Gedeon Emlékére

Már egy hete csak a fodrászra gondolok
A fejemen a kócos tincsek jó nagyok
Mindig, meg nem állva
Rám se néznek a szép lányok, hiába.
Nem múlhat egy újabb nap, sem kettő
Hajmosás, mert megújulás lesz a Hétfő

Nyújtózom az ágyon, az agyam még henyél
Mint a látvány a tükörben, a dákóm oly kemény.
Itt az ideje, Máté, most légy újra serény
Bent a városban csak rád vár egy kötény.
Fésű, tea, szalámi, édesítő, kávé,
Fél nyolc, nyitásra oda érek kábé.
Lépcsőn le a hideg orrlyukamba téved,
Talpam alatt serceg az unalmas élet.
Kopasz fák, utasok, üveges szemek,
Még erre felszállok, és máris ott leszek.

Nyikorog az ajtó, megcsap a hajszag,
Itt ért utol engem a szépség hajsza.
Leteszem magam a műbőr székbe
Itt lehetek én majd a város szépe.
Pletykától bűzlik ez a hajszalon.
Feketeleves fortyog az asztalon,
Tudom, a hajam rendezett, de már sok
Ugyan így éreznek itt mások.
Unatkozom, várok, egyet sétálok.
Csak régi rongyos újságokat látok.
Leülök, egy Blikket veszek kezembe.
Régi hírek, New York, repcsik, teszem le.

Ráz egyet Gedeon, leng a szép lepel
Helyet kaptam végre, a szívem ünnepel.
Beülök és átölel, ez megtiszteltetés,
Akár egy svéd masszázs, ez kényeztetés.
A nyakam köré fonja mészáros rongyát.
Fent egy kicsit szoros, de vessünk rája spongyát.
Izzítja a torkát, és el indul a barkóba.
Milyen legyen a barkó, bevéssen tarkóba?
Netán baka módra, takaros tar kobak?
Ez a kérdés az, amitől mindig félek.
Félek, hogy a fantáziám el téved.
Legyek Brandon, Brad Pitt, vagy Antonió?
Ne, inkább egyszerű, amolyan nekem való.
Na de még is kérem, uram, ezt így nem lehet,
(Na jó…) Fölül hosszú, oldal rövid, kezdheted...

Kényeztetnek a kezek, a munkás ujjbegyek
Pengék csattognak, én csak nagyokat nyelek
Mint a Gallerie dell’Accademián a kő Dávid
A fejem is vesz fel formát, akármit
(Mármint) Már nem tudom, hogy hol áll a fejem
Már hogy a tekintetem hova tegyem.
Megy a duma, szól a rádió, gyors kezek,
Ha befejezed végre, talán jól leszek.
Nem tudom, hogy örüljek, vagy sírjak itt
A szomszéd széken egy kicsi kicsit felsikít.

Vegyes érzelmek kavarognak bennem.
Örülök, hogy lassan vége, képzelem
Mit mond majd Eszter, ha meglátja
Nem volt pénzed egy csendesebb fodrászra?
No de anyám, ezt te is jól tudhatod,
Nem lesz mindenkiből Sweeney Todd.
S amíg én a mesére gondolok,
A fodrász széke hátradől, és meginog.
A levegőért szaporán kapkodok.
Penge villan, mérges a szem, meghalok!
A híd alatt, a kövön holtan placcsanok.

Így mantráztam el az időt, a székben,
Kiszállok végre belőle, egészben.
Kifizetem a lepcsest, még egy (költői) kérdés,
Mi volt ez? Hajvágás, vagy szájtépés?
Kerek szem, nincs válasz, végre csend.
Kalap kabát ajtó zárul hepi end?

Este boldogan esek haza vár a szerelem,
Eszti imádni fogja, most még azt hiszem.
Nem gondolok arra, ami a múltkor történt meg
Mikor hazaérvén engem meglátva elképedt
Sokáig szótlanul álltunk a szobában
Ő sem tudta sírjon-e, vagy kacagjon bátran
Végül megsimizte a tüskés fejemet,
Golyófejű! Menj le a boltba, hozzál még tejet!
Dühömben a halálba kívántam a fodrászt
Golyófejemmel haraptam volna el a torkát
Remélem most másként lesz, mert félek
Hogy holnap fel Gedeon holtan ébred.

Ma már három éve nincsen Eszterem,
Csak zakkant pornóval telt a vincseszterem.
Ma tizen három éve nem látott fodrász.
Békés otthonom lett az elme gyógy kórház
Ma már nem számolom az eltelt éveket.
Őssz hajam kihullott, a többi?
Bent rekedt.

/ 2009. november /

https://www.youtube.com/watch?v=URaVbdz_h6A