Dopa-mint-a
Dobálom az agyamba a dopamint,
Mint a félkarú rablóba a tengernyi százast,
A képernyőfüggőség visszakacsint,
A TikTok tengernyi csodával áraszt!
Szerencsejáték, csak húzogatom,
A képet, a gépet és megtudhatom,
Milyen az a rágó, amit az agyam szeret,
Értelmes dolgok, viszlát veletek!
Dobálom az agyamba a dopamint,
Mint akinek nem jár több jutalom,
Este kocsányos szemem álomba ring,
Ébredni hogy lehet, azt nem tudhatom.
Abakusz gyöngyeit húzogatom,
Rúdon a nulla-egy érték-teremtő szám,
Szalagra kötve pörög a Turing-gép
Örökké, mindent előre lát!
Dobálom az agyamba a dopamint,
Mint a relé, úgy csattog az öntudatom,
Én vagyok aki a fénybe tekint,
A tranzisztor lábait nem láthatom
Három az igazság, de mind hazudik,
Ki a fejlődésnek korlátot szab,
Másfél éve elavult a Moore-törvény,
Terrabájt a gigának sakk mattot ad.
Dobálom az agyamba a dopamint,
Mint Google a találati reklámokat,
A kényelmet már keresni se kell,
Mély-nyugodt lélegzetű szép almokat
Felráz az áram, ha nincs feszültség?
A VGA, full HD már rossz felbontás?
A napkeltés videóban van kortizol?
Valóság mikorra lesz túl kockás?
Dobálom az agyamba a dopamint?
Az MI int majd, ha túl sok a jóból?
A gépi tudatnak is jár jutalom?
Gép a géptől mit kap egy szerető csókból?
Én csak egy ember vagyok, nem tudhatom.
A falevél télen miért nincs-és-nem zöld?
Honnan bújik virág, ha üres a föld?
Miért kék az ég és milyen a világ?
Hogy vagyunk mi együtt, te és én?
A szemed melyén kivetülő fordított kép
RGB pöttyökként lélek-tükör talán?
A fenyképes emlekkép mennyire torz?
Mosolyogj, az érzelmek divatja csíz!
A szelfin ki az, aki engem alakít?
Jobb vagyok nálatok! Ki a király?
Kikerázva vár már a fény, csillogás?
Az ágyban a paplan oly sötét magány,
Depimet nem oldja már csalogány.
Itt a vége.
A telót most már leteszem.
A fiókban rohadjon,
Vagy a gyereknek add?
Nagyon kúl az agyi interfész,
Ültesd be Te is!
Eskü hogy
semmiből
soha
többé
ki nem
maradsz!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése