Éjjeli Android

Éjfél múlt. A panel házban kattog az ágy,
a falakon túl repülő hangja korog az éjjel déli gyomrán.
A fáradt fül megtűrten sípol a többi csend között.
A láb, a kéz, a törzs már alszik, csak a szem,
és a hüvelykujj mozog,
az érintésre rezzenő képernyő felett.
A szobámba szentjánosbogár költözött.
Emlékszem még, hogy gyűlöltem az érzékelhetetlen,
gombtalan gombokat.
De most színes cukorkák pótolják a hiányt.
Ujjam alá egy-egy apró, édes ikon tapadt.
Ébren tart sok hasznos és sok új alkalmazás.
A legfrissebb appokat mind feltettem a telóra.
Nem is akármilyenre. Hisz ez már kagyló nélküli.
Drót és gomb nélküli.
Végre lejárt az eszetlen telefonok kora.
De már nem csak okos a kicsi, hanem bölcs is.
Bár az Anyám kétkedve nézi, netezik, és posztol rajt egy bölcsis.