Szétnyitott mikrofon

Itt mindent lehet. Tabularasa. Még a fehér lapból is lehet korom fekete. Le van szarva, vagy csak az osztályterem táblájára írsz, filc helyett krétával, hogy a sok körmöléstől, törléstől, vonástól, száraz szivacshúzástól, írástól és újabb törléstől az egész teremben fehér fullasztó porfelhő szálljon, amin keresztül sosem látható az a sok kíváncsi szempár, akinek a világot jelentené a valóság, de a nagyok ide ültették mindnyájatokat az unalom porszívó padjára.

Itt mindent lehet. Tab. Gitártab. "Erdő közepében járok. Egyszer majd rád találok. Csillagom vezess. Én utánad megyek." "Szabadság az, ha valaki elmegy valahová... És nem jön többé vissza." Fuss Forrest! Fuss! Mi a padokra állva sáros talppal kiáltjuk: Kapitány! Kapitányom! És mindenki tudni fogja, hogy Robin Williams szívében ott élt az élet értelme, de önnön létezésétől fogva egyszerre mézédes és som-keserű, ragyogó mint a csillag és önmagába zuhanó színtelen, nyár-tavasz-ősz-tél-telen minden erőn felül szorított ökölszorítású fekete lyuk.

Itt mindent lehet. Sóhaj. Tiszta megkönnyebbülés. Csak egy vicc. Egy favicc, hogy kilátszik a slicc. Ezt mindenki tudja és érti és gond egy szál se. Nem is mondtam semmit. A lényeg, hogy Forrest Gump szerepét Tom Hanks alakította, aki egyéb más drámai és megható, élet értelmét firtató filmben is játszott. És Ő még mindig él, anélkül hogy feladta volna a gecibe, mint a Robin Williams. Igaz, Wilson?