihegnek ahogy ő.
Neki sporttól dobog szíve, másnak mástól nő a hő.
De ő sem szent, és nem is írás, derekán ott a gumi.
Mégis útnak indul néha, ha kezdi zsírját már unni.

Eu-modern játszóterek elsuhannak baloldalt.
Jobbra épp egy körforgalom, benne lusta kocsit hajt.
Lába nem áll, a motolla pörgeti őt szüntelen.
Mindjárt itt az aszfalt vége, kiserdőbe, völgyeken.

Arca mellett suhannak az ágak és a sok szemét.
Kijöttél a természetbe? Bélgázokból épp elég?
Végig az ösvényen futva, szembe jön néhány nép.
Ki két fülű, vakkantó, kinek száján vegyszer ég.

Zacskó fogta hígítótól szédült srácok, szívni kell.
Utánad üvölt: bunkó! A zene mégsem hallgat el.
Marja fülét a szitokszó, néhány mély lélegzet, és
Vár az erdő frissessége, olcsó drog a feledés.

Van aki így öli magát, a természetben mérget nyel,
Van aki fut, ha nem üldözi, se vadállat, se ember.
Rohan hegyről le a völgybe, utána meg újra fel!
Mikor végre szomjan halna, iszik, aztán útra kel!